Bejárat > Dél-Amerika, Peru > Santa Cruz gyalogtúra #3 – A Paramount Pictures hegy és egy paradicsomi völgy

Santa Cruz gyalogtúra #3 – A Paramount Pictures hegy és egy paradicsomi völgy

Utolsó, harmadik reggelünkön is kipihenten és viszonylag korán ébredtünk a Santa Cruz túrán

Induláskor kicsit kitisztult az idő, aminek nagyon megörültünk.

A térkép közepén található a Santa Cruz völgy, na azon gyalogoltunk végig keletről nyugatra ezen a napon.

Íme a völgy, ahogy a térképen is látszott, annyira egyenes, hogy így végig látni rajta. Azok a havas hegyek ott szemben már a mai végállomásunk, a Rio Santa völgyének túloldalán vannak, és Cordilleras Negrasnak hívják őket. Ebből következik, hogy igazából nem kéne havasnak lenniük, hiszen ez a név kb. annyit takar, hogy “Fekete-hegység”, de hát a kedvünkért megbolondult mostanság az időjárás, és lehavazta ezt is. :)

Még egyszer ugyanez tágabb zoommal

A nap legelején volt egy elágazás ahonnan egy ösvény felvisz az Alpamayo-kilátóhelyre. Ide a vezetőnk azt mondta, hogy nem megyünk fel, mert nincs rá idő és mert különben sem lesz jó kilátás onnan, hisz minden felhőben van. Emiatt nagyon fájt a lelkünk Zitával, de elfogadtuk a döntést, hát mi mást tehettünk volna? Aztán, mikor odaértünk az elágazáshoz, megkérdeztük mégegyszer a vezetőnket, aki azt mondta, hogy ha szeretnénk, felmehetünk, és majd utolérjük a bandát, akikkel ő lent marad a völgyben. Csak egy út van, nem lehet eltéveszteni. Rikkantottam Chrisnek, mert tudtam róla, hogy ha akar, még nálunk is gyorsabb tud lenni, hiába ő is csak sportcipőben és farmerban nyomja. Megkérdeztem az izraelieket, de ők nem akartak jönni. Elindultunk hát hármasban az ösvényen, ami egy meredek, bokros, füves hegyoldalban vitt minket fölfelé a völgy oldalában.

Egy pici tavacskában az ég tükre, lent pedig a völgy, a többiek valahol odalent gyalogolnak. :)

Kb. 20 perc alatt felértünk arra a helyre, ahová a kilátóhelet jelölte a GPS. Ezt a helyet különben nem találtuk volna meg, nincs itt semmi jellegzetes.

Csak épp jó kilátás! :)

Ez a hegy a 6025m magas Artesonraju, amiről vezetőnk utólag elmondta, hogy ez szerepel a Paramount Pictures filmek bevezetőjében. Ennek mi nagyon örültünk, és élveztük a tudatot, hogy mostantól ahányszor csak ilyen filmet fogunk nézni, mindig eszünkbejutnak majd ezek a szép élmények. :) Ezt ki is írtuk a Facebook falunkra e kép mellé, mire kiderült, hogy Endre és Erika, a Miradoros páros is tudnak egy hasonló hegyet Bolíviában, amiről ugyanezt beszélik. :) Aztán jött Tawn Gale barátunk az arizonai Phoenixből, és némi netes nyomozás után kiderítette, hogy azt a rajzot, ami alapján ma egy a valósághoz megtévesztésig hasonló számítógép animációt látunk a filmek elején, valójában egy észak-amerikai hegy látványa ihlette, még abból az időkből, amikor az efféle természetfotózás egyáltalán nem volt népszerű, magyarul az alkotó emlékezetből skiccelte fel a hegyet. :)

Na de nem baj, voltak itt más szép hegyek is. :)

Pedig tényleg nagyon hasonlít rá! :)

Ezekre a hegyekre láttunk rá a térkép tetejéről

Jobbra volt egy kis szúrós is

Sajnos az Alpamayo felé, amiről a kilátóhely kapta a nevét és ami szintén egy ikonikus, szép hegy, egyáltalán nem láttunk rá a felhők miatt.

Lefelé menet a kilátóból megálltunk makrózni is

Az milyen, hogy amíg én megálltam ezt fotózni, és Zita 20 méterrel előttem várt rám, addig ő is lőtt egy szinte pont ugyanilyen képet a másik fényképezőgéppel!? :)

Tüskés virág :)

Újra lent a Santa Cruz völgyében egy rövid erdős sávon vágtunk át

Majd kiértünk erre a nagy lapos homok- és kősivatagra, ahol utolértük a szamarainkat.

Itt azért nem nő ennél komolyabb növényzet, mert hóolvadáskor akkora ár önti el a völgyet, hogy az elsodort mindent és igazán a talaj se állandó.

Zita felett az a néhány apró pont a csapatunk többi tagja! Nincsenek is olyan messze tőlünk.

A völgy oldalról

Vas lehet valahol a kőzetben, hogy így megszínezi a patak a medrét

A patakon átlépve a völgy bal oldalában nagyon barátságos kis ösvényünk volt.

Meeekkora virágbokor már! :)

Chris előreszaladt, és kicsit később lépte át a patakot, ahol így járt! :) Milyen jól tette, hogy levette a cipőjét.

Egy-két gleccser még innen is ránk kacsintott a magasból.

Felettünk sorra zubogtak a vízesések, egymást érték…

Megérkeztünk a tó partjára

Egy másik, velünk szembe haladó csapat szamárkaravána. Vajon ez egy prémium túra és a hűtőtáskában lehet, hogy sörök vannak? :)

Ezzel a séróval biztos nagy nőcsábász lehetsz barátom! :) Érdekes volt látni, hogy az itt legelő, félig szinte már vadon, de mindenképpen nagyon szabadon tartott tehenek sokkal tisztábbnak és egészségesebbnek tűntek, mint amiket az út mentén szoktunk látni.

Szamarakat is láttunk, csak úgy, szabadon, emberi felügyelet nélkül, messze minden civilizációtól. Vajon ők vadszamarak, vagy csak ekkora birodalmat hagytak nekik a gazdáig, mint ez a 20km hosszú völgyszakasz? Végül is hová szökne, a völgy egy zsákutca, a szamár meg annyira nem hülye, hogy oda menjen, ahová nem talál vizet és legelőt.

Volt némi sár itt is, de ez semmi nem volt az első naphoz képest, és mivel közben a nap is szépen kisütött, a kedvünk is felhőtlenül derűs volt.

Ezt a képet elfelejtettem megvágni, de aki szemfüles, az így is ki tud szúrni rajta egy szürke madárkát! ;)

Egy kócos vörös, ez a legújabb, 2015-ös divat a Santa Cruz völgyben

Egy négy fülü, egy fejű, de két testű szamár!!! :)

A kép talán nem adja vissza, de úgy éreztük magunkat, mint akik a paradicsomban sétálnak. Végig enyhén lejtett a terep, a kevés pocsolya között gyerekjáték volt ugrabugrálni az eddigiekhez képest, és a táj csodaszép volt, sütött a nap, és mi nagyon élveztünk minden lépést itt. :)

Sziklából kinővő szürke alien növény, ilyenekkel lehet a Marsot is be lehetne telepíteni! :) Hogy tud valami kinőni a puszta sziklából, ott nincs is talaj!?

Kaktusz – Ahogy mentünk lejjebb, egyre többféle növényt láttunk

Ugye mondom, hogy földi paradicsom! :) Első mexikói vendéglátónknak kéne már írni egy e-mailt, és elküldeni az ilyen képeket, hogy lássa, milyen messze jutott a táska, amit ajándékba adott nekünk, és hogy még mindig boldogan használjuk.

Néha egész közel haladtunk a patakhoz.

Ezt a gyönyörű kolibrit én szúrtam ki, és Zita bíztatására másztam át a kőkerítésen, hogy ilyen egész közelről le tudjam fotózni (természetesen még így is a max. 16-os zoommmal). A fején szinte már nem is tollas, inkább bolyhos, szőrös, még szempillaszerű valamilyei is vannak. :)

Kedvenc parazitáim épp kivégeznek egy patak közepére nőtt fát. Nem tudják, hogy ebbe ők is belepusztulnak? Vagy ez már nem lényeg, rég repordukálták magukat?

Itt futni sem lenne rossz. A völgyről készült tájfutótérkép rá is férne egy 20cmx3m-es papírra. :D

Néhány házikó mellett ülve utolértük a csapatot, akik épp ebédszünetjüket kezdték meg 15 perccel ezelőtt. Itt mi is falatoztunk, és szárítottuk a napon a cipőinket, majd indult tovább a horda.

Ekkor már a vezetőnk maradt hátul Lilivel, de mi sem voltunk sokkal előttük, mert állandóan megálltunk fényképeket készíteni.

Nem tudom miért, de nagyon tetszik az a hatalmas kőszikla lent a pataknál.

Lovakat is láttunk szabadon a völgyben

Itt szinte a zöld mező felett zubog a patak. Valójában tényleg a fű szintje felett zubog, de mivel oldalt egy szakadékban folytatja, nem folyik ki a rétre.

Fekete-fehér tehén – Ha tudná, mi mindenre lenne képes… De talán nem is tudja, ezért teljesen jámbor. Ezek csak úgy ültek a turistaösvény mellett és unottan nézték a vonuló túrázókat.

Az ilyen zubogókkal tele volt a völgy

A völgy a kijárata előtt meredeken elindult lefelé

A végén még egy gyíkot is kiszúrtunk az erdőben! :)

…és visszaérkeztünk a civilizációba! :) Az Ott már a Rio Santa völgye!

Ennek ellenére azért még volt hátra bőven és e hosszú nap végén, fáradtan nem volt túl finom a csúszos, poros lefelében menetelni. Persze már nagyon húzott minket a megérkezés élménye. :)

Ilyen betoncsatornákon vezetik el a patakvizet, gondolom öntözésre.

Onnan jöttünk.

Az első házaknál megtaláltuk a két izraeli srácot és Christ, barátunk éppen nyújtja a vádliját.

Hát ez jó muri volt! :) Végül mégsem bántuk meg, hogy elmentünk rá.

Hazafelé egy bal hátsó ablak nélküli 8 fős kisbuszba rámolták be a holmijainkat és minket, de becsületükre legyen mondva, tizen voltunk, de nekünk hatunknak mind volt külön ülése. Ez tartott Yungayig kb. két órán át, majd utána újabb másfél óra következett egy menetrendszerint (=akkor indul, mikor megtelik) közlekedő nagyobb mikrobusszal, amiben a sofőr az idős férj volt, a minden egyéb szerepet ellátó személyzet pedig a feleség, aki a pénzt szedte, az ajtót nyitotta, vagy éppen a csecsemőt takargatta annak az aszonynak a hátán, aki a szakadó esőben egy kisbabával a hátán szállt fel. Közben a férje reflektorral hajtott az éjszakai szakadó esőben, és kb. minden második szembejövő autó villogta le ezért, de ez őt nem zavarta, valószínű csak így látott rendesen valamit az útból. Huarazban a vezetőnk külön kérésére a pályaudvar után hatunkat elvitt az utazási iroda hátsó parkolójáig is a busz, ahol mindannyian kiszálltunk, majd kiválogattuk a cuccainkat. A szamárpakkban cipelt Ortlieb táskánkról eltűnt az egyik pánt, de ennek ellenére adtunk végül némi borravalót a vezetőnknek. Bár ő is hibázott, de a legtöbb hibáról nem ő tehetett, ahogy a rosszidőről sem, ami őt is sújtotta, miközben ő főzött, pakolt és konyhasátrat állított ránk, mindezt betegen. Az esőben hazasétáltunk a kb. 6 sarokra lévő szállásunkra, útközben ettünk egy olcsó hambit, majd lezuhanyoztunk és ágynak dőltünk. Holnap reggel posta, reméljük megérkeztek már a cuccaink és egy pihenőnap után indulhatunk tovább a bicikliken! :)

  1. s
    június 25th, 2015 21:40-nél | #1

    Ismét nagyot írtál Árpi! Úgy a leírás, mint a fotók, fantasztikusak! A Santa Cruz völgye aláírással a kép olyan mint egy szőttes, vagy egy festmény! A bivalyok, a növények csodásak! A nehézségek dacára is észre tudtad venni a környezeted szépségeit. Nagyon várom a folytatást!

  1. Még nincsenek visszakövetések