Bejárat > Európa - Hazaúton, Franciaország > Taizé, a tiszta forrás

Taizé, a tiszta forrás

Taizé az a hely, amelyről még nem sokan hallottak, de aki ismeri, vagy volt már ott, az nem tud elfogultság nélkül beszélni róla. És itt nem igazán áll a mondás, mint például Indiával kapcsolatban, hogy “vagy szereted, vagy utálod”, Taizét egyszerűen utálni nem lehet. Szeretni lehet, vagy vállvonogatva annyit mondani, hogy “jó jó, de semmi extra”. Sejthetitek, hogy én az előbbi kategóriába tartozom. Még Árpi is azt mondta nekem 2010-ben, amikor 3 napot töltött itt, hogy “Épp, mikor kezdem megszereni a helyet már haza is kell menni?”.

Hogy miért is jön ide ennyi ember, főleg nyaranta miért váltja itt egymást több ezer fiatal hétről hétre, miben rejlik Taizé varázsa? Egy kívülálló számára elsőre nagyon furának tűnhet, hogy minek megy oda pár száz-több ezer tizenéves (és minden egyéb korosztály) napi három imára meg bibilai előadásra és azt követő csoportbeszélgetésre. Árpi is kérdezte tőlem, hogy miért olyan fontos nekem Taizé? Valahogy úgy válaszoltam neki, hogy Taizé számomra egy olyan különleges hely, ahol jobban érzem Isten jelenlétét – mert én leszek más, képesebb a szeretet befogadására. Taizé egy tiszta forrás, mentes minden hamisságtól, képmutatástól, ahol azt látod, ami van. Nem bort isznak és vizet prédikálnak, hanem azt adják át tisztán, amit ők is megélnek. Nem mellesleg ez az első működö ökumenikus közösség, ahol nap mint nap megélik a testvérek azt, amiről mi csak utópisztikusan merengünk: minden keresztény egységét.

Részlet a Kiengesztelődés Templomának díszítéséből

Roger testvér 1940-ben költözött ide Taizébe, egy család fogadta be őt. Az első két évet egyedül töltötte, majd szép lassan más férfiak is kezdtek csatlakozni hozzá. Így indult minden. Roger testvér tisztán és átütő erővel élte meg minden nap azt, amire a Lélek hívta, bár nem volt nagy szónok sem az a tipikus karizmatikus vezető; az a szeretet, odafigyelés, tiszta beszéd, őszinteség és a hit legtisztább megélése sokakat vonzott. Akik találkoztak vele, mind arról számoltak be, hogy mindenkihez a legnagyobb odafigyeléssel és szeretettel fordult. Az idei év pedig jubileumi két okból is: Roger testvér 100 éve született és 75 éve alapította meg a taizéi közösséget.

Roger testvér látogatása egy calcuttai betegápoló házban, amelyet Teréz anya és a nővérek tartottak fenn.

Árpival már az út legelején, még 2011-ben megígértettem, hogy eljövünk ide hazafelé menet két hétre. Most hát begvalósult az álmom, végre újra eljutottam ide. A két hetet úgy terveztem eltölteni, hogy az első héten a “normális” menetrend szerint fogunk itt részt venni a programokon, a második hétre pedig én elmegyek egy csöndes hétre. Ez azt jelenti, hogy külön helyen alszom, eszem és külön bibliai elmélkedés van, napi három, mindenkivel közösen töltött ima mellett még két másik, személyes imának időt adok a napomból, mindezt úgy, hogy (a kívülálló számára ennyi látszik) nem beszélek, csönden vagyok egy hétig. Ezt vártam a legjobban. A csöndnek fantasztikus ereje van, egészen mélyen megérintenek dolgok és sokkal nyitottab leszek Istenre és arra, amit mondani szeretne, és amit amúgy nem hallok meg, ha tele van a fejem mindenféle gondolattal, a hétköznapok gondjával, vásárlólistával, napi kilométerekkel.

Roger testvér és más testvérek sírja.

A kis templom, ahol kezdetben a testvérek összegyűltek imádkozni.

Itt nem dolgozik senki, mégis 4500 ember eszik minden nap

Rendszeresen megjegyeztük Árpival, hogy micsoda logisztika van itt Taizében, mert ugye a testvéreken, néhány nővéren meg pár “állandó” (3-4 hónapot, esetleg 1 évet itt töltő) fiatalon kívül nincs senki más, aki dolgozzon és ellásson 3-4-5 ezer embert hétről hétre. A rendszer az, hogy a testvérek meg nővérek felügyelete alatt “dolgozó” huzamosabb időt itt töltő fiatal irányítja az itteni életet. Ezek a 18-29 évesek fogadják az újonnan érkezőket, osztják ki a szállásokat, és szervezik meg a munkát. A munkát pedig együtt végzik a hétről hétre ide érkező fiatalokkal. Főznek a konyhán, ételt osztanak, takarítanak, szemetet szednek, templomban végezenk munkákat, a kisboltot üzemeltetik… Én a női mosdót takarító délutános csapat tagja voltam. Pár évvel ezelőtt pedig az OYAK nevű kisboltban árultam a flakonos üdítőket. Munka van bőven és mi, akik itt töltünk egy-egy hetet, mi tartjuk fenn Taizét, hogy mindenki számára élhető hely legyen.

Ilyet is ritkán látni: a templom melletti tér üresen, itt voltak a bibliai előadások délelőtt.

Ima után mindenki megy enni

Az “F” sátor – a felnőttek gyülekezőhelye.

Vannak itteni sátrak, van, aki a sajátját hozza.

Első héten igazi luxusban volt részünk, kaptunk egy “cabanát”, vagyis kis faházikót. Nagyon élveztük!

Vidám mosogatás, mindig megy a nagy éneklés vagy viccelődés munka közben.

Ezt a macskát pedig elneveztük Nyaminak, mert nekünk “kellett” etetni. Valaki hagyott ott macskaeledelt, mi pedig adtunk neki minden nap egyet.

Az első hét – kiscsoport és kekszgyűjtés

A hagyományosan zajló hét fő eleme (a három ima meg az étkezések mellett) a bibliai elmélkedés, illetve az azt követő kicsoportos beszélgetés. A bibliai bevezetőt tartó testvér gyorsan beosztott minket korcsoport szerint, hogy körülbelül az azonos korban lévők kerüljenek egy csoportba. A mi csoportunkban voltak osztrák, lengyel, horvát, olasz és -mi- magyar nemzetiségűek. A vártnál jobban sikerültek ezek a beszélgetések, kicsit féltem, hogy majd megmaradunk egy könnyed hangvételnél, de nem így történt, hanem elég sok mélyebb dolog is előjött, megosztottuk egymással olyan gondolatokat is, amelyek nem könnyű beszédtémák.

A mi kis csapatunk. :)

Délután pedig vannak különböző műhelyfogalkozások, előadások, amelyekre nagy örömmel mentünk el, mert mindig volt valami érdekes. Ezekről már Árpi írt egy kisebb összefoglalót, ha jól tudom, majd ő beteszi ide, amit erről szeretne.

Az egyik előadás után sorbanállunk kérdezni valamit. Az előadó egy EU-s parlamenti képviselő volt, Philippe Lamberts.

Egy másik érdekes előadás, amelyre már csak Árpi ment el, mert én már csöndes hetemet töltöttem. Egy Jezsuita misszió keretén belül dolgozó nő mesélt a menekültekről és az ezekből fakadó problémákról, esetleges megoldásokról.

Ez pedig a híres taizéi reggeli: csokirúd vajjal és egy zsömlével. Nagyon finom! Ebédre meg vacsorára pedig mindig adnak valami meleg ételt, gyümölcsöt, joghurtot vagy más tejterméket és kekszeket. Egy hatalmas zsák kekszet gyűjtöttünk össze, hogy majd biciklizés közben erőt adjon.

A csöndes hét és két előadásunk

A csöndes hét nem sikerül olyan csöndesre, mint terveztem, ugyanis két előadást is tartottunk ezen a héten. Egyet egy nagyobb csoport magyarnak, akik épp ezen a héten itt voltak Taizében, a másikat pedig a hosszabb távon (6 hónap – 1 év) itt lakó önkéntes lányoknak.

Itt még férfi nem járt – a vízszerelőn kívül. Árpi tehát nagyon kívételes helyzetben volt, hiszen itt ő is ott volt, ő készítette ezt a fotót.

A bicikli kipróbálása. :))

“Azért jöttünk ide, hogy keressünk, vagy hogy folytassuk a keresést imán és csöndön keresztül, hogy kapcsolatba lépjünk belső életünkkel. Krisztus mindig azt mondta, ne aggódj, add magad.” – Graffiti Roger testvér képével

Álljon itt egy videó, amely sokkal jobban bemutatja Taizét, mint az én leírásom:

  1. Márk
    augusztus 26th, 2015 13:22-nél | #1

    Nagy hatással volt rám ez a bejegyzsé, köszönöm!

  1. Még nincsenek visszakövetések