Érkezés Iránba – Beilleszkedés és ismerkedés Tabrizban
Ahogy a Meghri melletti örmény-iráni határhoz közeledtünk, úgy lettek a hegyek egyre meredekebbek és csipkézettebbek. Sajnos a hosszas vámvizsgálat közben (ami alatt a mi cuccainkat át sem világították) nem tudtunk fényképezni, mert a határállomások környékén ugye nem szabad, mi pedig nem akartuk ezt kockáztatni egy olyan országba való belépéskor, mint Irán. A hosszas várakozást leszámítva minden simán ment egyébként a határon, elfogadták a vízumainkat és kaptunk rájuk szép pecsétet a belépés dátumával.
Az iráni vendégszeretet első nagykövetei
Az őrült iráni vendégszeretetből viszont már a határ előtt kaptunk egy kis ízelítőt, méghozzá a két hetes nyaralásából alkoholmámoros boldogságban hazatérő Mahditól. A fickó nagyon kész volt, állandóan áradozott Iránról, és hogy ide menjünk, oda menjünk meg hogy az irániak mennyire barátságosak… Ez utóbbit ő maga is megmutatta, nem hagyta, hogy az utolsó Dramjainkat elköltsük az utolsó örményországi megállóban, egy étteremnél. Lefordította nekünk az étlapot, majd amikor kiválasztottuk, hogy mit szeretnénk, rendelt belőle két kört nekünk – erre persze már csak akkor jöttünk rá, amikor intett, hogy elő se vegyünk a pénzünk, mert ő már kifizette a mi ebédünket is. Így persze már egy asztalhoz is ültünk és megtanított az első iráni szavakra, amikről ekkor még azt se tudtam, hogy farsi-e vagy azeri török, sőt azt se tudtam, hogy alapvetően ezt a két nyelvet beszélik Iránban.
Aztán persze a határon elszabadult az igazi őrület, mindenki fényképezkedett velünk és mindenki megadta a telefonszámát, hogy ha bármi gondunk lenne, vagy ha csak fordításra van szükségünk vagy akármilyen segítségre, akkor hívjuk fel őket bátran. Olvass tovább…
Legutóbbi hozzászólások