Nászút a Föld körül

Valahogy még nincs kedvem megérkezni Bangladesbe az útinaplóban, ezért arra gondoltam, hogy ha már annyit szidtam a nyugati modern kultúrát, egy kicsit most dicsérem, megint csak összehasonlítva az itteni (ázsiai) viszonyokkal, de most úgy, hogy azt emelem ki, ami otthon jó és szeretnivaló, és itt „borzasztó”, nehéz, vagy – főleg nekünk, európaiaknak – nehezen élhető. És legyen az összehasonlítás tárgya a város, konkrétan Budapest, kontra az itteni városok! Hogy ne mindig csak a még „fejlettebb” nyugat felé figyeljünk és vágyakozzunk, hanem értékeljük és örüljünk annak, ami van. Szóval jöjjön Budapest bemutatása, egy év Ázsiában való kóborlás után. Mivel az elmúlt fél évet az indiai szubkontinensen töltöttük, az összehasonlítás főleg az itteni városokkal fog történni, azok közül is a legmocskosabbakkal, hogy érezzétek a különbséget! ;)
Úgy fogom írni, mintha az egészet egy itteni barátunknak mesélném, de közben persze ügyelek arra, hogy Ti is értsétek. Ha azt írom, „itt”, az Ázsiát jelent!
Budapesten vannak járdák! Mindenütt, vagy legalábbis nagyon nehéz olyan helyet találni, ahol nincs. Lehet, hogy néhol szűk, lehet hogy ráparkolnak az autók, és rászarnak a kutyák, de van, és így nem kell a forgalomban sétálni – ez alapvetően változtatja meg az egész városi létet! Nyugodtan sétálhatsz bárhol, nem kell azt lesned és fülelned, hogy mikor, honnan jön egy nagy busz dudálva, ami azonnal és hangosan akarja magának az út azon részét, amin Te épp sétálsz. Van közvilágítás is, és az áramszünetek nagyon ritkák, így nem olvadnak le a hűtők és nem kell drága aksikra meg generátorokra költeni. Van csatorna, nincs sár az utakon, se az utcát teljes egészében beborító pocsolya, vagy ha van is, az nagyon ritka, és biztos, hogy a hírekbe kerül. A tömegközlekedés nagyon fejlett és kiterjedt, a járatok sűrűn járnak, még metró is van és sok villamos pálya meg éjszakai buszjáratok. A járatok viszonylag tiszták, és sosincs igazán nagy tömeg rajtuk, talán csak reggelente a metrón, de az sem mérhető igazán az itteni tömeghez. Az emberek nem szeretnek egymáshoz simulva utazni, nem is ismerik az igazán nagy tömeg fogalmát. A budapestiekből nem is férne be 4-5 embernél több egy riksába, egyszerűen be se szállnának többen, mondván, hogy nincs több hely, megtelt a jármű, pedig ha tudnák, hogy itt errefelé simán beférünk 8-10-en is egy riksába.
Igaz, a riksát Budapesten nem is ismerik, csak néhány van belőlük, az is csak a turisták számára. Viszont az emberek többségének, ha van valamilyen járműve, akkor az általában autó, és akkor is használják, ha csak egyedül utaznak vele. Létezik telekocsi rendszer, de még kevesen ismerik és használják. Óóó, én balga, a mai fejemmel mennyire sajnálom, hogy soha nem regisztráltam mint autós, pedig mennyit autóztam én magam is a város két vége között, sokszor egyedül, vagy reggel fél távig édesanyámmal ketten, vagy Budapest és Győr között, minden hajnalban, és este vissza… Üres autóval!!! Mekkora hülyeség volt, ha regisztrálok, néha biztos megoszthattam volna a kocsimat, az unalmas autózások helyett lett volna kivel beszélgetni és az anyagiakat is kitaláltuk volna úgy, hogy mindketten jól járjunk, vagy akár ingyen, jófejségből, elvégre nekem fizette a cég a benzint. Na mindegy, majd legközelebb! :) Látva azt, hogy itt mekkorka járgányokon hányan közlekednek, oltári pazarlás volt több tízezer kilométert egymagamban autózni egy olyan ötszemélyes autóban, ami benzinből 6 liter felett zabált 100 kilométeren. Persze otthon elképesztő bőség van, nem érezzük, nem látjuk az ilyeneket…
Visszatérve Budapestre, ez nem túl szép, hogy ilyen sokan üres autókkal elfoglalják az utakat, de maradjunk csak a pozitív dolgoknál: van a tömegközlekedés, ami igaz, hogy drága, de sokszor fizeti a munkahely, vagy ha nem, még mindig ott van az opció, hogy egy-két havibérlet árából valamelyik műhelyben egy pompás városi bringát rakassunk össze magunknak, amivel aztán szabadon és ingyen szelhetjük az utakat, gyorsan, egészségesen és hatékonyan! Ehhez még rengeteg bringasávunk és bringautunk is van, de az utak sem veszélyesek, ha odafigyelünk. Ráadásul készülőben a belvárosban a Bubi, a bérbringa rendszer, ami ha jól tudom, minden fél órára ingyenes lesz, fél óra alatt pedig szerintem el lehet jutni bringával a belváros bármelyik pontjából bármelyikbe. Szóval ez nagyszerű és zseniális lesz!
A forgalomra visszatérve, az rettentő fejlett! Vannak sávok az utakon, és az autók indexelnek, nem dudálnak, vagy legalábbis nagyon ritkán, csak akkor, ha valami veszély van, vagy valaki barom volt. Csak balról előznek (nálunk otthon jobbra tarts van) a járművek, nem cikáznak össze-vissza, és minden járművön van tükör, mindkét oldalt. Ezeket használjuk kanyarodásnál és sávváltásnál, nem pedig a dudát, így nincsen őrületes zaj a városban. Az emberek hallják egymás szavát az utcán, és nem fáj a fülnek különösebben a forgalom zaja. A kereszteződésekben működik a közlekedési lámpa, úgy értve, hogy van és az autósok figyelnek rá, és megállnak, és a gyalogosok többsége is csak akkor lép le a járdára, amikor a lámpa szerint neki szabad. Van mindenütt zebra és működik a jobbkézszabály is, a közlekedésben résztvevők túlnyomó többsége szabálykövető. A forgalomban – pláne mint bringás – azért persze így is nagyon oda kell figyelni, mert a közlekedés még Budapesten is veszélyes műszak, de azért nem köti le minden idegszálad, minden kiszámítható és vannak hosszú szakaszok, amikor nem kell minden pillanatban a türköt lesned, vagy azt figyelned, hogy mikor szorít le szemből őrjítő hanggal dudálva egy hatalmas busz vagy teherautó. Ilyesmi egyszerűen nincs az utakon, vagyis mondjuk inkább úgy, hogy nem hétköznapi, nem történik meg veled egy nap több tucatszor, csak mondjuk egy évben, ha egyszer. Nem nagyon emlékszem olyanra, hogy otthon le kellett volna húzódnom, mert a szemből előző leszorított. Itt ez mindennapos és sajnos normális.
Minden motorikus járművön van rendszám, ami szabványos, és amit az okmányirodában kell kiváltani jó pénzért. Bizony, nálunk nem festheted magad a rendszámod, és nem lehet egyedi, csak egy féle „betűtípus”-t használnak! :) A CNG-t nálunk otthon LPG-nek hívják, és viszonylag ritka, főleg taxisok szereltetik be az autójukba. Elektromos járgány nincs nagyon, vagy ha van, az valami kiállításon pihen. Emberi hajtású járgány csak bringa van, mind kétkerekű, nagyjából hasonszőrű típusok, és van rajtuk sebességváltó is, így a meredek fölfelékben nem kell leszállni tolni, a síkon pedig fel lehet váltani és könnyedén ki lehet tolni a gépből akár 40km/h-t is! Nincsenek háromkerekű kétszemélyes tetős riksák – nem is férnénk el rajtuk ketten, mert sokan közülünk nem vagyunk olyan vékonyak, mint Ti itt Ázsiában. Teherriksák sincsenek, az ilyesmi szenzációszámba menne, és úgy megbámulnák az emberek Budapesten, mint Ti itt a fekvőbringáinkat. Persze csak diszkréten és nem órákon át, ahogy körbe sem állnának, mert az nálunk nem szokás, bunkóságnak számít valakit bámulni, pláne hosszú ideig. Apropó, az emberek az utcán általában rohannak, sietnek valahová, már csak ezért sem állnak bámészkodni. Az utca nem annyira az élet színtere, mint itt Ázsiában, vannak a belvárosban sétálóutcák és terek, de az utca a legtöbb helyen inkább csak arra való, hogy rajta keresztül eljuss A-ból B-be, annak ellenére, hogy nálunk az utcák jóval nyugodtabbak és élhetőbbek, mint ázsiai társaik.
A közművekről: Mindenütt van vezetékes víz, és ez a csapvíz igaz, hogy klórozott, de iható. Persze mondanak és írnak mindenfélét a médiák és az ember már nem tudja, mi az igazság, de tény, hogy az őseink egész életükben itták a csapvizet, és nem volt bajuk tőle. Akármi is az igazság, a víz biztos nem szennyezett annyira, hogy ne lehetne egy egyszerű, olcsó szűrővel könnyedén ihatóvá tenni.
Persze az emberek sokan (ez alól én sem lógtam sajnos ki eléggé!) ásványvizet isznak, mert valahogy az lett a divat. :o Pedig az összehasonlíthatatlanul drágább, ráadásul egy csomó műanyaggal is jár. Utóbbihoz tartoznak szép színes szelektív hulladékgyűjtők, de ne legyünk naivak, attól még, hogy eltűntetik a szemünk elől, az még lehet, hogy nem jó helyre kerül és ha újra is hasznosítják az megint egy csomó energiába és erőforrásba kerül. Apropó, az utcák nagyon tiszták, kevés helyen látni szemetet, sehol nincsenek szeméthegyek, se különösebb mocsok, az utcákat utcaseprők, utcagépek takarítják, és ún. kukákba gyűjtik az emberek a háztartások szemetét, és ezeket a kukákat minden héten kiüríti egy kukásautó. Nincs reggeli szemétégetés, csak a faleveleket égetjük el, azt is csak ott és akkor, amikor szabad. Hogy nálunk hová viszik a sok szemetet és ott mi történik vele, azt már nem látjuk és az emberek többségét nem is érdekli. „Amit nem látunk az nincs!” Az emberek nem szemetelnek, mert nem szeretik a szemét látványát, Budapesten a szemét nem az utcakép része, vannak az utcán is ún. szemetesek, oda szokás a szemetedet bedobni. Nem dobáljuk ki a busz vagy a vonat ablakán a szemetet, ez még vidéken sem szokás.
Na de visszatérve a közművekre, képzeljétek, Budapest nagyon nagy részén gáz is van! Na nem ám palackokban, hanem csőben! Csőben jön a gáz, bele a házadba, be tűzhelybe, meg a vízmelegítőbe! Nem kell ám a teherriksával messzi menni a fáért, vagy megvásárolni azt és a bringa csomagtartójának két széléről is le lehet szerelni a kampókat, nincs szükség többé rá, hogy odaakasszuk a gázpalackokat!
Az áramról már írtam ügye, nincsenek áramszünetek, csak nagyobb viharok idején max 1-2 órára, amikor a szél kidönti a fákat, és azok leszakítják a vezetékeket! Ezt leszámítva mindig van áram, Budapesten az emberek nem ismerik a „load-sharing”, vagyis a terheléselosztás fogalmát! (még? :D) Szennyvízcsatorna is sok helyen van, méghozzá fedett! Nem hogy fedett, mélyen a föld alatt megy, gondosan megtervezett csőrendszerben, nem is látjuk, nem is szagoljuk. Budapesten sehol sincs olyan, hogy az út két szélén, az úttest és a házfalak között egy kis betonvályúban folyik a szennyvíz, a sűrűn betonozott belvárosi részeken ez a csatorna rendszer olyan nagy kapacitású, hogy még az esővizet is képes elvezetni. Kivéve, ha úgy leszakad az ég, mint itt monszun idején minden nap néhányszor… Akkor van, hogy néhány autó megtanul úszni, de ilyen nagy eső talán ha évente van egyszer.

Aztán nézzük a kommunikációt! Az emberek tudnak igent, meg nemet mondani! :) Na, viccet félretéve, az infrastruktúrára gondolok most. Van mindenütt vezetékes telefonra lehetőség, mert a hálózat még azelőtt kiépült, hogy a mobilhálózatok megjelentek volna. Az sms-ek azonnal megérkeznek, a mobilhálózatok szinte sohase terheltek, noha csak három szolgáltató van. A mobilnet hasít és kábellel olyan elképesztő sebességet kaphatunk, amivel teljes filmeket akár percek alatt letölthetünk. Szóval minden sima, és gyors! Ha nem így van, akkor a „fogyasztók” mindenféle fórumon kiverik a balhét, és a szolgáltató a végén még elnézést is kér, esetleg ajándék perceket is ad (hallottál már ilyet?!), persze az ilyesmi ritka, mert mondom, általában minden simán és gyorsan megy!

Nézzük a szórakozást és az étkeket! A lehetőségek száma szinte végtelen… Már-már zavarba ejtően sok mindent tudunk csinálni a városban: kocsmák, szórakozóhelyek, mozik, színházak, szóval van rengeteg minden. És az éttermek, Te jó ég, tudod (kedves bangladesi barátom…), hány féle ételt lehet kapni? El se tudod képzelni… Nem ám mindenütt csak rizs, meg roti, hal, meg csirke, dál, és néhány zöldség van, hanem ezermillió féle étel. Senki sem eszik kézzel, mindenki kést, villát és kanalat használ, csak a csirkecombot meg a gyorskaját fogjuk meg kézzel. Még rendelhetsz is, házhoz viszik az ételt! Klikkelsz az interneten, és nem telik el egy óra, csöngetnek és ott áll a muki bukósisakban a pizzáddal, pont, ahogy kérted! Micsoda könnyed élet, micsoda kényelem… Áhh… Ezt most hagyom abba, mert ahogy már többször írtuk, nálunk a honvágy legerősebben a gyomron át jön. A szüleimet fel tudom skype-olni, a barátaimmal is tudok néha beszélni, jó tudom, ez még közel sem ugyanaz, mint meginni velük egy sört, de mégis… Ételt azt nem tudok iderendelni. Egy éve nem ettem rendes kenyeret, olyat, ami otthon van, aminek ropogós a széle, és puha a közepe! :)

Lássuk, mi van még? Budapesten alig vannak motorbiciklisek! A forgalom nagy részét az autók teszik ki. A bringás egyre több, talán a motorosok száma is növekszik, de nem számottevő, az emberek nehezen mondanak le az autó kényelméről, és veszélyesnek tartják a motorozást. Valószínűleg igazuk is van, mert a forgalom otthon Budapesten jóval gyorsabb, mint itt. Köszönhetően a sok sávnak és a szabályok magas szintű követésének, a városokban is a legtöbb helyen szabad közlekedni az őrületes, 50km/h-s sebességgel! Ennyivel ütközni már nem vicc! Nem is műanyagpapucsban nyomják a motorosok! :)

Még regényt lehetne írni a különbségekről, de a lényeg annyi, hogy Budapest egy élhető, szerethető város, nagyon fejlett infrastruktúrával és közlekedéskultúrával. Ott van nekünk még a Budai-hegység is, ha valakinek még egy ilyen szép, rendezett, csendes városból is elege lenne, elég felszállnia egy a Moszkva térről induló buszra, vagy villamosra, aminek a túlsó végállomásáról sétálva (vagy futva!) pár kilométer után már a „hegy” túloldalán tudhatja magát, ahol a városnak már se bűze, se zaja, kint vagy a természetben – amit még nem vágott ki a szomszédból a Babú (Budapesten: A Sanyi!), hogy meg tudja min főzni a dált.

Közoktatás, közegészségügy: Elképesztő! Hihetetlen színvonal, mind a két területen! A gyógyszertáraknak ajtaja van, és odabent le tudsz ülni, amíg vársz a sorodra… Ja, az emberek Budapesten sorban állnak. Nem tudod, mi az, sorban állni? Mindegy, hagyjuk, hosszú… A kórházak tiszták, és az állam a béredből levonja a TB-t, ezért ingyenesek. Akkor is levonja, ha nem vagy beteg, és akkor is ingyenesek, ha a fél életedet kórházban töltöd. Bizonyos alapvető gyógyszerek is ingyenesek, viszont ami nem ingyenes, az akár 5-10x drágább, mint itt Ázsiában. Az iskolákban nincs egyenruha, viszont a színvonal mindenütt elég jó, jobb, mint az itteni fizetős „boarding school”-okban. Ja, a suli is ingyenes, és ha jól tanulsz, az egyetem is az, sőt még ösztöndíjat is kaphatsz! Szóval egy fiatalnak, ha viszonylag normális családba született, az ázsiai viszonyokhoz képest szinte korlátlanok a lehetőségei. Persze ezzel nehéz élni, mert annyi minden van, ami elterelje a figyelmedet… de most megígértem, hogy csak a pozitív dolgokra figyelek! :) Ez mondjuk megint nem sikerült úgy ahogy igértem, de sebaj, talán nem bánjátok!

Budapest egy gyönyörű város, ezt akkor tapasztaltam meg igazán, amikor elkezdtem Couchsurfing és Warmshowers vendégeket fogadni. Szinte eufóriában jöttek este haza, hogy milyen csoda szép volt, és mennyire élvezték…

Még sokat lehetne írni, de legyen most ennyi elég, már elmúlt éjfél, és holnap újabb 75km vár ránk. A lényeg: értékeljétek, élvezzétek és szeressétek Budapestet, mert egy nagyszerű város! :) …és kérlek, rendeljetek egy pizzát helyettünk is magatoknak, Ananászosat, mert Zita azt szereti! :)

Biztos sok dolog van, ami még kimaradt, kérlek írjátok meg, Titeket mi érdekelne „innen nézve”, itteni szemmel vizsgálva. Mi az, amiről még nagyobb részletekben olvasnátok, és mi az, amit kihagytam, de alapvető dolog az életben, és biztos nagy a különbség benne…?