Nászút a Föld körül

A vendéglátónk kutyái az udvaron.

A konyhában. A tarka terítős asztal alatt a barna foltok rohangáló tengerimalacok. Így vannak szabadon a konyhában, hogy kéznél legyenek, mikor kell egy kis hús az ételhez… :o Armando, a vendéglátónk elmondta nekünk, hogy azért terjedt el errefelé a tengerimalac, mint háztáji állat, mert bundája van, így sokkal jobban bírja az Andok ilyen magasságában gyakran előforduló nagy hidegeket, ellentétben a csirkével, amit ugyanezért ezen a vidékeken már nem nagyon lehet tartani. Végül is valóban, ez tök logikus! :)

Armando egyébként egy biosztanár a helyi iskolában, akit előző este 1 sarokra a lakhelyétől kérdeztünk meg, hogy tud-e valamilyen olcsó helyet éjszakára. Így aludtunk végül náluk 10 solért, vagyis kb. 930 forintért.

Checacupe főutcáján.

A főtéren nem kellett féltenünk a bringákat, egy kíváncsi szem mindig vigyázva csodálta őket! :)

Az ősi inka gyalogoshíd környéke, ez az, amit már előző este kiszúrtunk, de akkor már sötét volt, és fáradtak voltunk, siettünk menedéket találni.

A természetesen már csak kórhűen felújított, de nem eredeti inka híd mellett volt egy “colonial”, vagyis gyarmati időkből való híd is.

Zita rámerészkedett! :)

A templom a főtéren. Kívülről ez se tűnik különlegesnek…

Bezzeg belülről! :)

Egy külön teremben nagyon régi falfestmények is voltak.

Az oltár

Az oldalfalak tele voltak ilyen festményekkel, nagyon öregnek tűntek és ezek is csupa arany (?) keretben voltak. Nem gondoltuk volna, hogy egy ilyen kis falucskában ilyen templom van. Félre ne értsetek, nem a sok arany tetszik, sőt az valójában nem tetszik nekünk, viszont a tény, hogy ez így fennmaradt sok száz éven át. …abba bele se merek gondolni, miket láthatnánk, ha valamilyen oknál fogva a spanyol hódítók nem pusztítják el az érkezésükkor meglévő kultúrális tárgyakat és helyeket. Hallottunk ilyen történeteket, hogy rengeteg inka aranytárgyat úgy ahogy volt, beolvasztottak, hogy aztán… Pl. ilyen templomokba kerüljenek. Ha innen nézzük, akkor viszont szomorú a történet.

A parkot egy mozgássérült férfi öntözte, ez milyen jó már! :)

Még egyszer visszasétáltam a hídhoz, amíg a reggelinkre vártunk, annyira szép volt, hogy nem bírtam beletni a látvánnyal. :)

Itt már elindultunk, ez egy iskolaudvar, ahogy a főútról látszik.

Ez pedig egy kresztábla! :o Mi akar ez lenni? Cirmos cica? Esetleg ocelot?

Gyermekszállítás perui módra. Ők csak a szomszéd faluig mentek, de azért az is megvolt vagy 8-10km…

A gyermek nem bírta levenni a szemét a furcsa bringákról. :)

Vigyázat, kecses acélvázú országútis kerékpárosok az úton! :)

A folyó túloldalán lévő falvakat ilyen hidak kötötték össze a főúttal.

Előltöltős kargóbringa, amivel most éppen csak egy kollégát szállítanak. :)

Hellóóó! :)

Vajon mit jelenthet spanyolul? :)

Vályog. Itt leginkább csak ezzel dolgoznak, legalábbis vidéken nem látni mást. Beton csak a városokban van, az egyszerű embereknek valószínű nem is telne rá. Amit a képen láttok, az vályog, fa, és egy vékony hullámos bádoglemez a tetőn. Ennek így mondjuk az ökolábnyoma is töredéke egy vasbeton-tégla házénak, de ez egész biztos nem vezérelte őket a választásban. És az egyik fal már le is van festve, miközben nyílászárók még alig! :)

Volt, hogy pár kilométert kanyar nélkül maradtunk. :)

Nem látni betont, se vöröstéglát.

No, milyen szépen meszelt, politikailag semleges házikó! :) Amely előtt egyébként kézzel szedik le a levágott kukoricahalmokról a kukoricacsöveket.

Hú apám, ez a társadalom sem lehet túlságosan megosztott politikailag, vagy hát legalábbis nem ellenségesek egymással a különböző poltikai nézeteket valló emberek, az tuti! :) Hiszen akkor ők már rég egymásra gyújtották volna a házaikat, vagy legalábbis egy boltos pl. biztos nem hagyná, hogy “Apu”-t fessenek a boltjára, mert ezzel elvesztené a papucsosok, a fiások, az indiánosok és minden más párt hívőit a vásárlói köréből. Ez pedig valószínű itt nem történik meg, mert rengeteg üzleten is láttunk ilyenfajta festéseket. Lám, még az egyszerű (akár analfabéta!) peruiaktól is van mit tanulnunk. “Szeressük egymást gyerekek!” :) Gyűlölettel soha semmit nem fogunk megfelelően megoldani, max. további gyűlöletet szítunk, ez pedig egy nagyon, nagyon rossz út, ami nagyon szar helyre vezet!

Eskü, véletlenül lettek birkák ezen a következő képen!!! :) Mikor még válogattam őket, nem tudtam, hogy mit fogok írni az előző képhez.

Ahogy már írtam tegnap, itt keményen dolgoznak a nők is.

Mert egyszerűen csak szép. Végre nem egy párt ikonja van a falra festve.

Turistabuszokat látok a távolban! Itt van valami érdekes, szimatoljunk csak körbe! :)

Igen, inka romok! A kör alakú épület talán a chachapoyasiak hatásának köszönhető. Ki tudja… Mi biztosan nem, ugyanis se időnk, se pénzünk volt ide bemenni, csak a hátsóbejárattól, távolról csodáltuk meg ezt a két épületet. Ez a kép is soxoros zoomal készült.

Így hívják a helyet. Ha erre jártok, esetleg térjetek be és majd meséljétek el, milyen volt! :)

Megint egy hölgy nagy csomaggal a hátán, és hát ő sem fiatal.

No, itt van a vasbeton is, fő a bővíthetőség. Azt, hogy mennyire nagyon nem illik bele a környezetbe ez az üvegablak, talán Ti is érzitek a többi fotót is látva.

Egy templom az úttól balra, ebben mondjuk tuti nincsenek sok száz éves festmények! :)

Azokkal a pallókkal nem lesz egyszerű hazatekerni. Az a durva, hogy egy ilyen vályog-fa-bádog/cserép házat gyakorlatilag egy ilyen kargóbringával össze lehet hordani, hisz ez már elbír egy nagyobb gerendát is, a föltekert bádoglemez pedig meg sem kottyan neki. A vályogtáglákat és a cserepeket pedig lehet helyben szárítani/égetni.

Hoppáré, ahogy haladunk és új választói körzetekbe érünk, úgy változnak a falfestmények is. Megérkeztünk a lámapárt fenségterületére! :) “Ezek mekkora lámák lehetnek…” :D

Itt már csak a völgyben lehet növényt termeszteni, a domboltal esetleg még legeltetést elbír, de többet nem.

A helyi tigrisbatman! :)

Egy nagyobb várost kereszteztünk, ahol megebédeltünk egy Menu-s étkezdénél, majd egy ilyen utcai mozgóárustól vettünk három rúd csokit, hisz 4000 méter fölé igyekeztünk, oda pedig kell az ilyesmi a túléléshez! :)

Egy valószínütlenül nagy, kastélyszerű épület az át mellett. Ez nem volt jellemző errefelé, vajon kié volt és mi célt szolgált?

Egy falu behajtójánál óriási cuy, vagyis tengerimalac szobor, sas, és lámafélék. :)

Balra a völgy túloldalán egyre inkább szorványtelepülések képét mutatták a házak.

Irány 4000m! :)

Vessünk mégegy pillantást erre a szintmetszetre! Tegnap 101km-t jöttünk a bal szélétől, tehát ma illene kereszteznünk a kb. 4300m magas hágót. Haha… Ha az ilyen egyszerű lenne! Csak hogy reggel a nézelődéssel elment az idő, és kimerültünk a tegnapi napon, amire a mai nap még csak rátett. Na jó, lehet, hogy máshogy is fáraszt kicsit a magasság, csak nem érezni ezt annyira nyilvánvalóan. Vagy csak mi puhultunk el, ezt már nem mondja meg senki. (vagy mindkettő! :D) Szóval a lényeg, hogy ezt a tervezt (a hágón való átkelést) elvetettük, amiben annak is nagy szerepe volt, hogy a fáradtságunkat realizálva elkezdtem nézegetni a GPS-en a következő településeket, és a hágó előtti utolsó helynek a neve “Aguas Calientes” volt, vagyis “Meleg Vízek” :)

A tájra nem lehetett panasz ezen a napon.

Egy másik templom egy útmenti dombon, elbírná már valamelyik párt támogatását. :)

Na neee, tengerimalac párt, ilyen is van? :)

Ja igen, közben egy vasúti sinpár is kanyargott mellettünk a völgyben, megnyugtatva minket, hogy evégett talán sosem lesz brutál meredek a fölfelé, hiszen ha a vasút is fölmegy a hágóba, és szerpentint sem jelöl az út sehol egészen Punoig, akkor talán nem lehet vészes, különben a vonat elkaparna a sineken! :)

Valójában csak különböző típusú tengerimalacokat árultak, természetesen nem háziállatnak… :)

Az asszony kalapban, szoknyában és tradícionális tarkában, a férfi hátizsákkal, baseball sapkában. Úgy tűnik, a nők jobban tartják a hagyományokat.

Nem tudom, miért, de ez a lapos völgy rajta a tarka mezőkkel, meg felette ezekkel a hihetetlen felhőkkel nagyon tetszett.

Valahogy még a felhők, meg úgy az egész táj, az egész érzés valahogy olyan más volt már ilyen magasan.

Vasúti karbantartók. Igazi vonatot ezen a napon nem láttunk, pedig egész nap látótávolságba voltak a sinek.

Kedvenc képem erről a napról. :)

Éééés iiigggeeen!!! :) Megérkeztünk Augas Calientesbe! :)

A strand már a főútról látszott, ráadásul egy hófolttal a háttérben, viszont falut azt nem találtunk, de kétségbe nem estünk, tudtuk, hogy kell lennie valami szállásnak, mert idefelé jövet több embert is megkérdeztünk, és mondták, hogy van.

Jájjájáájjáááj, miért szeretem én úgy a havas hegyek látványát? Mondjátok, ez valami betegség? Vannak mások is így ezzel, vagy egyedül “szenvedek” ebben a betegségben? :)

A strand bejárata előtt asszonyok ilyen hordókban sütöttek valami finomat! :)

Halat és csirkét kínáltak, azt ettük, ami valószínűleg helyibb, vagyis a halat választottuk. :)

A bejárat mellé balra fel volt sorolva, hogy mi minden jóság van a vízben mg-ra kimérve, jobb oldalt pedig a szolgáltatásokat sorolták fel.

A hal mellé természetesen leveskét is kaptunk, valami főtt rizs volt benne.

“Privado” medencét kértünk, mert ez is csak pár száz forintba került és így nem kellett semmilyen ruhánkat bevizeznünk, az ugyanis lehet, hogy napokig nem száradt volna meg, ha mondjuk másnap beborul az idő, ezt pedig nem akartuk megkockáztatni, és különben is, így kényelmesebb volt. A bal felső sarokban lévő csatornán jött be az iszonyatosan forró termálvíz, amihez a műanyagcsőből tudtunk hidegvizet engedni, hogy elviselhető hőmérsékletre hüljön. Elméletben 45 percet maradhattunk itt, de ehhez már a pénztárnál hozzátették hogy “Cisas poquito más” vagyis “akár egy picit többet is”, ám erre nem volt szükség, mert a forró víz olyan hamar kiszívta a maradék erőnket is, hogy jobbnak láttuk befejezni a fürdőzést és inkább korán nyugovóra térni, hiszen holnap is várt ránk nap.

Ez volt a mai adag. :) Amint látjátok, éppen hogy, de 4000 méter felett éjszakáztunk. A tempónk nem valami egetverdeső, de hát szinte egész nap csak fölfelé tekertünk, nagy magasságban. Napfelkelte 10 és fél óra múlva, legalább aludni bőven van időnk, ránk is fért! :)