El Salvador! – Szilveszter a megmentőinknél, és újév Santa Anában
El Salvador! Felfogni nehéz, de elérkeztünk ide is! :) A határon rögtön meglepetés ért minket, mi pecsétet szerettünk volna kapni a főút mellett (és nem a főúton!) található határátkelő állomáson, de ott csak küldözgettek minket ablaktól ablakig, mígnem végül a kerítés mellett találtunk egy fickót, aki beszélt valamennyire angolul, és elmondta, hogy nem kell belépési pecsétet kapnunk, azt ugyanis Guatemalában már kaptunk. Hallottunk előzőleg erről a vízum unióról, de nem voltunk benne biztosak, hogy ránk is vonatkozik-e, illetve el is feledkeztünk róla. Arról van szó, hogy Guatemala, El Salvador, Honduras és Nicaragua között van egy megállapodás, aminek keretében a guatemalai belépéskor kapott 3 hónapos vízummal szabadon utazhatunk e négy országban, és nincs szükségünk új vízumra közöttük. Majdnem, mint Schengen…
Így néz ki El Salvador. A lakosság 7 millió fő körül van, ezzel a legsűrűbben lakott országnak számít Közép-Amerikában
Ezek után már csak pénzt kellett váltanunk, ezt kialkudtuk 7,5 quetzalra, ennyiért kaptunk meg egy dollárt. Ugyanis El Salvadorban a hivatalos fizetőeszköz az amerikai dollár, nálunk meg még volt vagy ötszáz quetzal Guatemalából. Kiszámoltam, hogy ha a quetzalt 37 forintnak megfelelő belizei dollárért vettük, akkor 7,5 quetzalért vásárolva 277,5 forintba kerül egy dollár számunkra. Ezen nagyon meglepődtem, mert indulás előtt még 230-ért váltottam dollárt, azért először arra gondoltam, hogy valahol átvertek, de aztán megnéztem a neten az árfolyamot, és láttam, hogy az 266. Nem emlékeztem 245-nél rosszabb árfolyamra, ami meglepett, de a netnek már hittem, és bár örültem, hogy nem vertek át, de annak nem, hogy már ilyen gyenge a forint.
Üdv El Salvadorban! :) Az ország neve annyit tesz “A megmentő”, ez egy rövidítése az 1525-ben adott teljes nevének: Provincia de Nuestro Señor Jesus Cristo, el Salvador del Mundo, magyarul valahogy így hangzana: Jézus Krisztus urunk, a világ megmentőjének provinciája – és hát ugye így nem lehet manapság egy országot hívni, ezért lett a rövidítés :)
El Salvador egy brutális fölfelével köszön ránk, amitől meg is makkanok
Van itt minden, jó lesz nekünk! :)
Ez a jó először egy szerény rizses étel formájában jött el fejenként 1 dollárért, aztán nekivágtunk a nagy emelkedőnek. 400 méter szintemelkedés várt ránk, és bár én az elején nem éreztem magamban túl sok erőt hozzá, de aztán miután elindultunk, egész belerázodtam. Kezdetben nem is volt olyan meredek, hamar megtettünk 130 métert, ahol aztán leültünk egy fa alá kekszet enni és folyadékot pótolni, mert ott már úgy éreztem, ha nem állunk meg, leesek a bicikliről.
Azt szavakkal nehéz visszaadni, néha milyen nehéz a fölfelékben húzni a gépet, de ezek csak pillanatok, amiken túl lehet tenni magunkat – mert már nagyon jól megtanultuk az évek alatt, hogy utána mindig jönnek a jó élmények is
Zita beszaladt egy útszéli temetőbe, mert ez mindig érdekes, és minden országban kicsit (vagy nagyon) más…
Én ezt az időt a szemközti padon értékes pihenésre használtam, kellett is megint! :)
KSzép időnk volt, de a nap már kezdett alacsonyan járni, az nyilvánvaló volt, hogy az eredeti célunkig, Santa Anáig ezen a napon nem tudunk eljutni, de ez nem is zavart minket, én konkrétan örültem, hogy élek, és hogy azért még így is meg tudjuk csinálni az emelkedő tetejéig, ahol van egy kisebb városka
Később Zita átvette tőlem az egyik első táskát, aztán a másikat is, mert nem szerette, hogy féloldalas a biciklije. Így végül az utolsó szakaszát a fölfelének már valamivel könnyebben tettem meg.
Bármennyire is szenvedtem, azért amikor szépet láttunk, akkor megálltunk fényképezni :)
Megérkeztünk a városkába, még világosban! :)
Ahuachapan, avagy szilveszter éjszakáján a 10-1-et megbosszulandó kilövik a tűzoltóságot egy V-2-es rakétával
Bár a képen pont úgy néz ki, mintha veszekedés történne, de ilyesmiről szó sem volt. Egy emelkedő tetején megállt mellettünk egy autó, és egy család pattant ki belőle, hogy ők szeretnének velünk egy fényképet készíteni. Erre egy páros is ott termett, akikről kiderült, hogy bringások, és hogy a tűzoltóságon laknak
Eredetileg úgy terveztük, hogy ezen a napon, lévén december 31-éről van szó, kiveszünk egy hotelszobát, de a páros elmondta, hogy a legolcsóbb a városban 25 dollár, és különben is be van telve, így egy kicsit letörve a fáradtságtól, végül mi is a tűzoltóság felé vettük velük az irányt.
De előtte még készítettem egy balul sikerült panorámaképet a mellettünk lévő hosszú falfestményről
Ők a brazil-uruguayi bringás páros, Mariana és Luis Enrique, 5 hónapja bicikliznek, Panamától indultak és 2000 kilométert tettek meg eddig
Ezeket a holmikat a tűzoltóktól, illetve Marianáéktól kaptuk, a képeslapon olvasható a blogjuk címe is, ahová spanyolul és portugálul írnak. A lenti mondat valami olyasmit jelent magyarul, hogy “Az utazás nem csak arról szól, hogy új helyeket látogatunk meg, hanem hogy új módon tekintünk a dolgokra.” – nem igazán sikerül ennél jobban megfogalmazni, de értitek, ugye?! :)
Egy zuhanyzás és a vacsora után mindjárt sokkal jobban éreztük magunkat mind a ketten Zitával, és még órákat beszélgettünk az új barátainkkal. Az egyik tűzoltó nagyon érdekes dolgot mesélt nekünk, mikor meghallotta, hogy magyarok vagyunk. 1982-ben, az akkor kezdődő, és 12 évig húzódó polgárháború kezdetén El Salvador egy VB selejtezőn egy bravúros 1-0-al lenyomta Mexikót, ezzel kijutott a foci VB-re. Ez egy óriási dolog volt akkor, de a csoda nem tartott sokáig, a korrupció odáig tetőzött, hogy a nemzeti futballszövetség vezetői még magukat a játékosokat is meglopták, azok nem kaptak rendesen fizetést, se felszerelést, így a nyitó meccsen elszenvedték a VB-k minden idők legdurvább vereségét, 10-1-re kaptak ki, méghozzá a magyaroktól. Az az egy gól viszont nagyon sokat jelentett az országnak és a csapatnak, olyannyira, hogy az egész történetből később egy film is készült Uno: La Historia de un Gol címmel. Nem tudom, fent van-e az egész youtube-on, de ezt megtaláltam, és ennek van egy 02-es része is, de mobilnettel most nekem erre nincsen elég bitem, viszont találtam egy 31 ezres Facebook oldalt is, ahol még Maradona is kommentálja a történetet.
Szilveszter ide vagy oda, annyira azért nem voltunk fittek és kipihentek, hogy éjfélig fent legyünk. 10 óra környékén Feliz Ano Nuevo-t kívántunk mindenkinek, és letettük magunkat a matracainkra a szúnyogháló alá. Ezt könnyen megtehettük, mert a táborunk Marianáék sátorjával egyetemben a tűzoltóság főépületével szemközt, attól 20 méterre volt egy másik épület eresze alatt, így nem hallottuk már, hogy mások beszélgetnek, buliról meg ugye szó sem volt, szolgálatban voltak a tűzoltók, a bringások meg másnap bringázni készültek, pont ahogy mi is. 11-kor már szunyókáltunk, de aztán éjfél körül felébredtünk, mert iszonyú hangos petárdacsattogás terítette be az egész várost. Errefelé borzasztó kultúrája van a petárdázásnak és a tüzijátéknak, minden piacon láttuk a standok sokaságát, tele óriási, fél hordó méretű tüzijátékokkal, és V-2-es méretű rakétákkal felpakolva. Már karácsony este is durrogtattak egyébként, de az semmi nem volt ahhoz képest, amit ezen az estén nyomtak. Ekkor úgy negyed órára csak félálomban voltunk a zajtól, ha jól emlékszem egy puszi erejére egymás felé fordultunk Zitával és boldog új évet kívántunk egymásnak, majd próbáltunk újra elaludni. Féltem, hogy ez nem fog sikerülni, és a végén még bugos leszek, de azzal csillapítottam magam, hogy nem érdemes ezen bosszankodni, ez az ő kultúrájuk, itt ez a normális és mi itt vendégek vagyunk, és bár a szomszédnak sikerült egy kisebb rakétát olyan alacsony szögben eleresztenie, hogy az eltalálta a tető szélét, ami alatt mi alszunk, de visszapattanva a földet már nem érte el a rakéta, és még így is 8 méterre volt tőlünk… Barmok!? Vagy én vagyok a barom, ha ez felbosszant? Ennél tovább már nem jutottam, mert elaludtam. :) Hát így telt a 2014-es szilveszterünk! :)
Most lássuk az újévet! :) Nem hiszünk a rossz ómenekben, meg az ilyesmikben, ezt előre leszögezem! :) Reggel arra ébredtünk, hogy Zita matraca furcsán lapos. Először azt hittük, hogy megint csak egy apró lyuk, amit majd szappanos vízzel megkeresünk és 5 perc alatt megfoltozunk, de sajnos nem ez történt.
Ilyen általában akkor történik, ha forró helyen vagy közvetlen napfény alatt tartjuk a felfújt matracot hosszú ideig. De mi ezt már azelőtt tudtuk, hogy megvettük a matracokat, ezért erre nagyon figyeltünk, és sose tettük ki őket napnak vagy hőnek. Most mégis megtörtént ez, és Zita utólag már emlékszik is rá, azt hitte az éjjel, hogy én rugdosom a matracát, miközben az valójában belülről összeszakadt két rekesze között.
E rossz hírt azonnal egy pozitív fejlemény is követte, méghozzá az, hogy a 30 napra vett 2,5GB-os adatcsomag a guatemalai Tigo SIM-kártyával itt El Salvadorban is működik. Ezzel első dolgom volt elküldeni a fenti fotót a gyártónak és garanciális cserét kérni, utalva arra is, hogy jó lenne, ha elküldenék az új matracot nekünk a saját költségükön, mert a legközelebbi boltjuk az USA-ban van, a mi útvonalunk pedig valószínűleg csak bő fél év múlva fog keresztezni egy olyan boltot, ahol kapni Exped matracokat, ha minden igaz, Londonban. Ezeket a matracokat Új-Zélandon vettük eléggé méregdrágán, de úgy voltunk vele, hogy ha az időnk 1/3-át ezeken töltjük, akkor igazán fontos, hogy jók legyenek, és különben is, a két év gari magáért beszél, és azt jelenti, hogy akkor ezen az úton már több gondunk nem lesz a matracokkal. Hát most lett… :) A részletekre nem gondoltam. Ők meg még nem válaszoltak, úgyhogy holnap jól fel is hívjuk őket, hogy mi van már? (azóta eltelt öt nap…)
Reggel még közösen örömködtünk egyet az újévnek
A mi bringáinkat már nem merték kipróbálni a tűzoltók :)
Valamikor délelőtt 10 óra környékén elindultunk, ekkor láttuk az utcára kikanyarodva ezeket a lámpásokat az egyik út fölé benyúló hatalmas fán
A városban több falfestményt is találtunk, ez például azt reklámozza, hogy a házban tojás kapható :)
A plaza, vagyis a főtér közepén
A templom a főtér oldalában
Tábla bokorba rejtve :)
Kifelé menet a városból – Elseje lévén, nagyon csöndes volt minden, üresek voltak az utcák – élveztük nagyon! :)
Azért a buszállomáson volt némi élet
Falfestmény egy hotel oldalán :)
Ahuachapan – Santa Ana, avagy a 218-as busz vonalán
Itt már kint a városból, egy vulkán látványa tárult elénk – valószínű ezt láttuk előző nap is Guatemalából. Vajon mi lehet az az egyenes nyiladék rajta? Egy lávafolyás nyoma? Vezeték biztos nem, mert annyira nem egyenes, és megnéztem a nagyfelbontású képen, nem fut ott semmi, nincsenek oszlopok se…
Apró téglagyár az út szélén
Ez a kemenceépület felül tele volt téglákkal
Fémszobor az út mentén
Egy döglött bogár – Kár hogy nem tettünk mellé semmit, így nem látszik, hogy kb. akkora volt, mint a fejem! :o
Kreatív! :)
Ezt a képet ide a blogra elfelejtettem megvágni, de Facebookon volt már, a lényege, hogy a busz elülső szélvédőin van két nagy piros batman matrica! :) Az útikönyvünk szerint egyszer egy az országot bemutató fotópályázaton egy olyan fotó lett a nyertes, aminek az volt a címe, hogy El Salvador három szuperhőse. A fotó egy asztalt ábrázolt, rajta három bekeretezett képpel. Az egyiken Jézus, a másikon Superman, vagy valamelyik másik hollywoodi szuperhős, a harmadikon pedig egy Amerikában dolgozó rokon volt – merthogy a polgárháború és a nehéz anyagi lehetőségek végett nincs olyan család El Salvadorban, amelyiknek ne lenne legalább egy az Egyesült Államokban élő és dolgozó rokona.
Egy ilyen rokon rögtön le is szólított minket a Santa Ana felé menet félúton lévő falunak a plazajában, ahol megálltunk pihenni. Itt egy kókuszt ettünk és megettük a reggelire vett pizza maradékát, miközben egy srác odajött hozzánk, hogy Chicagóból valóak vagyunk-e? :) Mire mondtuk, hogy nem, mi budapestiek vagyunk. :) Milyen kár, merthogy ő Chicagóban él, csak most hazajött az ünnepekre két hétre a családjához… :)
A főtér melleti templom
Lovasszobor a templom kupolájának tetején
Azt hiszem itt is gondolkodás nélkül megőrülnek az amerikai kultúráért, vagy bármiért, ami nyugati, hisz az mind nagyon menő… És itt is a lestrapált amerikai iskolabuszokat használják tömegközlekedési eszköznek.
Azért már ez is művészi, ha nem is éri el a pakisztáni mértéket, de azért érdekes! :)
Úgy tűnik a 218-as buszjárat vonalán kerekeztünk :)
3 órára minek hotelszoba? Annyi idő alatt ki sem tudja rendesen pihenni magát az ember…? :)
Egy este Santa Anában, avagy mustáros-sajtos majonézes kukorica tortával vacsorára
Santa Anába beérkezve valahogy pont egy piacnegyedre keveredtünk be
Ez a kötény errefelé elég jellemző
Élet nem sok volt az utcákon, de kosz annál több
Marianáék tanácsára a Hotel Livingstonban szálltunk meg 15 dollárért – A szállodához az utat egy kedves bringás (jobbra) mutatta meg
Még labdázni is lehetett az utcákon, annyira üresek voltak – pedig Marianáéknak nem tetszett Santa Ana, azt mondták, túl zsúfolt, túl városias… Hát január elsején nem, az biztos! :)
A Choco Panda egy errefelé népszerű kakaós ital
A belvárosi piac sem volt tisztább, mint a másik
Egy dobozos pepsi, vagy egy igazi kókusz, amit az orrod előtt csapolnak meg? Melyiknek van jobb marketingje? Melyik az egészségesebb? Melyik vásárlásával támogatsz arra érdemesebb embert? Melyik előállítása, szállítása és tárolása jár kisebb környezeti hatással? A kókuszban csak kb. két deci folyadék van, de a húsa is ehető, és azt is behűtik, azért van a kocsin a piros hűtőtáska. Mindkettő fél dollár, kb. 133 forint. :) Te melyiket választanád? Ezeket a kérdéseket jó lenne feltenni magunkban minden egyes vásárlás(=szavazat a holnapi világra) előtt! ;)
Sakkjátszma a plázán
Hoppá-hoppá, hát mi van ott kérem? Akkor mi nem is a főtéren ácsingózunk? Ezt a látványt megpillantva rögtön elindultunk felé
Az előbb látott templommal szemben a városháza
A templom mellett a színház épülete
És a templom közelről. Lévén újév, Zita ötletére vettünk egy gyertyát 15 centért, és odabent meggyújtottuk és leraktuk egy erre a célre odarakott tálcára. Ma pedig a költségeket feljegyezve a szupertáblázatba jót nevettünk, hogy akkor ezt most hová írjuk fel, melyik kategóriába tartozik a költség? Kultúra/Szórakozás, vagy Kommunikáció? :D
“Szavazz rám!” (Óóó, most látom a Hotel Libretad koszos cégérét, hát ez lehet, még olcsóbb is lett volna, mint a Livingston? Na majd legközelebb… :D)
Itt is ment a játék
A templom előtt egy utcai árus majonézben és reszeltsajtban megforgatott kukoricát árult 80 centért. Ezt nem tudtuk kihagyni! A néni egyébként 4 féle szószt is öntött a kukoricákra, de mi ezekből csak egyet kértünk, a mustárt – így is elég vad volt, de egyébként ízlett, meg is lepődtünk, hogy mennyire nem volt rossz! :)
Egy kis kézi szerszámmal egy nagy jégtömbről lereszelt jégkása, citrommal és egyéb szószokkal, na és persze az elmaradhatatlan csilivel! :)
Filmes DVD-k – természetesen mindegyik teljesen jogtiszta! :) (a frászt, a többségük kézikamerás moziból felvett ótvar kalózmásolat)
Tortaaaaa! :) Újra megleltük mexikói kedvencünket, 1,25-ért olyan csuda finom szendvicset ettünk egy konténerbe berendezett kis utcai étteremben, hogy csuda :) A szomszéd CD boltból közben a Yo No Se Manana szólt :)
Míg vacsoráztünk, ránksötétedett és a plázán felkapcsolták a díszkivilágítást
Így már a városháza is egészen máshogy festett
Az amúgy nagyon laza, boldog, kedves, barátságos, tipikus latin-amerikai hangulatba valahogy ez a tábla annyira nem ízlett, de sajnos ez is a része. Hozzá kell tennem, hogy ha ésszel mozog az ember ezekben az országokban, akkor azért elég kicsi az esély rá, hogy bármi baja történjen, csak kerülje el a nyóckerszerű helyeket, pláne éjszaka. Több vendéglátónkat is megkérdeztünk errefelé, hogy mit gondolnak az országukról, és bevallották, hogy veszélyes, és vannak bajok, de mikor megkérdeztük, hogy vele történt-e valaha valami, hozzátették, hogy nem, soha semmi, ki sem rabolták ki őket egyszer sem.
A városháza oldalról
A város másik templomát, a katolikus templomot is meglátogattuk, ahol épp egy jófej idős pap fejezte be a misét. Itt leültünk kicsit.
Majd hazasétáltunk a szobánkba, aminek nagyon örültünk, ahogy a csendnek is. Most volt egy kis terünk, itt nem lődöztek petárdával és csak a miénk volt. Erre vágytunk szilveszter estére, és bár akkor nem kaptuk meg, de egy nappal később igen. És mellé még sok más szép élményt is. Ilyen az élet, ilyen az utazás: nem azt kapod, amit vársz, de ha mész tovább és türelmesen vársz, teszel, tervezel és figyelsz a világra, szép élményeid lesznek, és végül jó eséllyel azt is megkapod, amire vágytál. Sőt, még sokkal többet is, csak ugye észre kell venni mindent, és főleg értékelni. Mi nagyon értékeltük ezeket a napokat, és számomra öröm volt még visszatekinteni is rájuk. El Salvador jól mutatkozott be, ugyan nem voltak könnyű, se gondmentes napok ezek, de nagyon sok jó élménnyel gazdagodtunk, és ez a lényeg! :)
Történt 2014. december 31-én, és 2015. január elsején. Bicikliztünk 50,5 és 37,8km-t. Apropó, ezt a Santa Anai rövid napot azért csináltuk ilyen rövidre, mert megirigyeltük Marianáékat, akik átlag ennyit mennek egy nap, és mi is akartunk egy ilyen laza és könnyű napot. Ez sikerült és ráadásul a kevés kilométer mellé rengeteg élmény társult, és pihenni is sikerült, ezért abszolút örültünk neki, hogy így döntöttünk. Megírva január 5-én és 6-án.
Ha-ha-ha!!! Árpi! A 3 órás hotelszobánál azért ugye nem véletlenül van szmájli? És nem kell részletezni hogy hogyan tudod a benned lévő feszültséget azon rövidke idő alatt kiadni? :D