Bejárat > El Salvador, Közép-Amerika > San Salvador Ernestoékkal

San Salvador Ernestoékkal

A mai bejegyzésben csak képek lesznek képalákkal.

Santa Anát egy mellékúton hagytuk el, ahol sokáig kapaszkodtunk egy meredek fölfelében, ahol nem voltunk egyedül bringások. Figyeljétek a nem gyenge visszapillantó tükrét! :)

A közép-amerikai országokban elképesztő mértékű a szemetelés. Otthon a Balkán ehhez képest Svájc!

Sarki közért

10 év múlva ugyanígy egy motorkerékpárral fog itt állni :)

Apuka az USA-ban dolgozik, ezt a mobilszolgáltatók is tudják, ezért vannak külön csomagok, melyekkel olcsóbb az USA-t hívni

A faluvilágban

Festett aljú póznák szegélyezték az utat sok kilométeren keresztül

Mikor végre becsatlakoztunk a főútba, ellaposodott a táj – cserébe a forgalom is megnőtt

“In God Hands” – meg a buszsöfőr kezében is, akik nem ritkán úgy vezetnek mint az őrült – és itt is versenyt csinálnak abból, hogy kinek van szebb, menőbb járgánya

Azért értelmes fejlesztésre is költenek, a képen nem látszik jól, de az ajtó mögött egy érmével működő forgókapus beléptető rendszer van! Az ajtó mögötti ülésen a néni pedig egy élő csirkét visz, jól látjátok! :)

Ez az étterem és bolt együttes a főváros, San Salvador előtti nagy fölfelé alján volt, itt megengedtünk magunknak egy 5 dolláros pizzát a Pollo Camperoból elvitelre, amit az árnyékben ülve fogyasztottunk el. Ezzel jól is laktunk mind a ketten és kicsit rá is pihentünk a 400m-es fölfelére

Erről később beszélgettem az El Salvadoriakkal és azt mondták, hogy nem arról van szó, hogy a busztulajdonos neonáci lenne, hanem inkább csak annyi, hogy valami filmből, vagy valahonnan megtetszett neki egy jelkép, és úgy gondolta, hogy ez is menő, és felmatricázta vele a buszát… :o Mondjuk azért ez is elég meredek, de valamivel megbocsájthatóbb!

Itt már az emelkedő tetején, az M1-M7 bevezetőjén San Salvadornak :) (a fölfelé kemény volt mint az atom, de erre most ne pazaroljunk szavakat) – Ezt a vulkánt kerültük meg délről – Északról is meg lehetett volna, de az egy kisebb, hullámosabb, hosszabb út lett volna, ezért úgy gondoltuk, hogy inkább egyben vállaljuk be és az autópályán, ahol több helyünk van az autók mellett

San Salvador látképe az M1-M7 bevezetőről :)

Egy mormon templom, úgy látszik itt is van közösségük

A(z egyik) főtéren, ide beszéltük meg a találkozót a vendéglátónkkal

Ez is egy jó sztori. Előző este Santa Anában, a hotelszobában nézegettem a Couchsurfinget, mert az az öt ember, akinek pár napja írtam, nem írtak vissza San Salvadorból. Gondoltam teszek még egy próbát! …és mit látok? Ernesto 2015-ben regisztrált! Tehát azon a napon, elsején, amikor megtaláltam a profilját. Töltött fel magáról egy képet, írt is pár sort magáról és az otthonáról, ezért gondoltam próba szerencse, megpróbáljuk, mert ha bejön, az nagy poén! :) És bejött, Ernesto még elsején, a regisztrációja napján elfogadta a kanapé-kérelmemet és visszaírt, hogy vár minket. :) Elsején, hajnali 5-kor regisztrált, én este 9-kor írtam neki, és másodikán, pénteken este már találkoztunk. :) Így hozza el a világot az otthonokba a Couchsurfing. :) Természetesen ezúttal külön ügyeltünk rá, hogy nagyon jó vendégei legyünk Ernestonak, hiszen az első élmény mindig nagyon fontos és meghatározó. :)

Rögtön még ezen az estén, némi beszélgetés és a zuhanyzás után Ernesto elvitt minket egy Pupuseria negyedbe. A Pupuseria az az étterem, ahol a pupusát (ejtsd: pupuszát) kapni. A pupusa pedig nem más, mint El Salvador legjellemzőbb, legtipikusabb eledele. Kb. mint nálunk a gulyásleves. Csak ez igazából egy töltött tortilla. A tésztája vagy rizsből, vagy kukoricából készül, forró olajos vaslapon sütik ki, a töltelék pedig legjellemzőbben sajt és/vagy bab, chicharron(tepertő), vagy ezek vegyesen, illetve van még egy-két zöldséges verzió is. Julio Guatemalavárosban annyit beszélt a pupusáról, hogy már alig vártuk, hogy kipróbáljuk a nagy kedvencét. Nekünk is egyől az lett és azóta vagy még háromszor ettünk. :)

Itt már másnap, szombaton ebédnél vagyunk, Zita ismét elkészítette a Zsuzsi-féle sörös-fokhagymás csirkét – nagyon ízlett Ernestonak és a testvérének

A délután meglátogattuk Erndeto nagymamáját, ahol a karácsonyfán bevásárlókosár díszek voltak! :o :)

Vacsorázni egy menzaszerű étterembe mentünk, ahol tipikus El Salvadori (ilyenkor az El is kisbetű kéne hogy legyen?) ételeket adtak. Azok a gombócok nagyon finomak voltak, tojásból és még valamiből voltak.

A pupusa frissen készült, arra várni kellett, a várakozáshoz pedig sorszámot kaptunk :)

Itt készül a pupusa nagyüzemben :)

A világnak ezen a részén, hogy ne kelljen elmosni a műanyagtányért, egy-egy fóliát tesznek mindegyik tetejére. Ebből következik, hogy a tányérnak már nem is kell tömörnek lennie, elég egy ilyen rácsos verzió… A szemét meg csak gyűlik, jobb esetben elégetik, rosszabb esetben csak szétfújja a szél…

Másnap Zita megirigyelve a guatemalai kalácsos sikeremet, ő is elkészítette az övéit :) Ugyanolyan finomak lettek, és ezzel is megleptük a vendéglátóinkat. :) Meg egy kicsit magunkat is. :)

Ugyanaz a tér napközben

Ernesto elvitt minket egy plázába, amit először nagyon furcsálltunk, mert hát nem vagyunk épp plázába járós fajta, de aztán mindenre fényderült. Ernesto megtudta, hogy Zita szereti a kávét (talán a profilunkon van írva?), ezért elvitt minket egy kávézóba, ahol a bartista, vagyis a kávé készítő mester néhány éve bartista világbajnokságot nyert. Ez a kávézó, vagyis azóta már kávézólánc egyik kávézója volt a plázában. A kávé pedig még nekem is ízlett, pedig én nem vagyok egy nagy kávés. Drága sem volt, 2-3 dollár volt egy közepes csésze. El Salvador egyébként anno rengeteg kávét termelt és sokan nagyon meggazdagodtak ebből, de mára már nem akkora kávénagyhatalom, mint egykor volt.

Balra lent látható a kávéház ajtaja. Ezt az épületet egyébként nem a plázával építették, mert már előtte is itt állt, tehát a plázát e köré az épület köré építették, és meghagyták benne, mint épületet az épületben. :)

Természetesen az összes kapható kávé hazai volt

Útban a városközpont felé – Épül a metrobus, persze már évek óta át kellett volna adniuk, de mikor meséltem a 4-es metrót, arra még ők is csak pislogtak. :) Ez itt még csak 1-2 éve késik, és már nagyon úgy néz ki, hogy hamarosan befejezik.

Alvókocsis kabin :) Avagy egy függőágy átlósan kifeszítve egy előttünk haladó teherautó rakodóterében – és frankón aludtak is benne! :)

Szép épületek, csak épp az a szögesdrót nem kéne. Apropó, biztonság! Ernesto elmesélte, hogy mi a szomorú helyzet El Salvadorban: a polgárháború alatt kimenekült egy csomó rossz arc is az USA-ba, de őket idővel kiutasították onnan, ezért hazatértek, és itthon El Salvadorban alapítottak hatalmas bűnbandákat a polgárháború után. “Védelmi pénzt szednek a falvakban a szegény polgároktól, akiknek így végképp nincs választása kimozdulni onnan, mivel az apró földjeikből élnek, és hála e “védelemnek” így már megtakarításaik sincsenek, ha pedig elhagynák a falut, akkor már földjük se lenne, amit művelhetnének. Ez még önmagában talán kezelhető helyzet lenne, ám ezek a gengszterek létszámban többen vannak, mint az országban állomásozó katonaság és rendőrség együtt véve, ezért az állam sem tud velük mit kezdeni.

Az egyik nagy templomban a városközpontban

Az oldalkápolna

A nemzeti palota

A karácsonyfa a főtéren – Eléggé vad, meg kell hagyni, nem cifrázták túl!

El Salvador del Mundo, avagy a világ megmentője – mindenhonnan lehet egy kis spanyolt tanulni :)

A főtér – Elég ramaty állapotban volt. Ha csak egy valamit az országban, akkor legalább ezt a helyet takaríthatnák

A templom kívülről, amiben az előbb jártunk

Egy tömbbel odébb átsétálunk egy másik térre. De mi az a csúnya raktárépület ott?

Hoppá, egy katolikus templom! :)

Ernesto elmesélte nekünk, hogy ezt a templomot direkt építették kívülről csúnyára és belülről szépre, nem pedig arról van szó, hogy takarékossági szempontból átépítettek egy raktárat/piaccsarnokot templommmá, mint ahogy feltételeztem.

A keresztút állomásait jelképező szobrokat a maradék betonvasakból és egyéb építési hulladékokból készítették el

A polgárháború alatt sajnos e templomban is folyt vér

Az ajtón ma is láthatóak a golyónyomok

Ismét a másik főtéren. Mikor elmentünk itt autóval, még kilátszott a Hold is a felhők felett, és épp gyönyörű telihold volt. Én csak későn kapcsoltam, mire megfordultunk és leparkoltunk az autóval, már eltűnt a Hold, pedig oltári jó fotó lehetett volna együtt ezzel a Föld-szoborral… Tanulság: mindig légy jelen és cselekedj most! :)

A tesókkal

Ez a karácsonyfa bezzeg nem bádogból, hanem fényből volt

A szebbik kalácsot Ernesto nagymamájának ajándékoztuk

Majd közösen a családdal fölfaltuk! :)

Csoportkép a karácsonyfa előtt, ami így már szinte nem is látszik. :) Ezen az estén fényképvetítést tartottunk az 1700 képes slideshownkból. Természetesen nem néztük végig az összes képet, mert akkor még mindig ott lennénk, de mindenki választhatott magának egy neki tetsző országot, és azt megmutattuk, arról meséltünk. A végén még egy kis tapsot is kaptunk. :)

Viszont jól elfáradtunk és így csak bőven éjfél után sikerült ágyba kerülni, aminek a vége az lett, hogy még a hétfőt is Ernestoék vendégszeretetében töltöttük.

A délután elvittek minket egy helyre, és útközben sikerült végre lefotózni azokat a mutatványosokat, akik errefelé a piroslámpáknál produkálják magukat. Ez Mexikó óta sok helyen így van.

Egy szuveníres/kézműves “Art” piacra mentünk, ahol láttunk kókuszdióból faragott majmokat :)

…és a nemzeti szeszt is, ez az ő Unicumjuk :) Szegények… :) Merthát semmi nincs olyan jó, mint az Unicum! :D

Hát ennyi. :) Kedd reggel már tényleg elindultunk, úgyhogy a következő bejegyzésben már több bringa lesz! ;) Azért a főváros mellett nem akartunk csak úgy elmenni. :)

Bicikliztünk 66km-t, történt 2015. január 2-5. között. Megírva január 11-én. Ajajj, megint majd egy hét a lemaradás, bele kell húznom, Nicaraguában utolérjük a jelent, jó? :)/p>

  1. Szalai János
    január 12th, 2015 15:01-nél | #1

    A képeket csak késöbb tudom megnézni elfogyott a mobilnet addig is jó egészséget hátszelet semmi esőt nekem tetszenek a képes összefoglalók is természetesen a szövegesek is mindeggy melyik csak legyen .Üdv Jani

  2. Eva Kapusi
    augusztus 30th, 2015 06:22-nél | #2

    El Salvador-i – igy kell helyesen irni.

  1. Még nincsenek visszakövetések