Bejárat > El Salvador, Közép-Amerika > San Salvador – San Miguel

San Salvador – San Miguel

Múlt hét kedden, pontosan egy héttel azelőtt, hogy elkezdtem e sorokat, tovább indultunk San Salvadorból.

Ernesto ekkor már a munkában volt, ezért a búcsúfotón csak a tesója van rajta :) …és az utcájukat őrző biztonsági őr készítette a fotót.

Apropó, egy történet kimaradt az előző bejegyzésből: amikor megérkeztünk Ernestoékhoz, a biztonsági őr annyira megörült nekünk, hogy egyből szólt az egyik szomszédnak is, aki történetesen egy itt élő amerikai. A srácnak be nem állt a szája, 10 percig szóhoz sem jutottunk mellette, ezalatt elmondta, hogy ő is fent van Couchsurfingen, ami azért vicces, mert Ernesto tegnap regisztrált, ma meg kiderült a szomszédjáról, hogy ő is tag, mi meg ugye megérkeztünk. :) A szomszéd még azt is elmesélte, hogy mivel foglalkozik. Gumiabroncsokat exportál az USA-ból El Salvadorba. Azokat a gumikat, amelyeken már olyan kicsi a barázda mélysége, hogy a törvény már nem engedi tovább használni az USA államaiban, itt még el lehet adni, itt ugyanis, ahogy bármelyik másik környező országban is, addig használják a gumikat, amíg azok végleg szét nem robbannak. Több kamionon is láttunk már olyan gumikülsőt, amiből kilátszott a rozsdás fémszál és ezen a napon egy olyat is láttunk, hogy a hátsó tengelyén ahol két-két kerék volt kétoldalt, az egyik ilyen kerék már szét volt roncsolódva, és a sárhányót ütötte minden fordulatnál, illetve folyamatosan foszlott szét és hagyott gumi és fémdarabokat szerte-szét az úton. Ennek megfelelően gumiszerelő műhelyek is szép számmal vannak, kb minden 5 kilométeren a nagyobb utak mentén. Valószínű emberünk is a következő ilyenhez tartott.

Na, de most már tényleg induljunk el San Salvadorból! :) Alig haladtunk pár sarkot, máris egy csoda jött szembe, vagyis inkább keresztbe: Egy 42B járatszámú busz dupla cifra felső uszonyokkal és hátsó légterelővel. :)

Mostanában néha már sikerül teljesen ítéletmentesen, csupán passzív szemlélőként, vagyis inkább csodálóként nézni ezekre az apró csodákra – és ezt igazából nagyon élvezem. Máskor meg még mindig hosszasan elgondolkodom magamban tekerés közben, hogy ez most jó-e vagy sem? És végülis miért lenne olyan rossz? Ha élvezi, csinálja, nem árt vele senkinek, és inkább ilyenekben versenyezzenek, mint mondjuk gyorsaságban vagy hasonlók.

Elefántos állatkert a külvárosban

Miután felkapaszkodtunk 900 méterre 700-ról, egy hosszú lefelé következett az autópályán, ami sokkal barátságosabb volt, mint vártuk. Kevés forgalom, és széles leállósáv, néhol még árnyékot is kaptunk az út menti fák által.

Aztán láttunk érdekes dolgokat is… Sehol nem láttunk annyi fedetlen csatornafedelet eddig, mint itt El Salvadorban. Ezt, ahogy a többit is, már messziről kiszúrtuk, de azért egy ilyen “élmény” után még óvatosabban haladtunk tovább

Mikor leértünk a hegyekből és keletnek kanyarodtunk, az út szélén kókuszt árultak. Itt mi is megálltunk a nagy gurulás után, és megünnepelendő, hogy leadtunk majd egy kilométer szintet, megittünk egy-egy kókuszt

Azért jöttünk erre dél felé, mert ez egy kevésbé forgalmas útvonal volt, sokkal kevesebb szintkülönbséggel, mint az ország belsejében haladó, forgalmasabb út.

Szekérrel tilos! A grafitisek szerint csak koszos szekérrel…

Azért az vicces, hogy még egy ilyen minőségű, relatív forgalmas úton is száríranak magokat! :)

Rengeteg cukornád szállító teherautó haladt el mellettünk és közben hagyták is el szépen a takarmánynak szállított árút, tele volt cukornád darabokkal az út széle

Ebédre csirkét ettünk rizzsel

Sok helyen égették le a füvet az út környékén

“Gyere már öcsi, hát nem igaz, hogy húzni kell!” :)

Minek ide gyerekülés? :)

Ennek se törik ki a küllője, az tuti! :) Lehet, hogy nekem is ilyen kerékkel kellett volna nyomni a 100napbringát, akkor nem lett volna 13 törött küllőm 8000km-en

Nem tudom, hogyan és miért csinálják ezt a fák, de mindkét irányból láttunk ilyen út fölé bedőlő fákat.

Itt már letértünk az útról Jiquilisco felé

Először a templomhoz akartunk menni, de Zita ötletére tettünk egy próbát a szállodáknál is. Először azt mondták nekünk, nincs szálló a városban egyáltalán, aztán odavezettek minket egy házhoz, ami annyira szép és rendezett volt, hogy én majdnem azt mondtam, hogy meg se kérdezzük. Ez nagy hiba lett volna, mert kiderült, hogy van szobájuk légkondi és TV nélkül 15 dollárért. Ezt még lealkudtuk 10 dollárra, és miután villámgyorsan berámoltunk mindent és a bringákat leláncoltuk a lépcsőházban, már engedtük is magunkra a hidegvizet. Nincs is jobb ennél, mikor egész nap tekersz, éget a nap, csíp az izzadság, rajtad a naptej, átázik a ruhád és megszárad százszor a napon és a szélben (Attól függ, hogy lassan fölfelé tekersz, vagy lefelé száguldasz), majd mindennek a végén leveheted végre az estére már igen büdös és koszos ruhát, és beállhatsz a zuhany alá és tiszta ruhát vehetsz! :)

Ők mutatták meg, hogy hol van ez a hely, amikor már a ház előtt álltunk. :) Aranyos a kissrác, ahogy nézi az apját, hogy mit is kell mutatni a kamerába. :)

A főtér sarkában a templom

…és belülről, sok ventillatorral :)

A főtér másik sarkában találtunk egy még nyitvatartó pupusásat, aminek nagyon megörültünk

Itt sülnek a pupusák – A barna részek odaégett sajtdarabok! :)

Zita a hordós káposztát is értékelte, amit El Salvadorban mindig adnak a pupusa mellé

Milyen vagány már ez a háromkerekű! :)

A Parque Central itt nem csak egy egyszerű park volt, hanem egy igazán nagyszerú közösségi tér, kosárpályával…

…karácsonyfával

…játszótérrel…

…hangulatos világító gömbökkel a fákon és ilyen “szokásos fedett tánctérrel”

…sok-sok paddal mindenütt, és kivilágított fákkal…

Az egész baromi hangulatos volt még így “késő” este is, amikor amúgy a városka nagyjából már el volt pakolva a házakba és minden csendes volt. Nagyon tetszett nekünk, hogy nem hagyták meg a parkot csupán botanikus kertnek, vagy szökőkutas csilivili főtérnek, hanem helyet hagytak benne az embereknek is.

Ja, és ekkor épp telihold volt! :) Ti is látjátok benne a nyulat, mint a maják?

Reggel kifelé menet a szállásunkról. Mint kiderült, ez valami önkormányzati hely lehetett, mert volt hátul a kertben egy műfüves focipálya és két úszómedence is. Az egész nagyon tipp-topp volt egy pici salvadori faluhoz képest, örültünk, hogy megtaláltuk. A képen érdemes megfigyelni egyébként a csatorna vízelvezető nyílását, aminek kb. 8cm-es, az úttal párhuzamos rései vannak! A háttérben pedig az látható, hogy a helyi piac egy egész utcaszakaszt elfoglal – mert előre is van utca, csak más tér nem lévén, ráépült egy állandó piac! :o Legalább négy ilyen utcaszakasz volt a városkában

Annyira ízlett a pupusas, hogy reggelire is azt ettünk. Két dolog nagyon fontos jó pupusához: friss legyen, tehát az orrod előtt készítsék el és rakják a vaslapra, illetve a sajt! A sajt nem lehet amolyan túró/feta féle sajt, mert az nem olvad meg és nem lesz nyúlós, pedig az olvadt sajtért ugye nagyon oda vagyunk, főleg hogy több mint egy évig Ázsiában még csak nem is lehetett kapni semmi ilyesmit.

Miért jó, hogy láncszemek vannak beépítve a küllők agy felőli végébe? Így rugalmasabb a kerék és jobban lehet vele ugrabugrálni? Vagy ez csak egyszerúen menő, esetleg kényszermegoldás?

Kifelé menet a városkából áthajtottunk a CBD-n. :) (City Business District – Ausztráliában így hívják a nagyvárosok felhőkarcolós üzleti központjait)

Szavazz rám, tele van velem a felüljáró!

Üdv Usulutában! Ez volt a következő városka, amit kereszteztünk. Vagyis ez már nem is volt olyan pici

Életkép az utcáról

Zita éppen egy banános-tejes jégkásának örvend, mellette két biztonsági őr. A Don Pollonál is állt egy puskás fazon, csak ő már nem fért bele a képbe. Minden komolyabb boltnál vagy étteremnél áll egy ilyen shotgunos bácsi, ami nekünk eleinte furcsa volt, de mára megszoktuk. Ők is emberek, a fegyver pedig a munkaeszközük.

…és sorszámuk is van, ami minden esetben jól látható, gondolom ennek is megvannak az okai. Emberünk nagyon kíváncsi volt a bringákra, le se vette róluk a szemét. :) Ilyenkor azért én sem féltem őket annyira, és el merek fordulni pár másodpercre, míg fizetek a pultnál vagy hasonlók.

Pupuseria! :D Ez a rendes neve azoknak az éttermeknek, ahol elsősorban pupusát szolgálnak fel. :)

Kifelé menet a városból kaptunk két El Salvador zászlót egy buszsofőrtől :)

Ebédelni egy nagy, csarnokszerú családi étteremnél álltunk meg, aminek az ajtajában ilyan gumiabroncsból készített székek voltak. Kipróbáltuk őket, a háttámlás verzió nagyon kényelmes volt. :)

Pár száz méterrel odébb meg egy ilyen ház figyelt az út bal oldalán. A ház fala nádpálcákra felfűzött múanyagpalackokból van megépítve

Ugyanez belülről

A bádogtető alján is volt, aminek mondjuk már csak esztétikai értelme volt, más célja nem

A ház előtt még a járda is üdítős fémkupakokból volt kirakva

Bent tele volt a ház ilyen díszekkel

Meg ilyenekkel – ez is mind palackból készült

Nem tudjuk, miért épült ez a ház és mi célt szolgált, vagy mit akart mondani, de érdekes volt. És talán ez a felirat mondd valamit. Kérdezni nem nagyon tudtunk, vagyis tudni tudtunk volna, de a választ valószínű már nem értettük volna, na meg meleg is volt, mert az egész az út napos oldalán volt, ahol majd meg lehetett pusztulni a melegtől, ezért gyorsan vágytunk vissza az árnyékba és a hűsítő menetszélbe.

A térképem jelölt egy 15km-el rövidebb utat San Miguelbe. Próbáltunk még az étteremnél ennek utánakérdezni. Mikor kérdeztük, hogy aszfaltozott-e, mondták, hogy igen, nagyon, persze… Kérdeztük, hogy van-e domb, mire felmegy (azt sejtettük, hogy nincs, mert egy régi vasútvonal mellett halad), mondták hogy persze, tök lapos. És mindemellé még mosolyogtak is vadul. :) Mikor megérkeztünk az elágazáshoz, ez az út fogadott minket. A képen nem látszik, de nincs aszfalt az úton, ez egy apró, egysávos murvás út, be a dzsindzsába. Ezért nem is vállaltuk be, legfőképp a bringák miatt nem. Most már azokkal a gumikkal és felfüggesztéssel szeretnénk hazatérni, amik most a bringán vannak. Nincs se időnk, se pénzünk újakat szerezni, arról nem is beszélve, mennyi logisztikai feladatot igényel ilyesmit leszervezni a soronkövetkező országokban. Mindez már nem hiányzik nekünk, ennyit nem ér az a 15km, főleg hogy a nagyobb út mentén is rengeteg érdekes dolog van.

Zita lassíts, csak 80 a maximum! :)

Első lökhárítós, gyermeküléses paripa! :)

Sok szép bocilegelőt láttunk az út mentén

Szavazz rám, a szavazófülkében egy nagy X-el húzd majd át a fejemet, jó!? :D

Rózsaszín uszonyos busz, már San Miguelben

E helyen is találtunk 10 dolláros hotelszobát, és mivel asztal és szék is járt hozzá, itt végül két napot időztünk, ami alatt megírtam két Origo cikket. Ezekből a végére valószínű három lesz, mert a második elég szétszórt lett és túl hosszú, szóval még nem vagyok azóta sem kész velük, de talán ezután. Ezen kívül az Over magazinba is kaptam felkérést két cikkre, ami nagyon jó! :) Ezeknek mindig nagyon örülünk, és ez egyben azt is jelenti, hogy már most januárban sikerül talán kitermelnem az új netbook árát (250 dollárt) – bár ahogy a dollár-forint árfolyam manapság áll, ez még közel sem biztos.

A templom San Miguelben, a főtér mellett

Itt laktunk, nem volt rossz, kedvesek voltak, és a második nap a második alkalmazott már a wifi jelszót is elárulta

Jézus, két sassal egy kerékpáron… De legalább tükrök is vannak bőven! :) “Segíts magadon és Isten is megsegít!” :)

Így belülről nézve, mit gondoltok, milyen bolt ez? :) Elárulom, ez egy Brazil Patika! :) Farmacias Brazil, ez volt kint a cégér a bolton. Egyébként hátul tényleg lehetett kapni gyógyszereket is, tehát ez a mindent patikának hívunk dolog valószínű Mexikón át az USA-ból vándorolt el ide is.

Egyszer még jövök El Salvadorból, de akkor már egészen a hondurasi határig fogunk biciklizni! ;) Történt 2015. január 6. és 8. között, bicikliztünk 104 és 67km-t.

  1. Még nincs hozzászólás
  1. Még nincsenek visszakövetések