Archívum

‘Jiquilisco’ cimkével ellátott bejegyzés

San Salvador – San Miguel

január 14th, 2015 Comments off

Múlt hét kedden, pontosan egy héttel azelőtt, hogy elkezdtem e sorokat, tovább indultunk San Salvadorból.

Ernesto ekkor már a munkában volt, ezért a búcsúfotón csak a tesója van rajta :) …és az utcájukat őrző biztonsági őr készítette a fotót.

Apropó, egy történet kimaradt az előző bejegyzésből: amikor megérkeztünk Ernestoékhoz, a biztonsági őr annyira megörült nekünk, hogy egyből szólt az egyik szomszédnak is, aki történetesen egy itt élő amerikai. A srácnak be nem állt a szája, 10 percig szóhoz sem jutottunk mellette, ezalatt elmondta, hogy ő is fent van Couchsurfingen, ami azért vicces, mert Ernesto tegnap regisztrált, ma meg kiderült a szomszédjáról, hogy ő is tag, mi meg ugye megérkeztünk. :) A szomszéd még azt is elmesélte, hogy mivel foglalkozik. Gumiabroncsokat exportál az USA-ból El Salvadorba. Azokat a gumikat, amelyeken már olyan kicsi a barázda mélysége, hogy a törvény már nem engedi tovább használni az USA államaiban, itt még el lehet adni, itt ugyanis, ahogy bármelyik másik környező országban is, addig használják a gumikat, amíg azok végleg szét nem robbannak. Több kamionon is láttunk már olyan gumikülsőt, amiből kilátszott a rozsdás fémszál és ezen a napon egy olyat is láttunk, hogy a hátsó tengelyén ahol két-két kerék volt kétoldalt, az egyik ilyen kerék már szét volt roncsolódva, és a sárhányót ütötte minden fordulatnál, illetve folyamatosan foszlott szét és hagyott gumi és fémdarabokat szerte-szét az úton. Ennek megfelelően gumiszerelő műhelyek is szép számmal vannak, kb minden 5 kilométeren a nagyobb utak mentén. Valószínű emberünk is a következő ilyenhez tartott.

Na, de most már tényleg induljunk el San Salvadorból! :) Alig haladtunk pár sarkot, máris egy csoda jött szembe, vagyis inkább keresztbe: Egy 42B járatszámú busz dupla cifra felső uszonyokkal és hátsó légterelővel. :)

Mostanában néha már sikerül teljesen ítéletmentesen, csupán passzív szemlélőként, vagyis inkább csodálóként nézni ezekre az apró csodákra – és ezt igazából nagyon élvezem. Máskor meg még mindig hosszasan elgondolkodom magamban tekerés közben, hogy ez most jó-e vagy sem? És végülis miért lenne olyan rossz? Ha élvezi, csinálja, nem árt vele senkinek, és inkább ilyenekben versenyezzenek, mint mondjuk gyorsaságban vagy hasonlók.

Elefántos állatkert a külvárosban

Miután felkapaszkodtunk 900 méterre 700-ról, egy hosszú lefelé következett az autópályán, ami sokkal barátságosabb volt, mint vártuk. Kevés forgalom, és széles leállósáv, néhol még árnyékot is kaptunk az út menti fák által.

Olvass tovább…