Bejárat > El Salvador, Közép-Amerika > San Migueltől a hondurasi határig

San Migueltől a hondurasi határig

Oké, induljunk hát el San Miguelből! :) Hohóó, ha az olyan könnyen menne. :) Hajnalban szerettük volna elhagyni a várost, de ebből természetesen végül 11 óra lett… :)

Pakolás közben Zita még nagyon ügyesen lőtt egy képet a várostól délre található vulkánról, amely állítólag a legaktívabb vulkán San Salvadorban. Jövet a városba egész nap uralta a látképet, gyakorlatilag egy napig kerültük a hegyet :)

A posta reggel 8-kor nyitott, és ezt meg kellett várnunk, mert előző két nap hiába jártuk órákig a város utcáit, sehol nem kaptunk képeslapokat, ahogy a postán se, ezért akkor amikor először jártunk itt, még bélyegeket sem vettünk, hiszen nem voltunk benne biztosak, hogy kapunk-e lapokat egyáltalán. Végül Zita szúrt ki egy boltot, ahol profi nyomtatást vállaltak, és itt nyomtattunk ki saját készítésű képeslapokat. Ezeknek a képminősége sajnos bőven hagy kívánni valót maga után, de csak ezt sikerült összehozni. A meglepetés akkor ért minket, amikor most a második látogatásunkkor a postán a néni előkapott egy hatalmas albumot tele képeslapokkal. Hol voltak ezek két napja, mikor egy kollégáját kérdeztük a képeslapokról (postales, vagy tarjeta de postal)?!? Hát, a kolléga nem tudta, hogy vannak képeslapjaink… :o AAuuurgh, ezért jártuk körbe az egész várost? Ezért nyomtattunk saját képeslapot? Némi tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy nem írjuk meg újra a lapokat egy szebb, rendes képeslapra, hanem marad a saját design, mert már így is nagyon késő volt, és reméljük, hogy így is értékelni fogjátok őket. Mikor kitaláltuk ezt a képeslap-kérést, nem gondoltuk, hogy néhol ilyen bonyolult lesz lapokat szerezni, de igazából nem baj, mert jó muri, hogy mindenütt van ez a kis külön küldetésünk. :)

Amivel most is elment az idő, főleg, hogy a postától pár méterre találtuk ezt az óriási használt cipő kereskedést. Már a bicikliről szemet szúrtak nekem a remek futó és túracipők, amelyek sajnos állapottól, típustól, márkától és mérettől függetlenül teljesen össze-vissza voltak pakolva a hosszú sorokra. Itt minden cipő 25 dollárba került, pedig voltak köztük olyanok is, amelyek újonnan talán 150-200 dollárba is belekerülnek. Egy órát is eltöltöttünk itt a cipőket turkálva, és közben gyönyörű, GoreTexes terepfutó- és túracipőket találtunk, Salomon, North Face és egyéb nyugati márkákban, csak hát mint ahogy a legtöbb cipő, ezek is leginkább 39-40-es méretben voltak, és általában női színekben, tehát feltételezhető, hogy ezeket az alig használt cipőket nyugati nők adták le valahol valószínű az USA-ban. Azért így is találtam egy 43-as Asics Trail cipőt, aminek a felső részéről nem mondaná meg senki, hogy használt, csupán a talpán van egy kb. 1mm-es kopás. Ezt 25 dollárról lealkudtam 18 dollárra, és megvettem. A régi, még Darwinban, Ausztráliában 3 dollárért vett futócipőmet otthagytam boltban, és sajnos csak a fizetés után adtam oda, pedig elképzelhető, hogy beszámították volna, mert hátul volt egy kisebb cipőjavító műhelyük is, tehát a cipőket előtte megjavítgatták, és úgy árulták. Azért vettem meg ezt a cipőt közel 5 ezer forintért, mert a réginek már annyira szétfoszlott a talpa, hogy már több pénzt költöttünk e miatt pillanatragasztóra, mint amennyibe maga a cipő került.

Így viszont most van egy szinte vadi új futócipőm, amit szerintem még ki is mostak leadás előtt, vagy soha nem is használtak kültéren, mert nagyon tiszta volt. Egész nap (és azóta is) úgy örülök neki, mint egy gyerek a karácsonyi ajándékának. Ebben a cipőben még legalább 500km-nyi futás benne van, ha nem több, és tegnap felvettem városnézéshez és nagyon kényelmes volt és jól fogta a lábam. Hosszabbat futni még nem sikerült vele, mert azóta, hogy elindultunk San Miguelből, minden nap bringáztunk, pedig ennek már 5 napja. Aznap este egyébként meggoogliztam a cipő árát újonnan, és ebay-en 100 dollár környékéről kezdődött, ami azt jelenti, hogy egy ilyen otthon 30 ezer alatt nem nagyon lehet megkapni. Remélem tényleg jó üzletet csináltam és sokáig fogja bírni! És hogy otthon is lehet ilyen jó cipőket venni használtan ennyiért vagy olcsóbban, mert ha igen, akkor én tuti soha többé nem veszek több futócipőt újonnan tizen-huszonsokezrekért. Mert ugye egy-egy ilyen cipő egy olyan rendszeres futó lábáról, mint amilyen én voltam ezelőtt az út előtt (és remélem újra leszek ezután), maximum egy év alatt lekopik az ember lábáról.

A cipővásár után már éhesek voltunk, ezért megálltunk egy pupuseriánál és megettük az utolsó El Salvadori pupusáinkat :)

Közben azt is láttuk, hogyan hordják a helyiek a vizet oda, ahol az nem megy vezetéken

Kifelé menet a városból láttuk az autógumisok karácsonyfáját :)

Aztán újabb sok bocilegelőt

És egy gyönyörű, hosszúfarkú madarat, amilyet eddig még soha

Jobb lesz, ha szorosabbra húzzuk a fékjeinket! :)

Azok a vulkáni szigetek már Hondurashoz tartoznak

Vettünk egy-egy féldolláros fagyit egy az utat járó csilingelő fagyiárustól

Amelyik gyerek nem szeret ülni a szülei bringájának vázán, az egyszerűen csak áll rajta :) – vagy mert még túl pici ülni, azért áll.

Ennek a házfalnak biztosan kisebb az ökolábnyoma, mint egy vakolt, festett, 30-as téglafalnak. :) Cserébe ebben a házban meg is fagynánk, de ugye errefelé csak két évszak van: a nyár és az esős. :)

Ja, és bár nem írtam eddig róla, de ezen a napon is voltak mászások. Reggel egy 300m-es, a délután egy másik, kisebb, ebből gurulunk lefelé a képen

Ez egy szép nap volt a bringázáshoz, csak egy kissé meleg, de ahhoz már hozzászoktunk

A nap képe :) Legalábbis nálam viszi a pálmát :) Mielőtt lekanyarodtunk a határhoz, ott volt ez a hosszú egyenes szakasz észak felé

Balra egy kisebb vulkáni kúppal – Ez már szinte a Dunántúlon is elférne :)

Bocik az úton – egy elütött állatot is láttunk, ott keselyűk voltak az úton

Végtelen bocilegelők…

A határ előtt 4km-el egy ilyen kamionsort előztünk ki… Csak pár száz métert tartott, aztán egy sorompó után újra felszabadult az út

Függőágyban a kamion árnyékában :) Vajon menet közben is be mernék vállalni?

Ez a kötény és a fejen cipekedés elég jellemző El Salvadorra

Ezek a dombok már Hondurasban vannak, a határtól fotózva

Vettünk másfél napnyi hondurasi Colónt, hogy legyen egy kis helyi pénzünk. A fickó azt mondta, hogy 3000 dollárnyi pénz volt a kezében, és hogy nem fél, mert itt is, ott is fegyveres őrök vannak, biztonságos itt. Ez itt a félelmetes, veszélyes Közép-Amerika! El tudnátok képzelni egy embert így sétálgatni 840 ezer forinttal a kezében a magyar-román határon?

….és megérkeztünk Hondurasba! :) Utazásunk 34. országába! :)

Bocs, ez most rövid lett, de hamarosan folytatjuk, és egy egész országnyi élményt (na jó, két napot) elmesélek majd a következő bejegyzésben. :) Ezzel már azt is elárultam, hogy ezeket a sorokat már Nicaraguából írom. Ez a nap 2015. január 10-e volt, amikor 76,1km-t bicikliztünk. (de a határon még nem volt vége a napnak…)