Gyalogtúrák Otavalo környékén
No, itt hagytam abba legutóbb, egy ilyen lámpadísz fánál. Szóval a történet az, hogy van egy csodatevő fa a várostól keletre lévő domb tetején, amihez még valami Rómeó és Júlia-szerű legendát is kitaláltak, hogy a fiatalok elszöktek, de megtalálták őket, és a szülők az egyiket fának, a másikat a domb mögött lévő tónak átkozták el. A fának pedig gyógyító ereje van… Ide úgy döntöttünk, felsétálunk, no nem gyógyulni, hanem kimozdulni kicsit a városból.
Rögtön egy meredek lépcsőn kellett felmennünk, ahol nagyon fura dolgok történtek. Ezt nem értettük, szerintem a kutyák se… :)
Kilátás a városra, ezért már megérte felsétálni ide
Egy templom mellett a domboldalban
Ahogy végetértek az utcák és a lépcsők, belevesztünk a természetbe :)
A kép nem adja jól vissza, de egy bazi nagy vulkán van szemben, csak elbújt a felhők mögé
Ez a bácsi igazított minket útba a csodafa felé
És íme, az El Lechero, vagyis a csodatévő, gyógyító fa! :) Egy domb tetején, körben lenyírt fű és kerítés, csak ez lehet az! :)
Ezért van kétszer körbekerítve a fa… Hogy ne másszanak fel rá. Ők egyébként autóval voltak és végül levittek minket a dombról, így nem kellett az esőben hazasétálnunk.
Itt már újra lent a városban, Otavaloban egy eddig nem látott fékrendszert fedezünk fel egy teherriksán
Otavalo főtere – itt eddig valahogy nem jártunk
Másnap reggel kisétáltunk a buszpályaudvarra, ahol ilyen finomságokat árultak, már nem emlékszem, de nagyon olcsón. Ekkor még nem ettünk, viszont felszálltunk egy buszra.
Quiroga faluban leszálltunk a buszról, hogy a Laguna Cuicocha nevű vulkáni krátertó felé vegyünk az irányt. Ez kezdetben nem ment könnyen, csak sok pénzért akartak minket elvinni, de aztán ahogy elindultunk gyalog fölfelé (ami végig lábon nagyon hosszú lett volna) jött egy platós kisteherautó, ami megállt nekünk, és értelmes árat kínált, így bepattantunk. A platón zötykölődve találkoztunk néhány másik utazóval is, köztük az argentín származású, de Dublinban élő, az ottani szörnyű tél elől minden évben “elmenekülő” Lucassal. Aki egyből Inca Colával kínált minket. :)
Itt már a vulkántó partján, egy ilyen furcsa lénnyel találkoztunk. :)
Bucó, Nyuszi, Malacka, Bulcsó és a nappal szembe hunyorító Zita és Árpi a tóval a háttérben – Az ott két sziget mögöttünk!
A tó térképe egy információs táblán. Ezek szerint 14 kilométer vár ránk, és felsétálunk majd 3450m magasra! :) 5 óra alatt! Lássuk! :)
Furcsa növényeket is találtunk az út mentén
No meg virágokat dögivel
A képen a terep (ahol feljöttünk autóval) laposnak tűnik, és hát az is, csak közben erősen lejt is
A kráter peremén
Itt úgy tűnhet, látjuk az egész tavat, pedig csak az egyik sarkát
Keletre tőlünk egy másik vulkán, amelyik tegnap is szégyenlős volt
Egy kicsit feljebbről, egy másik szögből a tó azon része, ami az előbb nem látszott
Hol érnek véget a levelek, és hol kezdődik a szirom? És vajon hogyan nézhet ki mindez ultra-ibolya tartományban, ahol a méhek látják? Láttátok már a BBC Invisible Worlds című három részes sorozatát? Ha nem, érdemes megnézni, nagyon érdekes! ;)
Valamiért ez a panoráma már nem fért bele az Origo cikkbe, pedig szerintem ez a legjobb képem a tóról
Délre tőlünk, ha csak egy pillanatra is, de előbűjt a felhőkből egy négyezres vulkánóriás
Éppen csak átférni a két sziget között hajóval
Najó, ez a kép se rossz, csak ezen nem látszik mindket sziget :)
Ez meg mi a csoda lehet? Valami rovar fészke?
Megint nem vágtam meg a képeket… :) Ezt a madarat nagyobban is láthatnánk.
Zöld és kék
Ő már hazafelé egy buszmegállóban várt ránk – Hát nem oltári, ahogyan kinéznek ezek a bogarak a makró alatt? :)
Hazafel beugrottunk egy Cotacachi nevű városkába, ami az útikönyv szerint a bőrből készült termékeiről híres, és Otavaloval vetekszik. Itt, ahogy leszálltunk a buszról, egyből ez a kép fogadott minket. Emlékeztek, meséltem, hogy színes, pomponos szalagot kötnek a nők és a lányok a hajukba, no hát ez az! :)
A főtér
Egy utazási iroda bejáratánál. Jobbra fent látni, hogyan néz ki a tó és a mögötte található, már említett Cotacachi 4955m magas csúcsa.
A templomban találtunk miatyánkot kecsuául és spanyolul :)
Már készülnek a nagy húsvéti menetre
A főtér a templom lépcsőjéről, háttérben a szégyenlős vulkánunkkal
Macskás és halas bőr pénztárcák
Itt már újra Otavaloban, a piac oldalában találtunk egy varrónőt, aki pár száz forintnyi összegért új cipzárt varrt fel nekünk Zita Ironclad pulcsijára és az én ősöreg Hungarys felsőmre. Mindkét ruhadarab még tökéletes állapotban volt, a cipzárt leszámítva, amit most orvosoltunk. :) Volt nagy öröm, Zitán most is ez a pulcsi van (felcipzározva!), mikor ezt a bejegyzést írom.
…és közben ő is bejegyzést ír, de ő már a közelmúltról. Ha befejezi, és én is megírok 4 másik bejegyzést, akkor az utolsó 5 nap leszámítva be lesz hozva a lemaradás a blogon! :)
Itt laktunk, szemben a kettes szobában
Külön, közös fürdőszoba volt, melegvízzel, ami szuper volt, csak az ajtót nem ránk méretezték… :)
Gyerekek a szállónk utcájában
Egy Granitos nevű étel, kukorica, lencse, borsó, sajt, kevés hús, krumpli… Finom volt! :)
Ez várt ránk a következő állomásunkig, egy farmig, ahol már vártak ránk.
Viszont sajnos ennek a napnak a délutánján enyhe hőemelkedésem lett, így kérdésessé vált a folytatás. Viszont legalább az Origo cikket így meg tudtam írni, még ott, akkor Otavaloban, ahol mindez történt. Ez jó érzést adott, noha a 37 fokos hőemelkedés és az általános rosszullét némi aggódással töltött el a következő szakasz tekintetében, amit semmiképpen sem szerettünk volna átbuszozni, hiszen ez az útvonal keresztezte az egyenlítőt, amitől ekkor már csak pár kilométerre voltunk. Egész pontosan, ha megnézitek az ábrát, annak a 38. kilométerénél kereszteztük az egyenlítőt először. Merthogy háromszor kereszteztük, pont úgy kacskaringózott az út. Na de erről majd legközelebb! :)
Történt 2015. március 30. és április 1. között. Megírva április 30-án.
A fura szerzet egy helyi csüngőlepke.