Aksaray-ban – Köszönjük a TV-t Cihan!
augusztus 10th, 2011
1 hozzászólás
Tovább a Tuz Gölü partján
Reggel persze nem sikerült korán kelnünk, és az ébredés után sem voltunk olyan gyorsak a táborbontással, volt már dél is, amikor az úton találtuk magunkat. 10 kilométer sem telt el, mikor megálltunk, hogy megmelegítsünk magunknak egy babkonzervet. Egy dolgot hagytak meg nekünk a benzinkút mögött, mégpedig azt, hogy ne gyújtsunk tüzet. Mi ezt betartottuk, ezért nem ott reggeliztünk. Pontosabban a reggelink az müzli volt a sátor mellett, ezt a babot pedig inkább már ebédnek mondanám. A vendéglős fickónak volt egy tréfás kiskakasa, kb. úgy viselkedett, mint egy háziállat, mindig emberek között volt, bőven volt minden, amin kapirgálhatott. Olvass tovább…
Categories: Ázsia, Törökország Aksaray, Cihan, köfte, olcsó csirkés szendvics, spagetti, tavuk döner, Tuz Gölü, TV
Reggel a hagyományos kurd módon reggeliztünk, a szobánk közepére hoztak egy nagy terítőt majd egy kisebb alátétre került a tálca, rajta minden jóval. Csakhogy már nem hárman voltunk, reggelre megjött Latif felesége és 3 gyermeke, két lánya és egy fia. A lányoknak egyből a nővére lett Zita, a fiúcskát pedig beleültettek a fekvőbringába, volt nagy öröm. Zita még egy szép színes szívecskés nyakláncot is kapott a kisebbik kislánytól. Zita azóta is hordja ezt a vidám nyakláncot. Sajnáltuk, hogy ekkor nem volt nálunk semmi, amit mi adhattunk volna, és aminek a gyerekek örültek volna. Sajnos nincs nagy hely olyan tárgyak számára, amit elajándékozhatnánk másoknak, de Latifék óta gondolkodunk, hogy mi lehetne az az univerzális ajándék ilyen esetekre, ami pici, könnyű, nem sérülékeny, és korosztálytól, életkortól függetlenül bárki tud örülni neki, aki kapja.
Latiféktól 11 óra körül tudtunk elindulni, de dél körül már egy újabb kurd család, egy benzinkút tulajdonos apuka és gyermekei asztalánál ültünk a Sós-tó (Tuz Gölü) előtt, a benzinkútjuknál. Megálltunk fél ficcses fagyit enni és vizet tölteni, mire megjelent egy merci, tele egy családdal. Először azt hittük, hogy törökök és Németországból jönnek hazafelé, és megálltak pihenni, de aztán kiderült, hogy kurdok, övék a benzinkút, és most készülnek ebédelni. Mikor mondtam az apukának, hogy mennyire nagyszerűek a kurd családok és mennyire élveztük az elmúlt két napot kurd területen, erre ő csak annyit válaszolt, hogy mi vagyunk nagyszerűek, hogy ilyen nászútra, ilyen kerékpártúrára adtuk a fejünket. Hát, ha végig ilyen népek között haladnánk, mint a kurd, nem sok gondunk lenne ezen az úton. :) Ennyire nyitott, közvetlen és vendégszerető emberekkel még nem találkoztunk. 
Legutóbbi hozzászólások