Nászút a Föld körül

A táblázat

Itt megtalálhattok egy táblázatot a következő oszlopokkal: szakasz neve, napi táv, össztáv, átlagsebesség, tekert idő, napi költség Euróban, napi költség Forintban, napi költség élelemre, kommunikációra, felszerelésre, vízumra, közlekedésre, szórakozásra/kultúrára, szállásra, egészségre bontva. A sárga sorok a „pihenő”, vagy városnéző, kiránduló napokat jelölik, a fehérek azok a napok, amelyeken „haladtunk”.

A kilométerek

A távokhoz nincs különösebb hozzáfűznivalónk. A leghosszabb napunk a 119-edik volt, az utolsó nap Türkmenisztánban, amikor muszáj volt elérnünk az üzbég határt, különben lejárt volna a vízumunk. Ezen a napon reggel a napfelkeltét már a sivatagi útról csodáltuk, a naplementét szintúgy. :) Így sikerült 137km-t tekernünk egy nap alatt. Ezen kívül még említésre méltó a 140-edik napon, a Pamírban, 4000m-es magasságban tett 100km-ünk, talán ez nem mindennapi teljesítmény volt. Egyébként pedig sose csináltunk sportot abból, hogy sokat haladjunk egy nap alatt, ugyanis az, hogy mennyi mindent látunk, nem egyenesen arányos azzal, hogy hány km-t haladtunk az adott napon. Ez abból is nagyon jól látszik, hogy összesen 8 alkalommal tettünk meg 100km-nél nagyobb távot egy nap alatt. (Az első ilyen alkalommal, még Magyarországon velünk volt egy 10 éves kislány is, Fanni!)

A pihenőnapok, a tempó és a háj, ami eltűnt rólunk

Ha végiggörgettétek a táblázatot, biztosan észrevettétek, hogy az alja „besárgult”. Nincs ezen mit szépíteni, kikészültünk, elfáradtunk, volt itt a végén fogfájás, hányós-fosós gyomorbaj, arról nem is beszélve, hogy jelen sorok írásakor még fogalmunk sincs, hogy Indiába és azután pontosan merre lesz az arra… Ja, és még indiai vízumunk sincs! :) Eddig „strict schedule”-unk volt, minden országra megvolt az időablak, és azt tartanunk kellett. Mostantól nincs ilyen, már minden otthon szerzett vízumot felhasználtunk, innentől kicsit szabadabban mozoghatunk talán – és lassabban. Ez tetszik nekünk! :) Egy-két hétig, hónapig lehet ennél sokkal gyorsabb tempóban utazni, de ha évekig szeretné élvezni az ember az utat, jobb, ha belassít, különben feléli önmagát. Apropó, hízó napokat is kéne tartanunk, mert mindenki azzal traktál minket, hogy nagyon lefogytunk.

A költségeink

Végre valami izgalmas! :) Szóval a 2011. június 11-i indulástól számítva december 31-ig 964,449 Ft-ot költöttünk. Ettől elsőre biztos padlót fogtatok, de ha visszamásztatok és felkapaszkodtatok a székbe, számoljunk egy kicsit. Ketten vagyunk, és 205 nap telt el az indulásunk óta. Az fejenként annyi mint napi 2353 Ft! Kettőnkre nézve pedig napi 4704 Ft, vagyis 17.42 Euró. Egy hónapra nézve ez 141,100 forint kettőnkre. Ebben minden benne van: az étel, a rezsi, és a közös költség is! :) Nézzük, hogy ez hogy jött össze!

A költségek eloszlása

A fenti tortadiagramon jól látható az egyes költségkategóriák eloszlása. Ha ráviszitek az egeret az szeletekre, látható az adott terület összköltsége/napi átlaga a zárójelben. Ugyanígy a következő alcímek végén is:

Étel (374,511 Ft / 1,827 Ft)

Egyértelmű, hogy kajára költöttünk a legtöbbet, és ez így van jól, enni kell, pláne, hogy amikor csak lehet, saját erőnkkel hajtjuk körbe a szekeret a Földgolyón. Napi alig 900 forintból kijöttünk fejenként, mindezt úgy, hogy rengetegszer ettünk éttermekben, büfékben, persze sokszor főztünk is magunkra. Főzni sokkal olcsóbb, ezért 2012-ben arra fogunk törekedni, hogy ahol csak érdemes, lehet és ahol ezt kényelmesen megtehetjük, ott főzünk, sütünk magunkra. Amikor városokban megállunk, és van sütőnk a szálláson, vagy barátnál, akkor sütünk pizzát, pizzás csigát vagy virslis kroásszánt, esetleg lángost, vagy egyéb, otthon megszokott nyalánkságokat. Ezzel nem csak a legnagyobb honvágygerjesztő tényezőt, hanem a kiadásainkat is vissza tudjuk fogni kicsit.

Ebbe a kategóriába tartozik a vízfogyasztásunk is. Tádzsikisztán óta használjuk a vízszűrőnket, vagy a víztisztító tablettákat, palackos vízre csak nagyon ritka esetekben költünk (ha tönkrementek az előző palackok, vagy ha „vészhelyzet” van). Ezzel megint csak duplán nyerünk, nem terheljük a környezetünket a mérgező, soha le nem bomló műanyaggal, és a pénztárcánkat is megkíméljük kicsit.

Közlekedés (223,374 Ft / 1,090 Ft)

Napi ezer forint közlekedésre, amikor bringával utazunk, ez nagyon sok! Itt tudunk majd a legtöbbet lefaragni a költségeinkből. Eddig buszoztunk Kappadókiából a Fekete-tenger partjára, Jerevánból Tabrizba, a Kaszpi-tengertől Mashhadba, Szamarkandból a tádzsik határig, majd dzsipeztünk Dushanbe-ból a Pamírig, aztán a Pamírban a nagy hó miatt kétszer, majd buszra szálltunk Kashgarban Sost-ig. Ezekre legtöbbször azért volt szükség, mert mint már írtam, meg volt szabva a vízum miatt, hogy mikor, melyik országban tartózkodhatunk. Ez mostantól kicsit lazább lesz, és mi is jobban oda fogunk figyelni arra, hogy ne költsünk ennyit a közlekedésre. Indiába a vonatozás állítólag önmagáért az élményért megéri, ezt biztos ki fogjuk próbálni, de ezen túl ha szükséges, inkább stoppolni fogunk. Időnk több van mint pénzünk, és teherautó platón utazni is élmény – és talán még mindig olcsóbb még akkor is, ha beleszámoljuk azt, hogy utána egy napot pihenünk valahol, mert a teherautózás megviselt minket. Persze mindezen kár agyalni, egyszerűen nem kell leszállni a bringákról, és akkor ez a kiadás nullán tartható, amíg csak szárazföldön utazunk. :)

Szállás (129,873 Ft / 634 Ft)

Ha megnézitek a szállás oszlopát, láthatjátok, hogy Türkmenisztánig csak hébe-hóba költöttünk szállásra, mindaddig jó volt a sátor és a helyiek kertje (amiből általában a házba eszkalálódtunk), de Közép-Ázsia már nem az a terep, ahol az ember szívesen sátrazik, utána meg pláne nem. Főleg nem R betűs hónapokban ugye. Szóval maradtak a Lonely Planetből kivadászott legjobb olcsó szálláslehetőségek. És ez jól is van így, és talán így is marad még jópár országon át. Talán DK-Ázsiában majd újra elővesszük a sátrat, ha úgy látjuk, hogy érdemes. De Ausztráliában biztosan. Addig maradnak a youth hostelek, vendégházak, na és persze leginkább a CouchSurfing! Gondosan meg kell terveznünk az utunk, és minden nagyobb városokban CS barátoknál megszállni. Így jelentős összeg takarítható meg, arról nem is beszélve, hogy Valakinél vagyunk vendégségben, Valakihez érkezünk meg, nem csak egy sokszor személytelen szálloda „szobának” hívott koszos lyukba. Szóval itt is lesz mit lefaragni! :) //Tudjuk hogy a CS nem egyenlő az ingyen szállással, de most a pénz szemszögéből nézzük a dolgokat, és tény, hogy a CS segítségével nem csak hogy új barátokat és velük közös új élményeket szerezhetünk, hanem bizony pénzt is spórolhatunk.//

Kommunikáció (61,587 Ft / 300 Ft)

Telefonkártya feltöltések, internetkávézók… Sok országon át nem használtuk a Kindle-t, mert azt hittük, nem működik az „ingyen net 100 országban” szolgáltatás. Hát működött volna (kivéve Iránt!), csak mi nem állítottunk be valamit a profilunkon. Most már ez is megvan, így jelentős összegeket spórolunk meg. Sőt mi több, van kártyafüggetlen mobilunk is, így az országokon belüli kommunikáció jóval könnyebb és olcsó lett. (Barátunk is több lett így Pakisztánban…) Mióta a Kindle újra működik, gyakorlatilag szinte nem küldtünk haza sms-eket, és ha minket hívnak otthonról, a helyi számon hívnak fel, így az nekünk nem kerül pénzbe. Indiában valószínű veszünk majd egy 3G-s USB sticket, és egy hozzá tartozó SIM-kártyát, így szinte bárhol, bármikor lesz teljes értékű netünk. Reméljük, ez majd megtérül anyagilag oly módon, hogy amit így elköltünk így adatkommunikációra, az visszajön a netkávézók kerülésével, és a Couchsurfing-el, amit így sokkal könnyebben tudunk leszervezni. És a bejegyzések feltöltéséhez sem kell majd mindig netcafét, vagy kóbor wifit keresnünk. Talán többé kémkedés gyanújával sem jelentenek minket a rendőrségen! :) Egy szó mint száz, összességében itt is reménykedünk a kiadások csökkenésében, de majd meglátjuk, hogy lesz…

Felszerelés (54,342 Ft / 265 Ft)

A felszerelés terén komoly bevételekre számítunk abból kifolyólag, hogy eladjuk azt a temérdek sok meleg ruhát, amit a Pamír előtt vásároltunk! :) Na, jó ez csak vicc volt. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan tárgyi dolog, amit megvettünk, de nem ettünk meg. A WC papírt (amit zsebkendő helyett is használtunk amíg nem készített Zita a szétfoszlott, régi fehér Iránban használt nadrágjából anyag zsepiket) az étel rovatba számoltuk. Ide tartozik a WD40, amit a bringák lemosásához vettünk, a ruhák, a gyertyák… Zita útközben kapott egy-két apró ékszert: egy nyakláncot, egy pár fülbevalót és egy gyűrűt, sőt valahol még egy szempillaspirált is beszerzett magának. :) Ezeknek nem akartunk új rovatot nyitni, ezért jobb híján a Felszerelés kategóriába kerültek. És természetesen értékük legtöbbször csak pár száz forintra rúg. Ebben a kategóriában remélhetőleg sose fogunk nagyobb összegben költekezni. Habár az első lánctányérok hamarosan cserére szorulnak, de talán azt is megússzuk majd viszonylag olcsón. Ide azért sem vásárolhatunk be túlságosan, mert minden egyes tárgynak, amit veszünk, súlya és térfogata van, a bringák és táskáik, valamint gazdáik teherbíró képessége pedig véges, arról nem is beszélve, hogy semmi kedvünk körbecipelni egy csomó holmit a világban. Hamarosan megy egy csomag hazaaaa!!! :)

Szórakozás-Kultúra (47,917 Ft / 234 Ft)

Belépők múzeumokba, turisztikai látványosságokba. Néhányszor azért nem mentünk be valahová, mert drága volt, de azért legtöbbször „ha már itt vagyunk” alapon mindig bemegyünk oda, ahová szeretnénk. Persze nem volt sok ilyen alkalom. Mivel inkább a természeti, és emberi értékek érdekelnek minket, nem a – pénzért mutogatott! – üvegfal mögött tárolt ezer éves tárgyak, vagy ezer éves épületek, ebben a kategóriában alig költöttünk, és ez valószínű ezután is így fog maradni. Ettől függetlenül természetesen a számunkra fontos és történelmi, vagy kulturális okokból kiemelkedő helyekre mindig be mentünk, és be is fogunk, dacára a borsos belépőáraknak.

Vízumok (47,859 Ft / 233 Ft)

Vízumokra, vízumkérelmekre, ezekhez szükséges meghívólevelekre költött pénz. Idetartozik az is amikor a pamíri korrupt őr minket, és egy pakisztáni nemzeti parkba való belépés is. Útban volt a park, muszáj volt átmennünk rajta. :) Itt valószínű többet fogunk költeni a jövőben, mivel eddig az iráni és türkmén vízumunkat leszámítva mindent beszereztünk előre otthon – és ezek az indulásunk előtt elköltött összegek nem szerepelnek a táblázatban. Mostantól viszont egyetlen következő ország vízuma sincs már meg az útlevelünkben, ráadásul az üres lapok száma is vészesen fogy, így új útlevelet is fogunk kérni, tehát ebben a kategóriában 2012-ben valószínű többet fogunk költeni.

Egészség (24,950 Ft / 122 Ft)

Egészség terén a preventív megoldások hívei vagyunk, magyarul igyekszünk egészségesek maradni amennyire csak lehet, hiszen az egészség a legfontosabb. Ha nincs egészség, nincs jó közérzet, nincs bringázás, nincs világkörüli utazás, nincs semmi! Tehát az egészség a legfontosabb!

Ebbe a kategóriába sem költöttünk túl sokat, csak a fogorvosra Üzbekisztánban, fogkrémre, fogkefékre, fogselyemre (szappanunk még van otthonról, illetve a szállodákban is rengeteg kaptunk), néhány filléres gyógyszerre pakisztánban. A spirituális gyógyító és a késes gyógyító nem kerültek pénzbe. Nagyon reméljük, hogy egészségre sem kell többet költenünk a jövőben.

Az árfolyamok – Hogyan számoltunk?

Eurót anno otthon nagy mennyiségben vettünk, nagyon szerencsésen 270 Ft környékén. A dollárral már nem volt ilyen nagy mázlink, kezdetben még volt belőle néhány száz 200 Ft-ért szerzett, de amikor ez elfogyott, Árpi anyukája utánunk küldött egy nagyobb összeget Türkmenisztánba Western Union-on keresztül, és ekkor már nem volt olyan jó az árfolyam, plusz még ugye kezelési költség is rájött, a vége az lett, hogy 226 Ft-ért jutottunk hozzá a dollárjainkhoz. A táblázatban mindig az adott árakkal számoltunk, az Euró árfolyam pedig mindenkor 270, hiszen otthon ennyiért váltottuk át a fél vagyonunkat.

A helyi pénzt általában kézpénzből (KÉSZ-, vagy KÉZpénz? Mindkettőt elfogadja a word, most zavarba jöttem, mert mindkettő logikus…), dollárból váltottuk át, és ilyenkor mindig jól felírtuk, hogy mennyi helyi ficcset kaptunk mennyi dollárért, majd kiszámoltuk, hogy egy fics pontosan hány Forintnak felel meg. Ezt megjegyeztük és amikor az árakat láttuk vagy alkudni kellett, akkor pontosan tudtuk, hogy mennyi az annyi. És persze a nap végén ugyanilyen átváltással írtuk bele a táblázatba a költötteket.

Mi van a bevételi oldalon?

• A Kedves Olvasók képeslap kérelem mellé küldött kisebb és nagyobb összegei, amiket ígéretünkhöz híven minden egyes forintig és euróig felfaltunk, és kilométerekké alakítottunk. Ami ezek alatt a kilométerek alatt történt, azt a temérdek élményt mind itt olvashatjátok a blogon. :) Nekünk túl sok ennyi élmény, Árpi grafomán, így a végén mindenki jól jár! Nagyon-nagyon szépen köszönjük a képeslapra és élelemre küldött összegeket Tőletek, mennek a képeslapok és pörögnek a billentyűk – csak így tudjuk meghálálni Nektek! Amikor látjuk, hogy érkezett egy újabb „küldemény”, mindig nagyon meghatódunk, és ilyenkor mindig rám tör egy fantasztikus érzés, és szinte már kötelességemnek is érzem, hogy leírjam a kalandjainkat, és így megosszam Veletek is, hiszen részben Tőletek is kapjuk az utunkhoz szükséges pénzmagot. Persze nem kell megijedni, ez egyáltalán nem terhes kötelesség, sőt! ;)
• Újságírás. A Turistamagazinban már nem egy írásunk megjelent, és bár ez önálló jövedelemnek ez nyilván nem lenne elég, mégis ez egy jó kis bevétel, minden kicsit meg kell becsülni. Egy írásért kapott összeg néhány napra mindig elég – így fogjuk fel a dolgokat. Ezúton is köszönet Máté Istvánnak minden segítségéért! Ha van ismerősötök médiáknál, akik szívesen vennének írást, cikkeket tőlünk egy kis honorért cserébe, kössetek össze velük minket! Nem kell nagy összegekre gondolni, nem vagyunk nagyravágyóak ilyen téren, minden kicsinek örülünk, és én szívesen írok rövidebb-hosszabb cikkeket bárhová a Csodálatos Világunkról!
• Netes okosságokból. :) Bátyám után én is megláttam a lehetőséget az internetben, de aztán jött a válság, és ezek a bevételek a töredékükre csökkentek, a kedvem pedig elment kissé az egésztől. Azért még mindig elegendőek az így befolyt euro centek egyikünk fél reggelijére minden nap, és ennek nagyon örülünk.

Ezek a bevételek természetesen csak egy kis töredékét fedik le a kiadásainknak, de így is nagyon jó, hogy vannak, és nagyon örülünk nekik. Ezek összességében plusz hónapokat, akár újabb országokat is jelenthetnek az utazásunkban, tehát egyáltalán nem elhanyagolhatóak!

Meddig van még pénzünk?

Ez jó kérdés. A kevés „jövedelmünkkel” inkább nem merünk érdemben számolni, mert azok a bevételek bármikor elapadhatnak. Ha nem jön különösebb váratlan nagy kiadás, Ausztráliáig biztos eljutunk a maradék pénzünkből, ahol remélhetőleg találunk valami munkát. Bár a bürokrácia úgy néz ki, itt is az utunkba áll, de ha így lesz, akkor legfeljebb majd kikerüljük, és nem Ausztráliában, hanem máshol fogunk dolgozni. Talán pár hónap múlva elkezdjük kiküldeni a CV-ket, bennük az utolsó sor ez lesz: „2011-: Honeymoon – Bicycle Journey Around the World” :)

Megérte, megéri?

Meg, hogy a jó viharba ne érné meg egy ilyen utazásra költeni a pénzünk? Hát még, ha azt nézzük, hogy otthon valószínű többet is költenénk nagyobb hülyeségekre, mert otthon méginkább 360 fokban 0-24 körbevesz a fogyasztói társadalom, és a heti 5 nap 8-16 óra mellett már csak rohanó életre van mód – és a nagy rohanásban kénytelenek vagyunk többet költeni, kevésbé tudatosan élni. Én személy szerint, ha végiggondolom, még soha nem kaptam ennyi értéket ilyen „kevés” pénzen. És most persze nem a kézzel fogható dolgokra gondolok, hanem új élményekre, barátságokra, szemléletekre, mindenre, amit eddig ez az út adott nekünk.