Bejárat > Általános > Naptártörténet

Naptártörténet

Bár néha nem sikerült, de direkt nem akartalak Titeket a bejegyzésekben traktálni a naptárral kapcsolatos dolgokkal, hogy majd megszülessen ez a külön csak erre szentelt bejegyzés.


Az ötlet

Valamikor 2012 nyarának közepén jött az ötlet a Kornétás Kiadónál dolgozó Máté Istvántól, hogy készíteni kellene egy falinaptárat a legjobb fotóinkkal. Konkrétan ez a Poon Hill-i reggelen készült virágos kép a háttérben a Himalájával adta számára az ötletet, amit ő azon nyomban le is írt nekünk egy e-mailben. Istvánt egyébként már évek óta ismerjük, már a 100napbringa kapcsán is publikáltunk náluk a HTM magazinban.

Az ötlete az adhatta, hogy Istvánnak tetszettek a honlapon leközölt fotóink és közben azon is elgondolkodott, hogy hogyan segíthet bennünket anyagilag. A könyvkiadás ügyében is beszélgettünk már vele, de az egy nehezebb ügy, könyvet ma már kevesebben vesznek, de egy naptár kiváló ajándék is lehet, mondjuk Karácsonyra, rokonoknak, barátoknak.

Mi aludtunk rá párat és bringáztunk még hozzá pár száz kilométert, mire a dolog odáig érett, hogy összeállt a fejünkben egy naptár István és a saját ötleteink alapján. Történetet kell, hogy sugalljon, be kell, hogy mutassa az adott országok szépségeit, és az sem baj, ha egyben inspirál is.


Az előrendelések

Persze az ötlet még önmagában édes kevés volt, az egészről előbb tudnunk kellett, hogy életképes-e. Ezért valamikor augusztus végén kitettem egy előrendelési form-ot ide a honlapra. Ezen sokat kellett agyalni, és ehhez már tudnunk kellett árakat, hiszen ár nélkül elég nehéz bármit is eladni, főleg előre, látatlanban.

Még így sem volt könnyű, hiszen csak egy nagy rakás (több tízezer) fotónk volt könyvtárakba rendezve és egy számunkra remek ötlet a fejünkben. De fogalmunk nem volt róla, hogy ez másoknak mennyire fog tetszeni és mennyire lesznek vevők rá. Hát leírtam az előrendelési oldalra, ami a fejünkben volt és kitaláltam hozzá az árakat, úgy, hogy mindenkit minél inkább serkentsek a vásárlásra, hogy elérjük a kritikus 500 példányszámot, ami után már érdemes belevágni a projectbe anyagilag. Ekkor még semmiféle előnézet nem volt készen, sőt még a képeket sem kezdtük el kiválogatni.

Majd kíváncsian vártuk, mi fog történni. A földhözragadtabb, pesszimista énem (avagy a bátyám :D – Ő inkább realistának mondja magát) azt mondta, hogy az első pár hét nagy érdeklődése után valahol 50-100 db előrendelés környékén meg fog állni a nagy érdeklődés. Ez így is történt, azzal a kis különbséggel, hogy az előrendelések valahol 200 db után torpantak meg. Ez kevés volt még, ugyanakkor mégis nagyszerű érzés volt, hogy mindenféle előnézet nélkül már ennyi naptárat előrendeltetek tőlünk. Ez újabb erővel töltött el minket, ugyanakkor tudtuk, hogy ez önmagában még kevés.


Média megjelenések

Ettől nem csüggedtünk, hanem épp ellenkezőleg, belendültünk. Eldöntöttem, hogy megcsináljuk a bulit, és kiadjuk a naptárat! Az előrendeléseknek október végéig össze kellett jönniük, hogy nyugodt szívvel küldhessük az anyagot a nyomdába. Körleveleket írtunk az összes barátunknak, ismerősünknek a naptárról, és bannereket raktunk ki az általunk szerkesztett weboldalakra, néhány lap.hu oldalra és az outdoorblog.hu-ra.

Megkerestünk, megkérdeztünk minden médiakapcsolatot. Ebben István is a segítségünkre volt, illetve megmozgattunk jó néhány saját szálat is, cikkeket írtam a Bikemag-ra, a Velo magazinba, az index-re, az [origo]-ra, a Népszabadság mellékletébe… Utóbbiról egyébként nem tudtuk, hogy a TOP150 leggazdagabb magyar különszámba fog megjelenni, ezért nagyon meglepődtünk, amikor megkaptuk tőlük az első előnézetet. Most már ezt is elmondhatjuk magunkról, hogy benne voltunk egyik évben a „TOP150 leggazdagabb magyar” Népszabi különszámban. Persze nem, mint pénzben gazdagok, hanem mint élményekben, tapasztalatokban.

Visszatérve a média megjelenésekre: szóval dolgoztunk rendesen, mindezt úgy, hogy közben vagy épp Mianmart jártuk hátizsákokkal, vagy Bangkokban székeltünk, javarészt éppen emiatt, második alkalommal egészen 20 napig. Gőzerővel azon voltunk, hogy a naptárból valóság legyen, ne csak álom és terv maradjon, és ez már hatással volt az utazásunkra is. Egyértelműen a részévé vált az útnak a naptár, ezért szerettük volna, hogy megvalósuljon.


A szponzorok bevonása

De ez még önmagában mindig kevés lett volna, az előrendelések alig kúsztak 300 fölé, ami még mindig nem adott okot a hátradőlésre, ezért megkérdeztük a meglévő szponzorainkat is, nincs-e kedvük beszállni ebbe a projectbe is. Hiszen ezt külön projectként kellett kezelnünk, induláskor a kapott felszerelésekért cserébe nem ajánlottunk nekik falinaptárban való megjelenést, hiszen akkor még fogalmunk sem volt róla, hogy idáig jutunk, és hogy egyszer majd falinaptárat készülünk kiadni. Igyekeztem egy mindenki számára fair – és csábító – ajánlattal megkeresni őket, amelytől még nem válik reklámnaptár szagúvá az egész, de mégis a részesei lesznek és a sajátjuknak is tudhatják ezt a naptárat. Éppen ezért másokat nem is kerestem meg ezekkel az ajánlatokkal, csak azokat a cégeket, akik már az indulásunkkor támogattak minket. Erre néhányan vevők voltak, és ezzel sikerült megnyugtató közelségbe kerülnünk a megfelelő előrendelési számhoz.

Közben István megszerezte a D-Plus nyomda támogatását, és az általa kapott „papírgyáras lista” alapján elkezdtem megkeresni a papírforgalmazókat is „nincs mit vesztenünk” alapon.

Néha megkérdezünk 20 céget valamilyen támogatás kapcsán és egy, ha méltat minket egy negatív válaszra, a többiek még arra sem. De néha ez máshogy történik, és ez így volt a Papyrus Zrt.-vel is. Érdemes volt feltölteni a skype accountunkat néhány euróval, és felhívni őket Bangkokból, majd e-mailt írni nekik, mert végül ők is mögénk álltak a papír terén. Így már szinte biztosak voltunk benne, hogy anyagilag nem lesz bukó a történet.


A naptár elkészítése

A legkritikusabb dolog azonban még hátra volt, maga a naptár. Az ezzel való munka érdemben akkor kezdődött el, amikor már láttuk, hogy belevágunk a dologba, és végigvisszük. Két körben le kellett szűkítenem a sok tízezer fényképet országonként 12-15 db fotóra, amelyeket aztán elküldtem eredeti nagyfelbontásban a Kornétás Kiadónak, ahol a grafikai munkákat innentől Odler Péter végezte. Ő egyébként az év 10 hónapjában Csepelről jár be bringával az Árpád hídhoz dolgozni, és két „égetni való” fiúgyermek, egy másfél és egy három éves rosszcsont apukája. Ha ezt előbb tudom, nem nyaggatom annyit az apró részletekkel a végén. :)

Az igazság az, hogy így utólag már látom, kicsit túlpörögtem a naptár kinézetét, mert nagyon a legjobbat akartam kihozni belőle – noha olyan, hogy „legjobb”, nem létezik, mert mindig lehet még egy kicsit jobb valami. És egy idő után a befektetett többletmunka már nem éri meg, mert a végeredmény nem lesz annyival jobb, amennyit dolgoztunk, izgultunk rajta. Persze ezt akkor nem éreztem, csak égetett a vágy, hogy minél szebb, profibb munka legyen a vége, ami minél több embernek mindinkább tetszik.

A képek kiválasztása ezért nagy és nehéz feladat volt számomra, de ezen túl kellett esni. Mégis Péter végezte a naptár kinézetén való munkák oroszlánrészét, mi valahol akkor is csak a fotókat és a véget nem érő tanácsainkat és ötleteinket adtuk. Ő volt az, aki a kis vaktérképeket beszerkesztette, a naptár designját megálmodta és megrajzolta, a betűtípusokat kiválasztotta.

Az idézetek kiválasztása sem volt egyszerű, ám ez már jóval hálásabb feladat volt, ez valahogy könnyebben ment már, mint a saját magunk által készített fényképek szelektálása.

Egyfajta teher, vagy ha úgy tetszik felelősség is volt rajtam, hiszen ezúttal pénzt kértünk valamiért, és a pénzért illik minőséget adni, és ez olyasmi volt, amit eddig nem éreztem. Zita mindenben támogatott, de meghagyott „főnöknek”, így egy csomó mindenben nekem és egyedül nekem kellett döntenem, nem volt senki, akihez ezúttal eszkalálhattam volna. A döntéseim pedig alapjaiban határozták meg az egész projectet és a naptárat, amit több száz ember fog megvenni a munkával megkeresett pénzén, és aztán kitenni az otthonában vagy az irodájában a falra, és egy évig ott fogja látni, hónapról hónapra egy-egy oldalát. Lehet, hogy eztán fogunk csak igazán igazi visszajelzéseket kapni!? :)

Egyszóval éreztem a felelősséget a vállaimon, ezért szerettem volna a lehető legjobbat kihozni a naptárból. Ehhez persze sosem voltam rest megkérdezni másokat is, ezért Titeket, az olvasókat is buzdítottalak a tanácsadásra – a kapott ötletekért ezúton is köszönet!

A munkák egy nagy részét Bangkokból, Attila otthonából végeztük el, így adta magát, hogy Attilát is megkérdeztük, és meglepő módon, noha ez abszolút nem az ő profiljába vágó feladat volt, de egy csomó nagyon hasznos tanácsot adott, amelyek egy részét alkalmaztuk is. Ugyanígy meg kell még említenem Szakáll barátomat is, aki néhány kép szín és fény/árnyék világán javított egy kicsit, hogy élvezhetőbbek és realisztikusabbak legyenek a képek.

Próbáltam magam inkább pozitívan inspirálni, és mindig inkább arra gondolni, hogy most valami nagyon jót alkothatunk, amiben sokan örömüket lelhetik és sok embert elgondolkodtathatunk vagy inspirálhatunk vele. Ez lebegebtett magam előtt mindig, amikor úgy éreztem, el akar nyomni a kétely a naptár jóságával kapcsolatban.


A gépek, amelyek a képeket megörökítették

A fényképeket két fényképezőgéppel készítettük, az egyik egy Panasonic DMC ZS-7, 12Mpixel-es kompakt, őt nászajándékba kaptuk egy kedves barátunktól. Először nehezen barátkoztunk meg vele (a török képek még automata módban készültek, ezért volt szükség Szakállra, a színek megjavításához), de most már éppúgy szeretjük, mint a régi, hűséges masinánkat. Ami egy talán már 5 évet is megélt Canon Powershot A720IS, 8Mpixes-es csoda, ő már bőven megszolgálta. Többször leejtettük, de mindig össze tudtuk aztán pattintani. Karcos már az egész váza, lekoptak a módválasztóján az ikonok, nem nyílik ki magától a lencsevédője ezért sajnos karcos lett már a lencséje is, de ha nem videókat készítünk vagy nappal szembe fényképezünk vele, mindez mit sem számít, még mindig gyönyörű képeket készít!

A naptárban helyet kapott képek nagy része ezzel a kis fényképezőgéppel készült. Leszámítva a török és a mianmari képeket szinte biztos, hogy az összes többi kép a Canon-nal készült. Azóta szegényke már néha be se kapcsol, vagy ha igen már csak pár tucat képet bír két csutkára töltött AA-s aksival, ezért ő már csak tartalék, és útban van felénk az utódja, amit pont a naptárbevételekből rendeltünk meg, ő egy Canon Powershot SX160-as masina lesz, 16Mpixel-el, 16x zoom-al, és szintén két AA-s aksival hajtva. Utóbbi azért fontos, mert nem akartunk mégegy fajta aksikból bevásárolni, és őket plusz a hozzjuk való töltőt cipelni, amikor indulás óta nálunk van egy jó pár garnitúra AA-s aksi és a hozzájuk való nagyszerű töltő.


Siker és köszönet!

A történet vége az, hogy elértük a szükséges darabszámot, az utolsó simításokat is elvégezve a naptáron, az anyag kiment a nyomdába! :) Nagy volt az izgalom és a várakozás, még sosem adtunk ki semmi ilyesmit a kezünk közül, vártuk, hogy mit fogtok szólni hozzá. Eddig csupa jobbnál jobb visszajelzést kaptunk, amelyek alapján egy egyértelmű sikernek könyveljük el a falinaptárat. Azért dolgoztunk ennyit a naptáron és azért izgultunk rajta ennyit, mert ha ez nem így lenne, biztosan csalódottak lennénk, tekintet nélkül a naptárból befolyt bevételre. Ha valamit csak összedobtunk volna a pénzetekért cserébe és azzal most nem lennétek elégedettek, én személy szerint most csalódott lennék, és keserű szájízzel utaznánk tovább abból a pénzből, és keserűen gondolnék arra a sok naptárral eltöltött időre, mit beletettünk.

De ez nem így történt, ezért most örömmel mondok (írok…) köszönetet mindannyiótoknak, minden kedves vásárlónak és mindenkinek, aki végül gazdája lesz egy-egy naptárnak. Továbbá nagy-nagy köszönetet kell, hogy mondjak a Kornétás Kiadónak, azon belül is Pusztay Sándornak, Máté Istvánnak, Odler Péternek , akik nélkül egyértelműen nem jöhetett volna létre ez a falinaptár. Köszönet az Evobike-nak, a Zöldboltnak, és a Vaude-nak, valamint a D-Plus nyomdának és a Papyrus-nak, ahogyan a családunknak is, a szervezésért, a levelezésért, a szállításokért. Köszönet Emesééknek, akik megadták a lehetőséget, hogy a Mesebolt-kézimunkaboltjaikban is átvehessétek a naptárakat.

Jó érzés, hogy végül ez is sikerült, és kiadtunk egy naptárat.


Mi lesz 2013-ban?

Hát a bolygó forog tovább, és utazunk a nap körül még egy karikát, mi pedig folytatjuk az utunkat 2013-ban is a Föld körül. Immáron újabb néhány hónapot a naptárbevételekből megfinanszírozva. Ezzel, a cikkírásokból és a még otthonról hozott kevés maradék tartalékból talán elevickélünk valahogy Ausztráliáig, aztán addigra úgyis összegyűlik még néhány országból pár tízezer fénykép és remélhetőleg lesz köztük néhány nagyszerű kép is, ahogyan reméljük, hogy Karácsony is lesz jövőre… ;)

Egyszóval a mostani sikeren felbuzdulva szeretnénk majd következő naptárat is, ha minden jól megy, a 2014-es 360°bringa naptáron Thaiföld, Laosz, Vietnam, Kambodzsa, Malajzia, Szingapúr, Indonézia, Ausztrália és Új-Zéland általunk megörökített szépségei lesznek rajta. De ehhez még nagyon sokat kell bringáznunk és mindez még olyan messze van, hogy nagy bátorság volt részemről ilyesmit leírni. :) Majd meglátjuk, mi igyekszünk, megyünk, gurulunk, tekerünk, figyelünk, nézünk, látunk, tanulunk, élvezzük, közben fényképezünk, aztán lesz valahogy…

Még egy érdekesség: mi még nem láttuk a naptárat élőben! :) Most pedig, ha van hozzá kedvetek, anonim véleményt mondhattok a naptárról:

Visszajelzés küldése a 2013-as 360°bringa falinaptárral kapcsolatban. (Kitöltheted később is, amikor már fél éve ott lóg a naptár a falon)

Categories: Általános Tags:
  1. Z.Zoli
    január 4th, 2013 19:28-nél | #1

    Nekem a Jézuska hozta a naptáratokat:-) (Persze előtte súgtam neki.)

    Hihetetlen, hogy ilyen viszonylag egyszerű turista kamerákkal készült képek ekkora nagyításban is milyen nagyszerűek. Vigyázzatok rájuk még ilyen ütötten-kopottan is. Egyszer talán sok-sok év múlva ott lesznek a Közlekedési Múzeumban kiállítva a bringáitokkal együtt, Fa Nándor vitorláshajója meg Farkas Berci leszállókabinja mellett.

  2. Szalai János
    január 6th, 2013 18:01-nél | #2

    Egyet ajándékba adtam páromnak szölinapjára egyet magamnak az bent van a tasakba nehogy koszolódjon/igy biztos eredetiben megmarad emléknek/
    Biztos hogy lesz idén is karácsony és szülinap is és új naptár is.
    Kívánunk az új évben is egészséget kitartást erőt egymás még nagyobb szeretetét és nem utolsó sorban hátszelet

  3. big
    január 6th, 2013 23:16-nél | #3

    A naptár remek, ezen egy percet se gondolkozz tovább! :)

  1. Még nincsenek visszakövetések