Nászút a Föld körül

Az már most világosan látszik, hogy az előkészületek közül a legnagyobb kihívást a vízumok beszerzése jelentette, illetve jelenti. Ha nem tökéletes a bringa, vagy nincs meg valamilyen szükséges (-nek vélt) felszerelés, az nem nagy tragédia, meg lehet tanulni nélküle élni az úton, vagy ha nagyon kell, később is be tudjuk szerezni azt út közben. Viszont ha nem engednek be valamelyik idegen, távoli országba, az elég bosszantó tud lenni, sok esetben időveszteséggel, útvonal újratervezéssel és fájdalmas lemondásokkal is járhat.
Éppen ezért már jó pár hónappal indulás előtt elkezdtünk alaposan utánajárni és kérdezni a vízumoknak, nehogy meglepetések érjenek minket. Maga a vízumok beszerzése nem volt nagy ügy, sokkal rosszabb fogadtatásra számítottunk a nagykövetségeken. Ami nagy meló volt és sokáig tartott, az az utánajárás: Hogy hol, hogyan, mit kell intéznünk, és ahhoz mi szükséges, mettől-meddig érvényes a vízum, majd, ha mindez megvolt, szükséges iratok beszerzése és kitöltése, a meghívólevelek és igazolások megszerzése.

Következzen tehát vízumok beszerzésével kapcsolatos kálváriánk, országokra bontva, hogy mások is okulhassanak belőle. Fontos figyelembe venni, hogy a leírtak csak magyar állampolgárokra érvényesek, tehát külföldi állampolgárok csak fenntartásokkal fogadják el a leírtakat magukra nézve.

Románia, Szerbia, Bulgária

Ezekbe az országokba ilyen rövid időre nem szükséges vízum.

Törökország

2011. február 1. óta magyar állampolgár a határon már nem csak 30, hanem 90 napra is megkaphatja a vízumot, változatlanul 15 Euro-ért vagy 20 dollárért. Ez jóval olcsóbb, mint hogyha itthon a nagykövetségen szereznénk be a vízumot, ahol 60 Euro-ért adják a 90 naposat. Nagy szerencsénk van ezzel az új szabállyal, mert az útiterv szerint kb. 40 napot tervezünk Törökországban lenni, és így nem kell kifizetnünk azt plusz 45 Euro-t az utolsó 10 napért, vagy 30 naposra zsugorítani az ott tartózkodásunkat, aztán a végén meg rohanni, hogy elérjük a határt a 30 napon belül, ahogy tavaly Félixéknek kellett.

Grúzia

Szintén kaphatunk a határon vízumot, beszéltem a Budapesti Grúz Nagykövetséggel, a +3612023390-en a hölgy azt mondta, hogy magyar állampolgárnak nem kell semmi, csak útlevél, és beléphet, ki-be mozoghat egy évig. …És nem veszélyes amerre mi megyünk, “tessék csak jönni nyugodtan”.

Örményország

Velük levelezni sikerült, megtudtuk, hogy ahol mi ki- és belépni szeretnénk az országukba (Bagratashen és Meghri) ott megtehetjük, sőt mi több, vízumot is kaphatunk a határon 21 vagy 120 napra.
Eddig nem tűnt vészesnek, igaz? Na de most jön a Fekete Leves!

Irán

Ebbe az országba magyar állampolgár turista célokra csak a kiállítástól számított 90 napig érvényes, 30 napos tartózkodásra feljogosító vízumot kaphat. Tökéletes repülővel, autóval, busszal, vonattal utazók számára, de nekünk, lassan utazó kerékpárosoknak teljesen alkalmatlan. Iránba kb. a 85. napon érkezünk meg, tehát ha az indulás előtti napok kapnánk kézhez Budapesten a vízumunkat, akkor is csak 5 napunk lenne a határtól eljutni Teheránig, ahol vagy meghosszabbítanák villámgyorsan a lejárni készülő vízumunkat, vagy nem. Utóbbi esetben fizethetnénk a súlyos bírságokat, és kockáztatnánk, hogy nem olyan irányba toloncolnak ki minket az országból, amerre mi szeretnénk folytatni az utunkat.
Marad tehát az a verzió, hogy valahol útközben, egy idegen ország nagyvárosának iráni nagykövetségén szerezzük be az iráni vízumunkat. Ez a hely számunkra lehet Isztambul, Ankara, Erzurum, Tbilisi, vagy Jereván. Valószínű nem halogatjuk a dolgot, és rögtön beszerezzük Isztambulban az iráni vízumainkat. Isztambultól már elég a 90 nap, és ha itt nagyon feltartanak, még bőven lesz időnk behozni az így szerzett lemaradást, és talán egy ilyen városban, mint Isztambul, nem fogjuk annyira elvesztegetett időnek érezni azt a 4, 7, vagy 10(de ne legyen annyi!) napot, amit a nagykövetségre várva kell eltöltenünk. Megelőzendő a hosszas várakozást, egy ilyen vízumkérelemhez nem árt kérni egy meghívólevelet egy erre szakosodott ügynökségnél (pl. STANtours), hogy jobb esélyekkel induljunk az idegen nagykövetségen a vízumért, és ne kelljen hosszú napokat várnunk, hanem talán csak néhány órát.
Megvan tehát az iráni vízumunk, jöjjön a következő ország:

Türkmenisztán

Az első ’isztán, az első komolyabb problémák. Ahhoz, hogy Türkmenisztánba turista vízumot kapj, meghívólevélre, szállodaszoba foglalásokra, vezetőre, repülőjegyre, meg még ki tudja, mi mindenre van szükséged. Ezek beszerzése számunkra elképzelhetetlen mennyiségű pénzbe került volna, az időről nem is beszélve. Maradt tehát a másik verzió, a tranzit vízum. 5 napig érvényes, jóval olcsóbb, viszont ezt csak akkor kaphatod meg, ha benne van az útleveledben az előző és következő ország vízuma. Esetünkben Iráné és Üzbegisztáné. Utóbbit még „itthon”, Bécsben beszereztük, az iránit ugye már írtuk, hogy Isztambulban fogjuk beszerezni. Ebből egyenesen következik, hogy Isztambul előtt nincs esély türkmén vízumot szereznünk. Kétségbe nem estünk, visszatértünk az internethez, és lám, a Lonely Planet fórumán megtaláltuk Valit, aki a Mashhad-ban, Iránban, a türkmén határ előtti utolsó nagyvárosban üzemeltet „Home Stay”-t, és mellesleg nagyon készségesen segít velünk hasonszőrű utazók vízum gondjain. Már levelezésbe is kezdtünk vele, és megegyeztünk, hogy amint megvan az iráni vízumunk is, elküldjük neki bescannelve a többi szükséges irattal egyetemben, és szeptemberben, amikor már látjuk, hogy kb. mikor érünk Mashhad-ba, és onnan a türkmén határhoz, ő elindítja nekünk a vízumkérelmet, ami így, ha szerencsénk van, nekünk nem vesz 1-2 napnál többet igénybe Mashhadban. Ennyi pont elég is lesz, hogy kipihenjük az út fáradalmait Vali „Home Stay”-ében, és körbenézzünk a városban.

Üzbegisztán

Szintén a Lonely Planet fórumán keresztül megtaláltuk az egyetlen olyan ügynökséget, akik szállodaszoba foglalás nélkül is elintézik ezekbe az országokba nekünk a LOI-t, vagyis a Letter of Invitation-t, tehát a meghívólevelünk előállítását. Ez szükséges irat a vízumkérelemhez. STANtours-ék egy jó 30 soros listát kértek rólunk, az útlevelünkről, munkahelyünkről (kértek Certificate of Employment-et, vagyis munkaügyi igazolást), Üzbegisztánban való tartózkodásunkról, belépés-kilépés dátumáról, helyéről, utazás céljáról, stb… Ezek után már csak el kellett nekik utalni a 80 dollárt, és 15 napon belül valóban küldték is a szép hivatalos LOI-t, sőt az előre kitöltött Application Form-ot is. Ekkor már a nyilvántartásukban lehettünk az Üzbégeknek, mert miután megtelefonáltam a legközelebbi, bécsi nagykövetségüket, egy útlevélszám bekérése után már tudták kik vagyunk, és mit szeretnénk, és azt állították, hogy „on the spot” vagyis ott helyben, rögtön kiállítják a vízumot nekünk. Ezt nehezen akartuk elhinni, de odavonatoztunk, előző nap felmartuk a tadzsik nagykövetségről az útlevelünket, és nyitás után pár perccel már ott is voltunk a bécsi üzbég nagykövetségen. Az olvasottakkal ellentétben tényleg olyan szívélyes és gyors volt az ügyfélszolgálat, mint azt a telefonbeszélgetés után vártuk. Elrohantam, és befizettem a közeli bankban két főre a vízumdíjat (160 Euro-t, plusz 4,70 kezelési költséget), majd az igazolást leadva pár perc múlva már kézbe is vehettük az útleveleinket a vízummal… Amin ugyanazok a dátumok szerepeltek, mint a tadzsik vízumunkon. Kis pánik, keressük, hogy ki, hol hibázott, és bebizonyosodik, amitől féltünk: ekkora véletlenek nincsenek, mi írtuk el a dátumot, még három héttel ezelőtt, amikor a STANtours-nak elküldtük. Nem baj, megpróbáljuk, amit csak lehet, beszélünk az üzbégünkkel… Éééés, győzelem, kijavítja a tizedikét elsejére, hozzáír még egy megjegyzés sort, szignózza és pecsételi újra. Reméljük, a határon is elfogadják majd!
Az üzbég vízumaink fejenként több mint 38 ezer forintunkba kerültek, ebben benne van a meghívó levél, és az utazás ára is Bécsbe. Talán ez eddig a legdrágább vízumunk, és reméljük az is marad örökre.

Tádzsikisztán

Ehhez az országhoz szintén készítettünk a STANtours-al meghívólevelet, amit 4 nap alatt állítottak ki, és küldtek el e-mailben számunkra 40 USD ellenértékért. Tádzsikisztánnak a Pamír-hegység területén létezik egy autonóm területe, amit mindenhol csak GBOA-ként emlegetnek. Ez egy 4-5000 méteres fennsík az afgán határ mellett, nomádokkal, hőforrásokkal. A közölt útvonaltervünkben ugyan nem szerepel ez a kitérő, de reméljük, hogy mire idáig eljutunk, sikerül annyit hoznunk az útiterven, hogy megengedhetjük ezt a plusz néhány száz kilométert és néhány ezer méter szintemelkedést. Persze ide, a Pamírba is külön engedélyt kell kérni, amihez külön meghívólevél szükséges.
A bécsi tadzsik nagykövetségen 80 Euro-t hagytunk ott. Cserébe egy hét múlva megkaptuk a vízumainkat (20-20 Euro fejenként), és annak ellenére, hogy állítólag a meghívólevelünk nem említette a Pamírt, megkaptuk oda is a pecsétet (20-20 Euro fejenként). Igaz, hogy plusz másfél órát várnunk kellett, mert a konzul egyikünk útlevelébe elfelejtett pecsétet nyomni, de ezért még ők kértek sűrűn elnézést, és a végén még a GBOA-ra is megkaptuk a pecsétet, amihez amúgy nem volt LOI-nk, szóval azt kell mondjuk, itt is nagyon segítőkészek és szívélyesek voltak velünk. Cserébe csak olyan 40 ezer forintba került az egész, LOI-val, vízummal, követségre utazásokkal együtt kettőnknek. Viszont amíg a pecsétre vártunk, a bécsi tádzsik nagykövetség előtti parkba kitelepített nyugágyakban egy nagyon jót napoztunk. Jólesett ez a kis semmittevés az állandó rohanás és intézkedés közepette.

Kirgizisztán

Na, ez is egy vicces történet. Olvastuk a Magyar Külügyminisztérium honlapján, hogy kirgiz vízumot elvben a Budapesti Kazah Nagykövetségen is meg lehet kérni. Örvendtünk is, hogy milyen jó, hogy nem kell majd ezért is Bécsbe utaznunk… Aztán felhívtuk a kazahokat, akik elmondták, hogy igen, valóban lehet náluk is kirgiz vízumot kapni. Kérdeztem tőlük, hogy kirgiz vízumigénylő lapot honnan szerezzünk? A válasz már sokat sejtetett a kazahokról: töltsük le a kazah vízumigénylő lapok, húzzuk át rajta a „Kazahsztán”-t, és írjuk a helyére, hogy Kirgizisztán. Hmm… Az igénylő lapon kb. harmincszor szerepelt a különböző kérdésekben a „Kazahsztán”. Egy ideig javítgattunk, aztán amikor az ilyen kényes részekhez értünk, hogy meghívó személy / szervezet neve, szálloda címe, akkor újra telefonáltunk. Elmondták, hogy valóban kellenek ezek az információk, és ezt sajnos internetes források is megerősítették. Ahogy azt is, hogy minderre nincsen szükség a bécsi kirgiz nagykövetségen, ezért végül úgy döntöttünk, hogy mivel úgyis kell mennünk Bécsbe párszor Tádzsik- és Üzbégország vízumait is intézni, jó lesz nekünk, ha a kirgizt is ott intézzük.
Persze ez se ment simán. Szépen leadtunk Bécsben mindent, amit kell (útlevél, kitöltött vízumigénylő lap, igazolványkép, munkaügyi igazolás), befizettük a csekket a 120 Euro-ról (plusz 4,70 a banknak…), majd visszafáradtunk egy hét múlva (újabb sok ezer Forint benzinre…). Ajtó zárva, csöngetünk, sehol senki. Végre jön egy úr a lépcsőn, kérdezi, mit akarunk, elmondjuk, hogy vízumot, mire közli, hogy a hölgy aki ezeket intézi, már úton van, amíg megérkezünk, fáradjunk beljebb. A váróban gyönyörű festmények a kirgiz hegyvidékről. A hölgy 20 perc után megérkezik, és mérgesen kérdezi, hogy mit keresünk itt, miért nem tudjuk, hogy május 11-éig kirgiz állami ünnep van, és a nagykövetség konzuli osztálya zárva tart. Hát úgy nem tudjuk, hogy a honlapjukra erről semmi nem volt kiírva, és amikor előző héten kérdeztük, hogy jöhetünk-e vissza ezen a napon az útleveleinkről, akkor azt válaszolták, hogy persze, természetesen. Erre a hölgy mormogott valamit számunkra érthetetlen nyelven, és elvonult. Elég morcosnak tűnt még 10 perccel később is, amikor a nagykövetség ajtajára rögzített fel egy hirdetményt, miszerint állami ünnep miatt zárva tartanak. Majdnem megkínáltam cellux-al, mert szegény küzdött a felragasztással egy darabig, de aztán Zita lebeszélt róla, mondván jobb most nem mocorognunk. Reménytelennek tűnt a helyzet, már-már lemondtunk az útleveleinkről erre a napra, ami azért is volt rossz, mert vittünk volna át őket délután a Tadzsik nagykövetségre.
Végül megkönyörült rajtunk a hölgy, és kihozta nekünk az útleveleinket, bennük a kirgiz vízummal. Győzelem! Minden nehézség ellenére végül itt is sikerrel jártunk, és nem mondhatjuk, hogy nem jártak el velünk rendesen.

Kína

Kína elég nagy ország ahhoz, hogy legyen Budapesten nagykövetsége. Itt teljesen szívélyesen fogadtak minket a problémánkkal: nem szeretnénk repülőjegyet venni csak a vízumigényléshez, hiszen kerékpárral megyünk, „on land”. A hölgy megértette a dolgot, de ott hirtelen nem tudott mit kezdeni a gondunkkal, elkérte a telefonszámomat, és azt ígérte, hogy 1-2 nap múlva visszahív. Na, az egy két napból lett egy hét is, mire hívott, és elkérte az e-mail címemet, ahová tényleg érkezett egy rövid levél, amit először spamnek véltem. A hölgy továbbirányított a kínai „Tourism Administration”-hoz, ahol nem találtam csak egy webmaster@… e-mail címet. Ide megírtam a bajunkat, de sok jót nem remélünk egy ilyen e-mail címtől.
A másik, kisebb gondunk a kínai vízummal az az, hogy a kiállítástól számítva csak 6 hónapig érvényes. Ez mondjuk még éppen jó lehet nekünk, de nagyon kell figyelnünk, hogy ki ne csússzunk az időből. Persze erre amúgy is kell figyelnünk, hiszen a Khunjerab-hágót december környékén már amúgy is le szokták zárni, tehát addig mindenképp meg kell járnunk Kínát. Ha pedig Tibetet is szeretnénk látni, oda jobb, ha teljesen elölről kezdjük a vízumok és engedélyek beszerzését, mert az megint egy teljesen más, még terebélyesebb történet, de annak már csak az úton, Katmanduban fogunk nekiesni, persze ahhoz előbb el kell jutnunk odáig.
Amúgy a kínai vízumot 2-3 nap alatt kiállítják, és még van 14 munkanapunk indulásig, tehát ezzel még jól állunk. Nem tud esetleg valamelyikkőtök egy néhány ezer forintos repülőjegyet valahová Kínába? :)

Pakisztán

Pakisztánnal voltunk a legnagyobb bajban, mert magyar állampolgár csak az anyaország nagykövetségén kérheti ki a pakisztáni turista vízumot, ami a kiállítástól számítva csak 3 hónapig érvényes, mi pedig indulástól számítva alsó hangon is legalább 5 hónap után érkezünk meg Pakisztánba. Próbálkoztunk CS-n keresztül Business Visa-t szerezni, de elég halott ötletnek tűnt néhány nap levelezés után. Aztán az egyik munkahelyi ügyfelünknél az informatikus srác segített megismerkedni egy pakisztáni fiatalemberrel, akinek történetesen Pakisztán magyarországi nagykövetségén konzuli munkatárs, így sikerült elintézni, hogy amint odamegyünk, kapunk egy 6 hónapos vízumot az útlevelünkbe. Ez nagyon nagy mázli, mert máskülönben buktuk volna Pakisztánt, és kerülhettük volna ki, vagy repülhettük volna át rajta.

India

6 hónapig érvényes a Magyarországon kapható turista vízum, ez kevés nekünk, ezért valahol az úton fogjuk beszerezni, Dushanbe-ben vagy Islamabad-ban.

Nepál

Határon kapható a vízum.

…és a többi ország?

Egyelőre nincs tovább, a többit majd az úton tervezzük, és szervezzük. Ha túlleszünk Közép-Ázsián, azt hiszem, elmondhatjuk majd magunkról, hogy végigjártuk a világ vízum-ügyintézés szempontjából legkeményebb országait, így talán nem okoz majd gondot néhány DK-Ázsia országba bejutni. Ezekbe az országokba egyébként jóval egyszerűbb a bejutás. A Dél- és Közép-Amerika országokba bejutni pedig tényleg gyerekjáték lesz ezek után. Ahogy olvastuk, legtöbbjüknél egész egyszerűen kapunk egy 90 napos pecsétet a határon az útlevelünkbe néhány dollárért. Vagy kicsit többért, ha – Ne adja az ég! – korruptak a határőrök. De majd igyekszünk jó szakadtasan a határátkelőkhöz érkezni, hogy eszükbe se jusson lehúzniuk minket.

Minden ország állampolgárainak ekkora nyűg a vízumok beszerzése?

Nem. Keserűséggel teli irigységgel jelentjük ki, hogy nem. Ha brit, vagy német állampolgárok lennénk, ez a cikk negyed ilyen hosszú lenne, de megkockáztatom, hogy talán meg sem íródott volna. Nyugat-Európai államok polgárai a fent írt országokba általában kaphatnak VOA-t (Visa on Arrival) a határon, amivel jelentősen leegyszerűsödik az ügyintézésük, nem kell nagykövetségekre járniuk, form-okat kitölteniük, határidőkre odafigyelniük, ezáltal nem csak könnyebb az utazásuk, hanem olcsóbb is.
Ausztráliában és Új-Zélandon még a munkavállalásuk is egyszerűbb, kaphatnak „Working Holiday Visa”-t, ami egy évre érvényes, és kétszer 6 hónapot dolgozhatsz vele, pl. farmokon, tanyákon, teljesen legálisan. Nekünk, magyaroknak egyszerűen nem létezik ez a vízumforma, nem kérhető. Hazudnék, ha azt írnám, nem fordult meg a fejünkben egy másik állampolgárság felvétele is.