Nászút a Föld körül

Túlvagyunk a 4 napos kiállításon. Hát sűrű volt, és eseménydús, az egyszer biztos. Még zsong a fejem a sok élménytől, és lesz is dolgom még egy pár napig azzal a sok névjegykártyával, ami a zsebemben összegyűlt. De nem csak annak örülünk, hogy kilátásba került újabb néhány szponzor, hanem, hogy sikerült sokat beszélgetnünk velünk hasonszőrű emberekkel, akikkel sokat ötleteltünk, beszélgettünk, és sok élményt cseréltünk. Na és persze a látogatókkal is rengeteget beszélgettünk, kiosztottunk 200 szórólapot, cserébe sok-sok biztatást kaptunk – és néhány névjegykártyát, mert – nem hittem volna, de – még az Expo látogatói közül is voltak, akik felajánlották a segítségüket. Ezek és a sok-sok biztatás, amit kaptunk a látogatóktól nagyon jólestek nekünk. Ezúton is köszönet mindenkitől, minden ötletért, minden beszélgetésért, és biztatásért. Külön köszönet Kati néninek(Zita anyukája, a világ legjobb  -leendő- anyósa) a teljesen önkéntes és spontán, de annál erősebb és hatékonyabb marketing tevékenységéért!

Na és ne felejtsük el az Evobike-ot, akik azon túl, hogy segítenek minket a fekvőbringákkal és az Ortlieb táskákkal, a standjukon is kaphatott egy sarkot a túránk. A színpadon is szerepeltünk, minden nap meginterjúvolt minket Ádám egy-két jó szóra, ilyenkor bemutattunk a túratervünket és a fekvőbringákat, amelyeket aztán ki is próbálhattak a bátrabbak a közönség soraiból. Szombaton tartottunk egy szűk félórás vetítést is a tavalyi római túránkról, ez mindkettőnk szerint egy kicsit laposra sikerült, sok volt a kép, és sajnos azok sem látszottak elég jól a gyenge vetítő és a rossz fényviszonyok miatt, elnézést ezért, legközelebb ígérjük, érdekfeszítőbbek leszünk. ;)

Köszönet továbbá Bujna Zolinak a beszélgetésekért, és a sok hasznos és érdekes információért, amit önzetlenül és kiváló stílusban előadott nekünk. Ő az, aki 2005-ben Teheránig (és vissza) biciklizett, és erről könyvet is írt A Biciklis Dervis címmel. Nem csoda hát, hogy rengeteg lebilincselő történettel szolgált felénk, amelyek nagy hasznunkra is lesznek majd az úton. Ugyanígy ki kell, hogy emeljük Matulai Györgyöt, aki április 9-én indul Lénával Darjeelingbe, vele is sokat diskuráltunk, hiszen az utunk Törökországig nagyon hasonló lesz. Új útitársunk Geszti Dániel, aki a mai napon sikeresen licitálva boldog tulajdonosa lett egy rekumbensnek, amivel Isztambulig fog kísérni minket, ahonnan egy görög-albán-montenegrói kanyarral tér majd haza. Azt hiszem már ez önmagában is igen szép vállalkozás és feledhetetlen élmény lesz, nem beszélve a Dél-Indiáig nyúló álmairól, melyekhez mindez csak a kezdeti bemelegítés.

Le ne hagyjuk a listáról Kovács Tamást, aki a saját expedíciója mellett még nekünk is szervez egy élménybeszámolót Esztergomba, és meg ne feledkezzünk Horváth Gyuláról, akinél szintén bekattant valami: mozgássérült lévén gyakorlatilag fél lábbal fog eltekerni Londonig a 2012-es Olimpiára, méghozzá nem is akármilyen útitárssal: az akkor 11 éves lányával. Mi rettentően drukkolunk Nektek, nem kevés elszántság és bátorság kell egy ilyen vállalkozáshoz!

Szóval, ahogy láthatjátok, tele volt a B pavilon őrültekkel és jó fej látogatókkal. Nagyon jó volt Köztetek lenni. Köszönet és Hajrá mindenkinek! :)