Bejárat > Ázsia, Banglades > BREAKING NEWS – Két őrült megszökött Bangladesből! – Összefoglaló

BREAKING NEWS – Két őrült megszökött Bangladesből! – Összefoglaló

11 ezer méter magasból írom ezt a bejegyzést, tetőtől talpig pokrócokban, mert ezek az okosok kitalálták, hogy ha van „éjszi” (AC – Air Conditioner – légkondi) a repülőn, akkor azt használni kell, méghozzá maximumon, hagy szóljon! Szóval van vagy 17 fok, és repülünk Dhakából Bangkokba. Nem így terveztük elhagyni Bangladest, de így sikerült, tehát ennek kell örülni.

Na de nézzük, mi történt velünk a több mint két hónapban az országban, illetve foglaljuk össze, miért érdemes Bangladesbe látogatni, és ha már itt vagyunk, akkor merre mit érdemes megnézni, megtapasztalni. Hát először is, semmiképpen ne fekvőbringával gyere ide, viszont ebbe az országba is hozz magaddal végtelen türelmet és humorérzéket, de azt hiszem ez utóbbit mintha már írtam volna az előző országok (India, Nepál) összefoglalóiban is. :) Szóval Banglades sem egy könnyű ország, sőt talán eddig itt ért minket a legtöbb nehézség és kihívás. Ennek ellenére, vagy talán részben ezért is, Banglades rengeteg felejthetetlen élményt adott nekünk, és tudom, ezt talán furcsálljátok, de hiányozni fog sok dolog Bangladesből.

A klímaváltozásban jártasok azt mondják, Banglades az első ország lesz (vagy már az…?) ahol nagymértékben és drasztikusan kifejti majd a hatását az éghajlatváltozás, hisz az ország lakossága 155 millió, és az emberek nagy része a folyók deltái környékén, a tengerhez közel, tengerszint közeli sík vidéken él, amit már egy-két méteres tengerszint emelkedés esetén ellep a víz. (lásd az árapály jelenség alatt dagálykor, „high-tide”-nál Mongla utcáin már csónakázni is lehetett volna, mikor megérkeztünk oda) Ha ez valóban meg fog történni (de ne így legyen!!!), akkor az számunkra már nem csak egy szomorú hír lesz egy távoli, nehéz sorsú, sűrűn lakott ország lakosságáról.

Breaking News! A hőmérséklet 16 fok alá süllyedt, a sztjuárdeszek elbújtak a sötétben, ezért kénytelen voltam a netbook neoprén tokját a fejemre húzni, így védekezve egy jó kis arcüreggyuszi ellen. Látnotok kéne, fantasztikus látvány lehetek, Zita hangosan nevet… :)

Szóval, ha valami baj történik Bangladesben, akkor mi aggódva fogunk gondolni Bappira Patgramból, Pallabra, Shihabra, Shah Alamra és Mahidra Rangpurból, a YMCA dolgozóira Bográból, a Char Battia lakóira, a sirajganji hindu családra, a nővérekre Barisalból, Propidra és családjára Dhakából, valamint David Bondu Tin Dinre, és Paulra, illetve a többi World Concern-es dolgozóra. Rafiqulra, Didarulra és Anikra Chittagongból, Labrére és a családjára Kagrachuriból, Ismail-ékre Rangamatiból, Harunra Teknafból, és a kis Sukurra a St. Martin szigeteről, a kedves határőrökre Teknafból és Gundumból. Nekik mind-mind sokat köszönhetünk, nekünk Ők jelentik Bangladest, rengeteget segítséget és szeretetet kaptunk tőlük, és ők tehetnek arról, hogy Bangladesben minden nehézség ellenére ilyen nagyon jól éreztük magunkat.

Ahogy visszanézem, ez egy elég hosszú lista, pedig sokakat biztosan ki is hagytam, de ennek ellenére ez talán a leghosszabb lista az egy országban szerzett barátok terén, pedig Banglades már nem az első ország, ahol két hónapnál több időt töltöttünk, és azt, hogy mindenütt nagyon kedvesek és segítőkészek voltak velünk, Irán óta szinte majd minden országra mondhatjuk, szóval ez egy nagy szó!

Ha sorba kéne állítani az eddig megjárt országokat, Banglades nálunk tuti felkerülne a dobogóra, de ennél többet direkt nem akarok írni, mert az ilyesfajta rangsorolás kicsit hülyeség valahol, hisz minden ország másért szerethető, és az ott eltöltött idő minősége nagyban rajtunk is múlik, ráadásul mindenki máshogy éli meg a dolgokat, így lehet, hogy ha Te eljönnél Bangladesbe, más élményekkel térnél haza. (Habár, ha ezt a blogot olvasod, talán kipróbálnod majd Te is a dohit, és keresni fogod a helyiek társaságát, esetleg elénekled Nekik a Bondu Tin Din-t… :D ) Szóval maradjunk csak annyiban, hogy Banglades hozta, sőt felülmúlta a várakozásainkat.

Néha körül is állta, túlságosan is nagy tömegben… :) Volt, hogy kifakadtunk, megőrültünk, hogy magunkra sem ismertünk, és tettünk dolgokat, amiket azóta is bánunk, és sajnálunk, mert elvesztettük a türelmünket úgy, mint még soha. De ha ebben is van valami jó (márpedig mindenben van!), akkor azaz, hogy tanultunk ezzel egy kis ön- és emberismeretet. És talán az a néhány ember, akivel nem voltunk kedvesek, megbocsájt vagy elfelejt majd minket, és ha szabad így gondolkodnunk, akkor az a sok száz mosolygós, nevető ember, akinek kisebb-nagyobb örömet okoztunk akár a jelenlétünkkel, akár a barátságunkkal, ők talán kompenzálják azt a kevés rosszat, amit annak az egy-két embernek okoztunk, amikor elvesztettük a türelmünket. Ilyen szempontból Banglades kiképzésnek sem volt utolsó, kíváncsi vagyok, lesz-e még ilyen nehéz országunk, vagy ez volt a csúcs? :) Azzal azért számoljatok, hogy ha Ti nem fekvőkerékpárral jöttök, hanem mondjuk saját, vagy bérelt motorizált járművel, esetleg hátizsákkal, tömegközlekedve, akkor azért a miénkénél jóval könnyebb dolgotok lesz. Nem azt mondom, hogy nem fogtok nehézségekkel találkozni, de azokból kevesebb lesz, mint nekünk volt.

Na, és akkor jöjjön egy-két kicsit konkrétabb gyakorlati tanács a már gondolom unott „pakolj be végtelen türelmet” szövegen túl:

Az országnak egyedül a Shylket környéki ÉK-i régiójában nem jártunk, amit amúgy Banglades Darjeelingjének is emlegetnek, és állítólag gyönyörű. Ezt leszámítva a sík vidéket egész jól bejártuk és a DK-i Chittagong Division-t is. Ha most jönnénk Bangladesbe, valószínű kicsit máshogy terveznénk az utunkat, és utóbbi környéken több időt töltenénk, míg a síkságon kevesebbet, mivel ott végig kvázi ugyanolyan a táj és a városok, míg a délkeleti országrész változatosabb, erdősebb és dombosabb, na és nem utolsó sorban ott van a tenger! :) Direkt nem írtam szebbet, mert a sík

Breaking News #2: Füstszag van a repülőn! :O Szép volt ez a 29 év plusz 3 és fél hónap, érdemes volt élni… Üzenem a családomnak és a barátaimnak, hogy nagyon szeretlek Benneteket! A nagy hátizsákom legyen bafé, a sífutó felszerelésem, amikor nem kell apukámnak, legyen rizé, a túrabakancsom Banderé!

Na, azért még folytatom, mert érdemes Bangladesbe látogatni, de inkább gyertek Ti is szárazföldön… Meg mert mi mást tehetnék, Zita alszik, ezért nem keltem fel, amúgy meg a legjobb, ha írok, hátha a netbook merevlemeze túléli a becsapódást. :)

Szóval a sík vidék is szép volt, nem is kicsit, ám a délkeleti országrész annyira csodálatos volt, hogy ha tehettük volna, ott több időt töltünk. Szóval, ha Bangladesbe jöttök, járjárok kicsit be a sík vidéket is (Bogra, Sirajganj, Barisal, esetleg Khulna + Sundarban, de utóbbi csak okosan, és ha lehet nagycsoportban), aztán szánjatok több időt Chittagong környékére (de ne a városra!), járjátok végig a Chittagong Hill Tracks-et, Kagrachuri, Rangamati, a Kaptai-tó és Bandarban gyönyörű helyek, és a „törzsi” népek végett nagyon változatosak is. Aztán persze a híres Cox’s Bazart se hagyjátok ki, és innen van egy nagyon jó ötletem számotokra: Próbáljatok meg biciklit bérelni Cox’s Bazarban több napra, és tekerjetek le a parti úton 80km-t Teknafig. Ez egy nap alatt teljesíthető, de ha útközben kaptok meghívást egy családhoz, akkor ne mondjatok nemet, törjétek két napra ezt a szakaszt, és élvezzétek ki, amennyire lehet, mert Banglades legszebb vidékein jártok. Teknafból pedig irány St. Martin szigete, lazítsatok egy nagyot, élvezzétek a nyugalmat (ne Eid idején menjetek!), és pihenjétek ki Banglades fáradalmait – mert lesznek! :) Na és persze adjátok át üdvözletünket Sukurnak, és ha nem vág oda Titeket sem a 3000 forint anyagilag, akkor az idegenvezetésért cserébe fizessétek be a következő osztályba! ;) Teknafból hazafelé pedig kinézhettek egy nyugis pénteki (munkaszüneti) napot, amikor a másik, szintén gyönyörű belső főúton visszabringáztok Cox’s Bazarba.

Ezt a kört akkor is javaslom, ha amúgy nem vagytok nagy bringások, a forgalom elenyésző ezen az országrészen, és az út, ha nem is tökéletes, de könnyen és baj nélkül bringázható – Garantált az életre szóló élmény! Ha pedig elfáradnátok, vagy mégse jönne be a bringázás, mindig ott van a lehetőség, hogy felhajítsátok egy busz tetejére a bringákat.

A monszuntól meg az esőzésektől nem kell félni, ritkán esik 1-2 óránál tovább az eső, de inkább csak a max. fél órás zuhék a jellemzőek. A végére még ezeket is szeretni fogjátok, mert közben jól el lehet szórakozni, dumálgatni a helyiekkel. Ehhez nagy segítség lehet a Bondu Tin Din, illetve a következő bengáli szavak és kifejezések bemagolása, és/vagy kinyomtatása.

Érdekességképen itt van a Bangladesben bejárt útvonalunk:

1259km tekeregtünk kerékpáron Bangladesben, ezen kívül utaztunk még a két lábunkon, ember hajtotta riksákon, különböző elektromos riksákon, CNG riksákon, buszokon, vonaton, na és persze hajón, illetve most éppen kirepülünk, szóval volt minden, de a kilométereket csak a saját magunk hajtotta biciklihez számoltuk. Bangladesben 69 napot töltöttünk, amiben volt sok betegség is, illetve a visszamenekülésünk Dhakába, szóval nem volt tökéletes az ittlétünk, de mi az? :) Ugyanígy a büdzsénket sem sikerült tartani, hisz jött néhány váratlan gigakiadás, konkrétan ez a repülés most 107 ezer forint volt kettőnknek, ezen kívül még vízumot is kellett hosszabbítanunk egy kisebb vagyonért, na meg volt ugye az a SundarBunda hajókázás, szóval sajnos költekeztünk rendesen, ám emellett el kell, hogy mondjam, hogy ha ezek nem lettek volna (bár talán a SundarBunda még bele is fért volna), akkor ez lett volna az első ország (ha az első, európai országokat nem számoljuk), ahol sikerült volna tartanunk a 10 eurós napi átlagot kettőnkre. Igazából kevés hiányzott hozzá: ha nem betegedünk le, és ha nem történik meg egy gyilkosság Mianmarban, amikor is történetesen egy muszlim ölt meg egy buddhistát. Konkrétan így robbant ki újra a balhé Rakhaing megyében, ami miatt nem tudtunk bejutni Mianmarba… de az már egy másik ország, egy másik történet, mi pedig leszállunk Bangkokban, úgyhogy búcsúzom.

Köszönjük a bangladesi barátainknak a szeretetüket! Soha nem felejtünk el Titeket, soha nem felejtjük el Bangladest!

Bangladesből Thaiföldre szeptember 16-án, a helyi idők szerint valahogy hajnali 1 és 3 között repültünk.

  1. Még nincs hozzászólás
  1. Még nincsenek visszakövetések