Guanajuato apró csodái
Figyelem, nagyon színes-szagos, nagyon boldog beszámoló következik egy nagyszerű napról, amely talán eddig a legszebb és legérdekesebb volt amióta Mexikóban vagyunk. Megpróbálom jól visszaadni ezt a remek napot, ami nagy kihívás lesz, de széles mosollyal az arcomon elindulok felidézni és most leírni, megmutatni mindazt, amit Guanajuatoban (ejtsd: Gvanahuato) láttunk, hallottunk, szagoltunk és ettünk. :)
Mivel egy cikket már írtam e gyönyörű városkáról, ezért most a történelméről, és azokról a témákról, amelyekről ebben a cikkben már írtam, most nem fogok ismét bővebben írni, hanem inkább az apró csodákon megyünk végig, amelyek értelemszerűen nem fértek bele egy 10 ezer karakteres Origo Utazási Rovatos cikkbe. Na de kezdjük az elején, hiszen az előző bejegyzés még Guadalajarában ért véget, ami több száz kilométerre található Guanajuatotól.
Ezt a távolságot busszal hidaltuk át, aminek több oka is volt. Guanajuato nem volt benne az eredeti terveinkben, a várost Sindy javasolta nekünk (ezúton is kétmillió köszönet érte!), és nem esett bele az útvonalunkba, viszont nagyon szerettük volna látni. Ezért azt találtuk ki, hogy odabuszozunk a városba, majd onnan már ismét biciklivel folytatjuk tovább délkeletnek Mexikóváros felé. A buszpályaudvarig azonban még el kellett tekernünk.
Ez 13km volt, nem éppen kellemes forgalomban, városi autópályán
…és a végén még egy felüljárót is kaptunk, keskeny rámpával, hogy a kanyarokban csak átemelni tudtuk a korláton a bringákat. Ennek a tetejéről készült ez a kép
De a buszút már simán ment, megvettük a jegyeket, a váróban leszereltük a bringák ülését, összepakoltuk az értékeinket a “kézipoggyászba”, és vártunk a sorunkra. Mikor beállt a busz, elsőnek pakoltunk be, így szétszedve a bringák befértek állítva a csomagtérbe, ahová én is bemásztam és gondosan rögzítettem őket a gumipókokkal. A buszra felszállva szembesültünk azzal, hogy valami luxusjáratra vettünk jegyet, rengeget hely volt a lábunknak, hátul külön WC volt a fiúknak meg a lányoknak, és még működő wifis net is volt. Ha ezt előre tudjuk, körbejárunk az állomáson olcsóbb jegyekért. De nem tudtuk, ezért hát maradt a kényelem és az élvezet. Fejenként 390 pesoért, vagyis kb. 7000 forintért, 300km-re. :( :)
Guanajuatóban az állomástól még várt ránk 8km Lisa otthonáig, ami persze több nagyobb fölfelén, és néhány alagúton át vezetett, a végén pedig, mivel nem volt rajta a GPS-en az utca, amiben lakott, még egy nagy kitérőt is tettünk, ami belekerült egy újabb dombmászásba. Aztán még a házat sem találtuk, mert két 21-es házszám volt, de végül csak meglett a cím is és Lisa is.
Lisának mi voltunk az első CS vendégei, de lévén egy ausztrál nőről van szó, ez semmi problémát nem okozott, ha nem tudjuk, hogy mi vagyunk az elsők, azt hittük volna, hogy a századik vendégei vagyunk, annyira természetesen és bizalmasan viselkedett velünk. Korán lefekedt, mert korán kelt, reggel már nem is láttuk, de valamivel utána mi is felkeltünk, és elindultunk gyalog a városba. Valamiért azt hittük, hogy még messze vagyunk a központtól, de valójában egy kilométerre sem voltunk tőle, így végül nem buszoztunk.
A kilátás az ablakunkból. Mi egy dombbal délebbre laktunk a központtól, ami emögött a domb mögött található
A városközpontba egy alagúton át sétáltunk be, ez alig 600m hosszú volt, de azért a maszkjainkat felvettük, mert odabent az autók miatt büdös volt. Csak akkor bizonytalanodtunk el egy kicsit, amikor egy elágazáshoz értünk az alagútban :) Végül jobbra mentünk.
Ide lyukadtunk ki, ez a mély utca is csak egy apró fokkal volt barátságosabb az alagútnál
Végre fények és színek, újra kiértünk a napra, szép lassan megnyílt előttünk a város
Az első templom a sok közül, amit láttunk – templombelsőkkel most nem fogok fárasztani! ;)
A város legnagyobb színháza
El Pipílo, a város és a szabadságharc hőse, a lángot tartó szobra a város feletti domb tetején található – ezzel a lánggal gyújtotta fel a magtár ajtaját, ami végül a mexikói szabadságharc első győzelméhez vezetett
Ha valami ételárushoz hosszú sorban állnak a helyiek, akkor ott finomat árulnak!
Sajnos a nevét nem sikerült feljegyezni, de egy vastag tacosról van szó, amit szétnyitottak és megtöltöttek mindenféle jóval kívánság szerint. Mi krumplisat és babosat kértünk sajttal. Mindkettő finom volt.
Átlagos utcakép erkéllyekkel – remek hangulata van a városnak
Viszont a templomokat úgy körbeépítették, hogy képtelenség őket normálisan lefényképezni :)
Ahogy minden nő az, úgy már Mária is nagyszerű volt a multitaskingban – legalábbis e szobor megalkotója szerint: egyszerre tapossa el a gonoszt, menti meg a gyermeket és neveli föl Jézust, miközben az angyalok megkoronázzák. Közben se egy ránc az arcán vagy gyűrődés a ruháján. :) – Zita magyarázata ehhez a templomi szoborhoz :) Vele mindig élmény templomokat járni :D
Egy szirénás bogárhátú az guanajuatoi egyetem főlépcsője előtt – Csak tudnám, mit preventálnak vele? Egyetemi rendőrség?
El Pipílo szobrához siklóval is fel lehet menni
Hajajjajjj :) A postai kálváriánk itt folytatódott. Először is, nem volt képeslapjuk. Ez még oké, hát nem vették észre ezt az üzleti lehetőséget, sebaj, mások, ha nem is sokan, de a városban igen, másutt kapni képeslapot. De hogy még külföldre küldött képeslapra megfelelő bélyegből is csak fél tucat legyen nekik?!? Egy ilyen csodaszép városban, ahol ennyi a turista? És ez az egyetlen postahivatal a városban! – Azt is érdemes megfigyelni, hogy a postások motorkerékpárjai az ügyféltérben parkolnak! :)
A bazilika
Bányászvárosban járunk, tele van ilyen virágágyásnak használt csillékkel
Szinte már mesebeli nem? Mintha rajzolták volna…
Egy nagy különbség Mexikó és az ázsiai országok között. Itt is van szegénység, de eddig aránylag kevés pusztán csak kéregető emberrel találkoztunk. A legtöbben próbálnak valamit csinálni, valamit eladni, valami szolgáltatást nyújtani, zenélnek, cipőt pucolnak, vagy példuál ő egy motorkerékpárt hajtogatott hulladékpapírból. Hogy ennek a különbségnek valami pontos okai is van, vagy csak a szegénység más mértéke miatt van így, arra még nem sikerült rájönni
Rengeteg a színes sikátor
Ez itt a híres Csók Sikátor, ha jól emlékszem 68cm a távolság a két szemközti erkély között. Hogy ez miért fontos, azt leírtam a cikkben :)
A város tele van alagutakkal, sok út a házak vagy a föld alatt halad
Ezek is hangulatosak, persze csak ha nem jön autó :)
Ez vajon milyen helyiség lehet? Spájz, WC?
Óóó, a Mercado! :) Guanajuatonak nagyszerű piaca van, mikor először itt jártunk, tele volt a hasunk, de annyi finomságot láttunk, hogy elhatároztuk, hogy üresre járjuk a pocakjainkat és még visszatérünk :)
A petrezselyem, a vöröshagyma és a lime minden tacos alapja (a hús mellett). Van, ahol már rárakják nekünk és van ahol ilyen tálkákban az asztal közepére rakják, és annyit rakunk belőle a tacosokba, amennyit szeretnénk. Vegetáriánusok számára nagyszerűek lehetnek az ilyen éttermek, hiszen csak üres tortillát kell kérni, és megtölteni quacamoleval (avocadós szósz – a képen baloldalt a zöld talán ez) meg ezekkel a jóságokkal, és ha bolondultok a csípősért, mint pl. Geszti Dani, akkor még csilivel is és kész az étel :) Esetleg még babot is kérhettek hozzá (friholes)
A csiliárus egy emelvény közepén a sok csili között :)
A Hotel Granaditasban valószínű a CIA lakik, hogy ekkora antennájuk van :) A forradalom alatt is a magtárban (Granaditas) bújtak meg a gyarmatpártiak! :)
Kocsmaajtó, mint a westernfilmekben :)
:D Ez is jó sztori: többször láttunk embereket hatalmas zsákokkal játszi könnyedséggel szaladni az utcán. Nem értettük, azt hittük kutyakaját cipelnek, de ahhoz túl könnyen mozogtak. Hát itt, ebben a boltban megértettük: pufit cipeltek, amit kilóra vásároltak és vittek haza előre egy hétre (vagy egy hónapra?). Bele se merek gondolni, mennyire egészségtelen lehet ennyi vackot megenni…
A Tuna (nem a hal, hanem) a kaktusz virága – de lehet hogy tévedek és ez valami más, és inkább a kaktusz levele – mindegy, a lényeg, hogy itt megeszik a kaktusz bizonyos részeit. És ez egy része a kaktusznak. :)
A festésből jól kivehető, melyik épületrészek tartoznak egy családhoz :)
A magtár utcájában. A magtár maga közelről annyira nem volt fotogén, hogy le sem fényképeztem. Belülről pedig egy drága múzeum, ahová nem mentünk be
Templomtornyok
Vannak meredek utcák: ami a ház egyik oldalában a pince, az a túloldalt a földszint :)
Szűkre sikerült a sikátor, kivájtak a falból egy részt, hogy elférjen az ember :)
Egy étterem előtt :) Fa díszbicikli, még kis falámpája is van :) Ötletes! :)
Na, már meg is éheztünk, visszatértünk a Mercadoba! Mint otthon a hentesnél, itt is lehetett egy húsboltban készételt kapni, középen ketten szelték az árút, a szélén pedig körben ültek az éhes szájak – amit itt tortának hívtak, az valójában csak egy hússal töltött zsemle volt, de annak finom. Akik üdítőt kértek, annak a szomszéd boltból hoztak és evés után oda átsétálva kifizették azt a vevők
Na ezt mondjátok meg, hogy micsoda, mert nem sikerült rájönnünk és megkérdezni sem bírtuk. (pontosabban mi megkérdeztük, csak nem értettük a választ :D) Egy kisebb farönk, fémlappal és fémperemmel szögelve a két végén, oldalában egy kis mélyedés vágva – mi ez és mire való?!? Köszönjük, ha megfejtitek! :)
A zöldséges is középen trónol az áruk felett
Az egyik pult mögött tortillákat gyártottak, és ennek folyamata olyan érdekes volt, hogy muszáj voltam a piros gombhoz nyúlni – az indítja el a videórögzítést a fényképezőgépünkön! :)
Gyönyörű vagy Drágám! :)
Ott fönt ki lakik és mi fér még föl a két erkélyajtó és a lépcső mellé? :)
“Hé anyjuk, oszt milyen színűre fessem a házunkat? – Nem is tudom… Mondjuk legyen rózsaszín kék az éleknél és ablakok körül, olyan még biztos nincs senkinek a városban!” :D
Balra múmiák! :o
Fölfelé múmiák! Igazából nem arra volt a legrövidebb, de gondolom néhányan a sikátorban lakó boltosok közül arra akarták terelni a népet… :)
Valószínű nem sokszor van fagy errefelé, vagy ha igen, akkor tuti nem jönnek fel autóval az ilyen meredek, szűk utcákba
A temető mellől gyönyörű kilátásunk nyílt a város nyugati részére
Itt nem találtuk meg a múmiákat
De a temető szép volt
Biztos szerette a Jalapenot – Van olyan mexikói, aki nem szereti?! :)
Ilyen New Yorkban (Nuevo York) is van, igaz? :)
Aki nem akar holtesteket látni, az a következő két kép után gyorsan lapozzon lejjebb amíg nem lát újra kék eget a képeken!!!
Plakát a múmiamúzeum bejáratánál – “Gyere és szelfizz a múmiákkal!” – ezt először nem akartuk elhinni, azt gondoltam, hogy ez a kép biztos azt mutatja, hogy hogyan nem illik, de nem, megnéztük a weboldalakat is, és arra biztatnak, hogy szelfizz a múmiákkal és tageld majd osszad meg a képet! :o
Ezek után a koponyás fagyizóreklámon már meg sem lepődtünk… Valami furcsa megszállottságuk van a mexikóiknak a halállal kapcsolatban. Na meg a drakulával, a zombikkal, a horrorfilmekkel és egyéb ilyen marhaságokkal kapcsolatban… Minden ilyenért odavannak.
Bent a múzeumban – Az az emberi test 150+ éve még éppolyan élő volt, mint mi, akik most nézzük, fotózzuk. És nem írt alá semmi olyat az életében, hogy őt majd múzeumban mutogassák, csak annyi történt, hogy amikor 150 éve elkezdték átrendezni a temetőt, észrevették, hogy a talaj mésztartalma miatt gyakorlatilag tartósítva lettek a holttestek és ép “múmiákat” ástak ki, amiből végül ez a múzeum nőtt ki, ami egyébként szó szerint a temető alatt(-mellett) van.
Ő egy 6 hónapos magzat, vagyis annak a mumifikálódott holtteste – valószínű a legfiatalabb múmia a világon
Azért ez kicsit morbid, hogy ráadtak egy nadrágot arra a múmiára, amelyiknek hiányzik az alja… Mi lett volna, ha csak 5 múmiát állítanak ki ebben a teremben?
Azt nem tudtuk meg, hogy őt miért szúrták karóba
No, és újra levegőn vagyunk! Odabent egyébként tényleg szelfiztek a mexikóiak, nekik ez belefér, poén, nem gáz. És ha úgyvesszük, talán tényleg nem az, hiszen ők már mind rég meghaltak, talán nem bánják. Én nem bánnám, bár annak jobban örülnék, ha valamelyik szervemet valaki még tovább tudná használni…
A vasútállomás
“Szabad Guanajuato Kocsma”? :)
Csak most utólag értékelem igazán, hogy micsoda szerencsénk volt az időjárással, gyönyörű időnk volt és nagyszerűek voltak a város színei a napsütésben
A bazilika és az egyetem a szemközti domb tetejéről, az El Pipílo szobor lábától
Egy másik templom felülről – ilyen szögből is ritkán látni őket :)
A magtár – No csak lett róla egy fotó :) Ugye hogy nem szép :) Volt minden a történelem során: kezdte magtárként, aztán folytatta erődként, amíg fel nem gyújtotta El Pipílo a kapuját és be nem törtek rajta a szabadságharcosok. Eztán lett börtön, és most múzeum :)
Azért egy kép kell velünk is :)
A sajtos Sope-k egész hasonlítanak egy kisebb pizzára
Napraforgófej levelei, vagy töklevél, vagy mi sope széléről lelógó furcsaság? :)
A következőket már a dombról hazafelé láttuk. Itt egyébként bementünk egy kis vegyesboltba, ahol a pénztáros (aki egyben valószínű a tulaj is volt) nagyon kedves volt velünk, kérdezte honnan jöttünk, mire mondtuk neki, hogy találja ki! Estados Unidos? (USA) – No! Canada? – No! Ungria? – :o Öööö, ezt meg hogy a fenébe találta ki így harmadikra? Azt mondta olyan kelet-európai alkatunk van, következőnek a Bulgáriát tippelte volna a hazánknak… :) Az első kettőt értem, hiszen a Mexikóba látogatók nagy része abból a két országból való, de hogy Magyarországot hogy találta ki, mikor szerintem a magyarok a mexikóba látogató turisták 0,01%-át, ha kiteszik… Tényleg látni rajtunk, hogy magyarok vagyunk? :)
“Hé Rómeó, aztán jó erkélyhez gyere, mert van két nővérem is, az enyém a zöld erkély, el ne téveszd!” :D
Ez nem a motorháztető, tudom, csak a FB-posztot valamikor éjjel, fáradtan írtam (igaz ezt is éjjel kettőkor…). Lali papáéknak harminc évig volt egy piros bogárhátújuk. Elől van a csomagtartó, hátul a motor :) Ezt itt meg láncraverték a lökhárítójánál fogva a tolvajok ellen, a csomagtartó meg le van kötve egy biciklizárral. :) Azóta már tudjuk: itt Mexikóban ez egyáltalán nem egyedi megoldás :)
Hát ennyi. Remélem Ti is élveztétek ezt a kis virtuális túrát Guanajuatoban, mert mi a valóságban, és én most e bejegyzés elkészítését is nagyon. Aznap este el is döntöttem, hogy írok belőle egy cikket, és ennek örömére, amikor Lisa hazatért és elkezdtett a triatlonélményeiről mesélni, rögtön kedvet is kaptam egy futáshoz, és kimentem egy körre a patakpartra. Guanajuato 1900m-en van, de ez nem gátolt meg a futás élvezetében. Csak a fordulásnál, féltávnál esett le, hogy valójában azért ment addig olyan könnyen a futás, mert addig végig lefelé futottam. Visszafelé nagyon lazára vettem a figurát, mert másnap be volt tervezve egy 75km-es biciklizés a szomszédos, állítólag szintén csodaszép San Miguel de Allendébe.
Történt 2014. szeptember 5-én és 6-án, bicikliztünk első nap 21km-t. Megírva szeptember 30-án, éjfél és éjjel kettő között.
Nagyon szép helyen jártatok. Köszönjük , hogy megosztottátok velünk! Én is szivesen lennék ott veletek. Legközelebb majd egy nagyobb csoportos utat kéne szervezni!
Igen megragadó, élménydús, színes tudósítás. Köszönjük nektek! További jó egészséget, állandó menetirányban lejtős utakat és hátszelet, újabb kellemes élményeket kívánok nektek!