Bejárat > Bolívia, Dél-Amerika > Copacabana és az inka teremtéstörténet szigete

Copacabana és az inka teremtéstörténet szigete

A perui oldalon, a kilépésnél két ilyen ablak tele volt ragasztva különböző utazók és expedíciók matricáival. :) Van köztük egy magyar is, de nem a miénk, kiszúrjátok?

A 41. ország! :)

A bolíviai oldalon nagyon jó fej volt a határőr, mikor látta, hogy bringával vagyunk, 60 napos vízumot adott. :) Legalábbis ő azt mondta, hogy ezért, és hogy amúgy nem járna ilyen hosszú. Ez jólesett így is első élménynek egy új országban, noha tudtuk, hogy sajnos 30 napot sem tudunk maradni, mert már nagyon szorít minket az idő a repülésig.

Az ott egy ember, aki áll a tojásokon, egy tojásokkal teli teherautó rakterében! :)

Az első pár kilométeren az országban gyönyörű táj fogadott minket. Ha ez így megy tovább, Bolívia is szép lesz! :)

Copacabana!!! :)

Nem, nem bolondultunk meg, csupán arról van szó, hogy a tóparti városkát itt így hívják. Még nem Rio de Janeiroban járunk. Ez csak egy név, ami itt is előfordul. Kupakunyhó! :) Copa, a Copa Americaból gondolom kupát jelent, a cabana meg kunyhószerű épület, szóval Kupakunyhó! :) Talán kerek, kupa alakú kunyhót jelent. Az se most volt, mikor errefelé ilyen házak voltak…

Ennyi lett a mai nap vége, de ne felejtsük, hogy nem a határtól kezdtük, csupán az útinaplót kezdtem az új országban.

A szálláskereséssel ezúttal jó egy óra elment, ami nem esett túl jól, lerogytunk volna. Volt, hogy direkt megkérdeztem, hogy van-e wifi, és a szobáig elér-e, mire mondták igen, és felcaplattam SPD-ben a második emeletre a szállodásfiúval, aki ott fent közölte, hogy “Ja, wifi, az csak lent van a földszinten…”, de a hely egyébként amúgy is drága volt, szóval végül…

Itt szálltunk meg! :) Kívülről egy drága, puccos helynek tűnik, valójában egy talán 6 szobás, családi szállóról volt szó, ahol 40 boliviánóért, vagy kb. 1760 forintért szálltunk meg ketten, és ebben már a wifi és a meleg vizes zuhany is benne volt, illetve azt is meg tudtuk beszélni, hogy ha másnap a szigetre megyünk, akkor ennél olcsóbban hagy maradjanak itt a bringák és a holmink nagy része egy örzött szobában.

Az udvaron rögtön ismerkedni kezdtünk a család legifjabb tagjával, aki egyszercsak felborult játék közben. :) Persze ez nem sokat zavarta, játszott tovább fekve… :D Aztán elkövettem azt a “hibát”, hogy labdáztam vele három percig, utána pedig már többet nem, erre levágott szegény egy kis hisztit, kereste, hová lettem. :)

Bolt a városban. A kerítés a kóbor állatok ellen van az ajtóban, hogy ne menjenek be és dézsmálják meg az árút.

A kikötőbe vezető “főutca”, tele pizzát kínáló éttermekkel és szuvenírboltokkal.

Hippi világjárók, akik a saját maguk által készített apróságokat árulják, ebből finanszírozva az életüket, illetve az útjukat. Sok ilyet látni Latin-Amerika szerte.

Naplemente felhő edition @ harbor

A grafittit figyeljétek a hajójegyes bódé hátulján, nagyon komoly!

…és az is komoly, hogy csak így becsomagolják a piac utcáján a portékát asztalostul, és úgy hagyják másnapig. Ez a nyílt utcán van, oké, a főtér sarkában, de akkor is.

Vietnamban elégetik az ilyen nyomtatott kamupénzt, hogy az elhúnyt hozzátartozók a mennyben/pokolban (náluk kicsit összefolyik ez a kettő) megkapják, itt Bolíviában elássák az új ház/munkahely/iskola alá/elé, hogy még a földi életükben aztán ezáltal sok valódi pénzhez is hozzájussanak!

Még ilyen maketteket is kapni, úgy sejtem, hasonló célból.

Őróla írtam Facebookon, egyfajta helyi szerencséthozó fickó. A nevét, ha érdekel, ki tudjátok keresni a Facebook képeink között, Zita már csinált külön Bolívia albumot, abban lesz. Én most nem tudom megnézni, mert borzasztó lassú és drága netem van, nem tölti be.

A piacon

Grafitti – az ott jobbra Copacabana, a vízből meg épp most mászik ki…? Pachamama, az inkák földanya-istene?

Másnap reggel, a hajónk indulása előtt még volt egy kis időnk ismét mászkálni, ez a templom a főtérről fényképezve.

Díszes kapuja van neki! :)

Nagyon bírtam az ajtón lévő fa domborműveket.

Nem tudom megmagyarázni miért, de nagyon-nagyon tetszik az ilyesmi. :)

Ilyen alpakás sapkám már nekem is van azóta! :)

Wi-Fi, helyi kiejtés szerint fonetikusan leírva! :D

Ide megyünk, az Isla del Solra, vagyis a Nap Szigetére. Az inka teremtéstörténet szerint itt kelt fel először a nap, és itt kezdődött a világ. Copacabana a térképen nincs rajta, de a bal alsó sarokban az már a szárazföld csücske, arrafelé tovább, DK-nek van Copacabana, onnan közelítjük meg a szigetet ha jól emlékszem, egy 2,5 órás hajóút keretében. A tervünk az volt, hogy felszállunk egy Challapampába, a sziget északi részéhez (ahol a Museo de Oro van) tartó hajóra, megnézzük a sziget északi csücskében található romokat, majd végigsétálva a szigeten, Yumaniban megszállunk, ahonnan másnap délelőtt visszahajózunk a szárazföldre. Kicsit fura, hogy szárazföldről magyarázok egy 3800 méter magasan található tó esetében, hiszen az egész tó, és így a rajta lévő sziget is magasan a szárazföldön van, annak belsejében, messze a tengertől. :)

Ott ni, a távolban, azalatt a felhő alatt, ott kezdődött a világ! :)

Egy ilyen hajóval utaztunk mi is.

Ezek már az Isla del Sol délin nyúlványai

Fa, az már csak kevés van a szigeten, mondjuk a szárazföldön talán még ennyi se…

Településből van 3-4, de egyik sem nagy, a szigeten nincsenek autóutak, csak ösvények.

A Palacio (vagy Templo) del Inca romjai a sziget déli részén, a hajónkból nézve.

Az Escalinatas de Yumani nevű lépcsősor és a yumanii kikötő, itt fogjuk majd befejezni a sétánkat.

Ha Urosban azokat az emeletes ladikokat Mercedesnek hívták, hogy hívják ezt dupla sárkányfajű vitorlást!? :) Mindezt nádból, elképesztő…

Tóról, vagyis édesvízről beszélünk, ezért a helyiek csak simán leviszik itatni az állataikat a tópartra.

Ez a szoros amin átkeltünk, hogy a sziget ÉK-i részéhez jussunk, immár mögöttünk, vagyis balra van a szárazföld, jobbra pedig az Isla del Sol. Ami érdekes, az a kettő között az az apró sziget, aminek a tetején egy villanypózna van, azon át húzták be az elektromosságot a szigetre. De nem ez az érdekes, hanem hogy csurig van erdővel! Lehet, hogy egykor itt sűrű erdősség volt minden felé, csak már az Inkák nekikezdtek az erdőírtásnak? Elvégre elég “fejlett civilizációjuk” volt hozzá…

Ehhez képest a sziget, ha nem is teljesen, de elég kopár.

Itt értünk földet.

A kiszállás után egy fickó köszöntött minket a mólón, elmondta, merre van a rötyi meg a múzeum, és hogy nála kell kifizetni a szigetre a belépőt, ami a helyi múzeumhoz is jó. Mint később kiderült, még két ilyen jegyet kellett vennünk a sziget többi részeihez is, és ezeket a jegyeket az ösvény mentén üldögélő jegyellenőrök/árusítók ellenőrizték is. Az egész sziget bejárása így összesen 30 boliviánóba, vagyis kb. 1320 forintba került. Ez állítólag a műemlékek és az ösvények fenntartásához kell nekik.

A sziget teherautói, a szamarak! :)

A sziget ifjúsága

Ez aztán a motyó! Miért nem láttunk még férfiakat ekkora pakkokkal mászkálni?

A földteraszok kialakítását még az inkák kezdték, több mint 500 évvel ezelőtt!

Íme! Durva belegondolni, hogy azokat a teraszokat, amelyeket ma is megművelnek a mai emberek, még egy másik, a miénktől nagyon különböző civilizáció hozta létre.

Mondtam már, hogy szeretek fotózni? :)

Nagyon! :)

Mikor már majdnem odaértünk a romokhoz, előtte kelet felé volt egy sziklaperem, ilyen kilátással.

Ugyaninnen már a romok is látszódtak.

Innentől, mivel szerencsére ezeket a mondatokat egy odt fájlba írtam meg először, ismerős szavakat találhattok, ugyanis néhány képet anno, mikor ezek történtek velünk, akkor is publikáltam a Facebookon, és ezeket írtam mellé. Ma sem tudnék többet, jobbat írni melléjük, pláne hogy most még rendes netem sincs, szóval a legjobb, ha csak másolom magam.

Az Isla del Sol, vagyis a Nap Szigetén a Titicaca-tavon valóban szükségünk volt a napszemüvegeinkre. Köszönet még egyszer a Rudy Projectnek, most már Árpinak is sötét lencséje van, jöhet szembe napfelkelte, nem gond! :) Ezek a szemüvegek négy éve nagyszerűen szolgálnak minket. És ha már itt tartunk, azt is eláruljuk, hogy ahogy ezt is, az utóbbi két év képeinek 95%-át két nonaC :) Powershot SX160-as fényképezőgéppel készítettük, amit azért szeretünk, mert fél kézzel is elő lehet venni, be lehet kapcsolni, el lehet sütni és el lehet tenni biciklizés közben. :) Ezt a két fényképezőt (kétszer ugyanazt a modellt, mert az első tönkrement – vizet kapott) vettük, nem kaptuk, bár így utólag úgy érezzük, jó lett volna megkeresni, akár útközben is ezt a céget, elvégre sikerült egy-két érdekes témát lencsevégre kapni az évek alatt… :)

Azóta egy dél-párizsi Decathlon parkolójában, miközben a bringákra szereltük fel a Nazcáéktól kapott új hajtást és láncvezető csöveket, az a csúnya szél pedig lefújta a napszemüvegemet onnan, ahová letettem, és az új lencséjével a kőre esett, karcos lett. :( Az előző lencse több, mint 4 évig kibírta szinte a legkisebb karcolások nélkül is, ezt meg rögtön sikerült tönkretennem. :( De én vagyok a hibás, miért nem tettem azonnal a tokjába. De legalább a nonaC fényképezőgép még mindig szuperál! :)

Ilyenek az ösvények a szigeten.

A Mesa Ceremónica egy ceremoniális asztal a titicaca-tavi Isla del Sol, vagyis a Nap Szigetén. Állítólag ember- és állatáldozatokat is hoztak itt anno az inkák, ami, ha igaz, akkor ezek után elég durva, hogy az útikönyv meg kiváló piknikező helyként is ajánlja ezt a helyet. :o Most őszintén, Ti piknikeznétek ott, ahol tudjátok, hogy emberek embereket öltek? Oké, csak „talán” és ötszáz éve, egy a miénktől más kultúrában, de akkor is… A kilátás egyébként, ahogy a sziget szinte bármely pontjáról, innen is fenomenális volt, az ebédünket pedig kicsit később, a sziget legmagasabb pontján, 4000 méter felett ettük meg. Ami egyébként nem olyan magas, hiszen a tó 3820m körül fekszik. :)

Ez a sziklafal nagyon nagy jelentőségű az inka mitológiában, de most meg nem mondom Nektek, hogyan és miért.

Ebben a háromszögben található egy arc, ha nagyon szugeráljátok egy kis képzelőerővel tényleg kivehető. Na ő… Ő valaki nagyon fontos. :)

Egy másik asztal, itt remélhetőleg már nem hoztak áldozatokat.

A Titicaca-tó híres szigetén, az Isla del Sol északi csücskében található Chincana-romoknál. Az Inka-palotának, vagy Labirintusnak is hívott romok között található egy forrást, amelynek vizét mind a mai napig szentnek tartják, sőt a fiatalság forrásának is vélik. Hát, mi csak kezet mosni mertünk benne, ugyanis a szigetet kicsit feljebb sok láma és birka lakja, valamint szamarakat és disznókat is tartanak a szigeten, ezek az állatok pedig ugye ürítenek is… :) Inkább maradunk öregek, de hasmenés nélkül. :) Amúgy a romok nagyon érdekesek voltak és gyönyörű volt innen a kilátás. :)

A labirintusban a járatok nagyon szűkek voltak, nekünk durván le kellett hajolni, hogy átférjünk.

Ezek az inkák lehet, hogy törpök voltak. :)

A labirintus felülről

Ez kicsit visszább, még az áldozatos asztal előtt található, az ösvényen, amin idefelé jöttünk. – Zita a Nap Lábnyomaiban. :) Legalábbis az inkák állítólag annak vélték ezeket a természetes alakzatokat a kőzetben. Most őszintén, egy ilyen dolgot hogy tud kitalálni egy régész 500 év után? Van egy olyan gyanúnk, hogy ezen történetek jórészét csak a helyi utazási irodák találták ki, hogy ügyesebben és drágábban el tudják adni az útjaikat… :) Vagy túl szkeptikusak vagyunk, és fennmaradt az infó szájhagyomány és írások útján? Esetleg a spanyol hódítók, mikor kifosztották a szigetet, kikérdezték az inkákat: „Te figyelj Tupac, mi ez az izé a járdában, ez is arany? – Ó, nem, nem, ez a Nap lábnyoma, ezt ne vigyétek, ez nem aranyból van!” :)

Hátul a labirintus, elől az asztal és a fontos sziklafal. A lábnyom a jobb oldali ösvényen, a képen kívül van. Minden egy helyen van itt a sziget északi csücskében, ezért sokan csak ide jönnek, és nem sétálnak végig a szigeten, ahogy mi tettük.

Ugyanez már kicsit távolabbról

Kőember(,) hegyek

Valaki egészen művészi szintre emelte a kőemberek, vagyis inkább egy kőkereszt építését a titicaca-tavi Isla del Sol szigetén. :) A háttérben látható a tótól északkeletre húzódó Cordillera Real hegység, amit „Bolíviai Alpok”-nak is hívnak és több mint ötszáz 6000 méteres csúcsa van. :)

Az öböl, ahová érkeztünk. Az a másik sziget is csurig van fákkal, ez nekem nagyon gyanús.

Az út a sziget tetején

Itt eszméltünk, hogy igazából el tudjuk még érni a 4 órakor visszafelé induló hajót, és miért is maradnánk itt másnapig, amikor itt minden drágább, és igazából nem is vágyunk itt maradni, és igyekeznünk is kéne. Szóval nekiindultunk, és lesétáltuk a maradék 2 órányi távot valamivel több, mint 1 óra alatt. :)

De azért annyira nem rohantunk, hogy fotózni ne álljak meg. :)

Sőt, meg is ebédeltünk.

Az ott egy gyönyörű gleccser a Cordillera Real hegységben. Durva, hogy innen nézve nem is tűnik olyan magasnak, mert hát elég messze van. Meg ugye mert eleve 3800-on vagyunk, és ha azok a csúcsok hatezresek, akkor csak 2200 méterrel magasabbak ettől a ponttól. :)

Egy őslakó! :)

Kedvenc félszigetem a sziget déli részén, ezt már a hajóról is lefotóztam. A hajóval a kép bal széléről jöttünk.

Jobb-bal-jobb-bal, közben számoltam, hogy hogyan haladunk és mennyi van még hátra, amitől gyorsan megnyugodtunk, mert hamar kiderült, hogy könnyedén elérjük az utolsó, 4 órai hajót vissza Copacabanaba.

Az első házak, ez már Yumani felső széle.

A régi jól bevált, és a modern, új. Avagy szamár és napelem egy képen. Ezek nagyszerűen megférnek egymás mellett itt a Titicaca-tavon az Isla del Sol szigeten, hiszen itt nem járnak autók, csak ösvények vannak a szigeten, így bizony nagyon jól jön egy szamár a háznál, ahogy a napelem szolgáltatta elektromos áram is. :) Bár áthúzták már a magasfeszültségű vezetékeket a szigetre, az áramot még nem mindenhová vezették be – ami nem baj, mert legalább nincs telerakva villanypóznákkal ez a szép sziget.

Egy másik öböl, a sziget DNY-i részén.

A turizmus itt virágzik, hisz ki ne szeretne egy ilyen egzotikus, magashegyi szigeten jókat enni, inni, itt éjszakázni, amit még az útikönyv is nagyon ajánl.

Mondjuk tényleg nem lehet rossz, de mi most nagyon nem voltunk abban a “bámuljuk a tavat meg az eget és üljünk egy teraszon egész nap és egész este” hangulatunkban.

Megérkezett a kóla, hajón és szamárháton. És még térerő is van, sőt, akinek futja rá, az még pizzát is kérhet az éttermekben! Biztos van autentikus inka pizzájuk is! :)

A helyi Andrássy út, csúcsforgalomban

Na itt nagyon jól látszódnak a földteraszok, lent pedig Yumani kikötője, utunk vége.

A Jardin del Inca, vagyis az Inka kertben található hármas forrás, ennek is van valami mitológiai jelentőssége.

Innen már csak ezen a lépcsőn kellett lesétálni a partra. A tábla enyhén ironikus, hiszen ide autóval nem lehet feljönni. :)

A jegypénztár :)

Pacha-mama(?) üdvözöl minket a lépcsők aljában

Hazafelé menet megállt a hajónk a Templo del Inca nevű romoknál, és ki lehetett szállni megnézni közelebbről. Az ilyen alakú ajtók nekem gyerekkoromban egy távoli, vad, ősi, a valóságban számomra valószínűleg sosem elérhető kultúra nyomait keltették, és erről már közben meg is feledkeztem, aztán egyszer csak itt voltunk ezen a szigeten, a valóságban, 20 évvel később. :)

Az Isla del Sol sziget déli sarkában található Palacio del Inca romoknál. Ezeket az épületeket állítólag még a híres inka császár, Tupac-Yupanq építette, ki tudja, talán ezen a kőszobron is ő látható. A háttérben megint csak a Cordillera Real hegység hatezres csúcsai láthatóak a Titicaca-tó partján.

Az Isla de la Luna, egy másik, kisebb, kevésbé izgalmas sziget, a háttérben pedig a Cordillera Real hegység teljes hosszában.

Állítólag La Paz környékén – gondolom ebben a hegységben, hol máshol? – van egy “nagyon könnyű” hatezred csúcs, ahová néhány száz dollárért vezetnek túrákat, aminek az elején a jégcsákány és hágóvas használatába is bevezetnek, mert azért ezeket a hófödte hegyeken muszáj az ilyesmi, bármennyire is “csak sétálni” kell rajtuk a csúcsig. Szóval ha valaki arra vágyik, hogy elmondhassa, járt 6000 méteres hegyen, irány La Paz, és a Cordillera Real! ;)

Visszafelé egy szinte üres hajón jöttünk, ezért el tudtunk dőlni 3-3 ülésen vízszintesbe és egy nagyon jót aludtunk. :)

Este menu-t ettünk, két fogás 15 sol, vagyis kb. 660 forint volt. Persze ez a minimum, ennél csak drágábban kapni ételt a turistás helyeken. De ezzel együtt Bolívia úgy tűnik, nagyon olcsó. Jelenleg.

Még egy grafitti, amit vacsorából hazafelé szúrtunk ki. A kettős arc nyílván a Nap- és a Hold-szigetett hivatott jelképezni. Nagyon bírtuk, hogy ilyen tradícionális dolgokat dolgoznak itt fel a falfestők, és nem csak öncélúan tagelgetnek.

Hát ennyi. :) Nagyon szép volt ez a nap az Isla del Solon, és biztos még jobb lehetett volna, ha nem rohanunk annyira és maradunk a szigeten egy éjszakára, de erre se időnk, se pénzünk nem volt, de ezt nem is bántuk, így is nagyon kerek volt minden. És így másnap korán reggel már buszra szállhattunk La Pazba, hogy ott is körbenézzünk és megjavítsuk a bringám kormánycsapágyát. De ez már a következő történet lesz. :)

  1. Még nincs hozzászólás
  1. Még nincsenek visszakövetések