Bejárat > Dél-Amerika, Ecuador > Elbújunk a rablók elől

Elbújunk a rablók elől

Oswaldoval beszélgetve és a neten kutakodva érdekes dolgokra bukkantunk. Először is, hogy ha nyugatnak megyünk Cuencából Peru felé, akkor egy alig ezer méteres mászás után szép lefelé lesz. Egészen pontosan ilyen:

Jó, mi? Na nem így lett, ezt sejthetitek! ;)

Viszont ezzel – ami ugye elég egyértelmű – elhagyjuk a hegyeket és leérünk a tengerszintre, ami meleg, meleg, meleg. … Oswado tekert már itt és azt mondta, iszonyú forróság van, és sivatag. Na de ez hagyján! A meleget kibírtuk máskor is. A gond nem itt van. Hanem ott, hogy ez a terület – mint kiderült – elég rossz hírnevet szerzett magának. Ranblóbandák és banditák fosztogatnak, de nem ám csak a mezei buszos turistát, hanem a kerékpártúrázókat is. Konkrétan tuktuk-kal követik símaszkos banditák a bringásokat, és egy arra alkalmas helyen kirabolják őket. Volt, aki megmenekült, volt aki nem és a saját szeme láttára dobták le a biciklijét egy hídról. Ezek nem “rémtörténetek”, amelyeket a nagymamám hallott a szomszédtól, akinek az unokája mesélte a nagybátyjának, hogy hallotta a történetet egy hotelban, amit egy utazó mondott el a a fiának a barátja barátnőjének a kerékpáros ismerőseiről. Nem… Hanem első kézből kapott infók, azoktól, akikkel megtörtént. Tudjátok, már rég nem hallgatunk híreket, nézünk tv-t vagy olvasunk újságot, mert ezekben a többség a borzasztó hírek tömkelege, amelyek persze igazak (!), ezt nem vonjuk kétségbe, de a világról nem adnak teljes képet, csupán minket félemlítenek meg az egyoldalú híradással. Hanem csak olyan emberektől szerezzük be az infókat, akik már jártak ott, vagy ott élnek.

Bocsánat, ez itt angolul lesz: Az egyik infó egy tengerparti városról szól: ”I am providing this detailed info in hopes of helping anyone who is approached with a similar situation and to urge everyone not to ride through this town. We narrowly, narrowly avoided being robbed of everything and it left both of us with a sour taste.” (www.pebblepedalers.com) Egy másik biciklis ezt írta nekünk: ”I don’t want to scary you, but if I were you I would never cycle in this part of Peru. Although we were robbed near to Mancora in Trujillo local people were saying that Trujillo is even more dangerous than in Mancora. Actually they were saying the same about the whole north coast of Peru.” (https://www.warmshowers.org/user/60717) Egy másik: ”We were lucky because they were not properly prepared to rob us well. It was a more half-hearted attempt. A passerbyer on a bike just laughed at us when we asked him for help.” (http://panamriders.biketravellers.com/paijan-peru-avoiding-the-dangerous-dark-spot-for-biketravellers/) – Na szóval erről ennyit. Erre nem megyünk.

Na jó, de akkor merre? Egy másik út van csak. A hegyeken keresztül. Ez is egy amolyan sztereotípia-féle dolog. Ha még nem hallottátok, elmesélem. És kivételesen ez egy olyan sztereotípia, amit igaznak is tartunk – természetesen csak részben, mint ahogy minden ilyen cimkézést és bedobozolást távolságtartóan kell kezelni. Ez pedig a következő: vannak a Hegyi Emberek és vannak a Tengerparti Emberek. (Na nyilván most mindenki arra gondol, hogy akkor Magyarországon ez hogy megy? :) Olvasd tovább és érteni fogod.)

A Hegyi Emberek zordabb körülmények között élnek, az év egy bizonyos szakában termékeny a talaj, a többi hónap hideg, tél van vagy erős eső. Ezeknek az embereknek korán kell kelnie, keményen kell dolgoznia, hogy amit elvetett, abból termény legyen és a szűkös hónapokban is kibírja a család, a közösség. A Terngerparti Embereknek ellenben egész évben termékeny a talaj, kellemes az idő, nem szükséges kemény munkával megkeresi a betevőt, mert csak kidobja a horgot, meg leszed pár gyümölcsöt és meg is van az ebédre való. A mag, amit csak úgy eldob, kihajt, a kemény munka nem szükséges, amit amúgy a meleg fülledt idő nem is engedne meg.

Remélem értitek a szimbólumot, a történet mondanivalóját. Szóval miért olyan “olaszosak” a dél-olaszok? És milyért olyan tüchtigek a németek? :) Tudom, tudom… sztereotípia, cimkézés, de na. Ebben van valami és ezt ti is érzitek. Szóval megyünk a Hegyi Emberek közé és ott remélhetjük, hogy a maguk dolgával lesznek elfoglalva és azzal, hogy örüljenek nekünk és ne kiraboljanak. Már csak egy gond van. Ez pedig a következő:

Hopsz. És ez később (ez után a szakasz után) csak még durvább lesz. Ez itt kérem, a light verzió.

Hopsz, bizony. Ez kb úgy néz ki, mint amit egy óvodás rajzolna. Hegyek, így: AAAAA. Árpivak még beszélgettünk este a takaró alatt: hogy lesz ez, hogy csináljuk meg, mekkora őrültség, üljünk buszra?, ne üljünk buszra, megcsináljuk, majd erősek leszünk. -sóhaj-

Oswaldo egyik macskája. Legszívesebben én is csak így lustiznék.

Oswaldonál nem volt internet és mivel ezt a döntést így indulás előtt hoztuk meg, így reggel még áttekertünk Oswaldo anyukájának házához, és csak úgy a járdára leülve 5 percben gyorsan el akartuk intézni a szintmetszetek lementését meg a falvak ellenőrzését – hisz azt sem tudtuk, lesz-e egyáltalán falu olyan sűrűn, amennyit mi meg tudunk tenni egy nap alatt, vagyis lesz-e hol aludni esténként. Sajnos az internet elszállt pár perc után, de első két napra lementettük ami kell a tervezéshez, úgyis majd útközben is lesz internet biztosan. Arra már nem volt idő, hogy a leveleinket is megnézzük, ahol pár helyi biciklistől meg kerékpáros szervezettől kérdeztünk a dologról, de mindegy is, a döntés már megvolt, a hegyek felé megyünk.

Első nap – fázás, hideg és eső, de azért örülünk

Első napi szintmetszet. Azért ilyen furcsa a kép, mert monitorról fényképeztük. gpsies útvonaltervező

Cuencából kifelé menet. Szürke idő van, de itt még örülünk, hogy nem süt a nap.

Régi abroncsokból készített edények, tálak. Ötletes!

Na lássuk: Loja 203km. Az esit tervezett szálláshelyünk ki sincs írva, ejj, reméljük lesz ott azért valami.

Reklámban felhívás, hogy vigyázzunk a biciklistákra. Nagyon helyes! :)

Valószínű inkább az útépítő társaság önreklámja volt az előbbi, de a lényegen nem változtat: kicsit szemetes, de van kerékpárosoknak szentelt sáv. Ez nagyszerű.

Helyi nénike megy dolgára. Nagyon sokan tradícionális ruhákat hordanak, és erre nagyon büszkék is. De jó nekik!

Kezdődik… Szép és ködös.

Egyik pihenőnél (út szélén megálltunk harapni valamit a magunk által hozott ételből) ez a “róka” koma ült fegyelmezetten, és várta, mikor dobom a következő falatot.

Tehénterelés

És jött az eső, az eső és eső.

Kétlem, hogy ma megszárad a mosás.

Itt nem tudom, miért vágok ilyen fejet, de a kép jobb szélén jól látható az a GRUAS reklámfelirat, ami végig idegesített minket. Mindenhova fel van írva, folyton az arcunkba van tolva, és még csak azt sem tudjuk, mit jelent.

Update: megnéztem, mit jelent a GRUAS. Hosszú ú-val darut jelent. Angolba fordítva rövid u-val is érti, jelentése kb: daru, autómentés, vontatás. Így utólag nézve ez nem volt valami kecsegtető számunkra, mert ez csak azt jelenti, hogy vagy olyan rossz az út, vagy olyan meredek, hogy mindenki lerobban. Eh. Még jó, hogy mi biciklivel vagyunk. :)

WC-szünet. Épp nem esett az eső.

Na és hogy lássátok, miért szenvedünk annyit…

Panorámakép

Éljen! Megérkeztünk!

Mókás gyalogosátkelőt jelző tábla

És ahol vacsoráztunk. Kettőnkre 4-5 dollárból kijön egy étkezés, ez egy, vagy két tányér levest, egy, vagy két pohár innivalót, és két tál főételt tartalmaz. (Leves + főétel + egy pohár innivaló kb 2-2,5 dollár között).

És az egész napos eső és vacogás után itt a jutalom: naplemente olyan színekben, hogy csuda! A fényképezőgéppel készített kép nem adja vissza a valóságot, sajnos.

La Paz-ba való begurulás füttyök és nevetgélés közepette történt, tetszett a helyieknek a furcsa bicikliken beguruló páros. Első dolgunk volt szállás után kérdezősködni. Első válaszak azt kaptunk, hogy itt nincs hotel, a következő városban van. Aztán (tudjátok, sosem elég egy embert megkérdezni) a másik hölgy már a szemközt lévő házra és az onnan kinézegető kalapos nénire mutogatott, hogy kérdezzük meg ott. Árpi maradt vigyázni a biciklikre, én átsétáltam kérdezősködni. Van is a néninek szállása, de sajnos mind betelt. Egészen karácsonyi hangulatom lett, amikor felajánlotta, hogy bár nincs több hely, de a garázs-bolt egyik sarkában a betonon elalhatunk. Mivel tehén nem volt, aki a meleget lehellje ránk, mondtam a néninek, hogy ez sajnos nagyon hideg lesz az éjjel. Ezen ő is elgondolkodott, majd bólintott, hogy hát bizony, de van egy ötlete. A szomszédos bolthoz kimentünk, felhúzta a redőnyt (nem volt lelakatolva), ami mögött egy apró de otthonos fodrász szalon bújt meg. “A lányomé, de ő most a városban van. Ha tetszik, itt allhatunk, ez melegebb.” Tényleg melegebb volt, s még gyékényt meg vagy 4 takarót is kaptunk pluszba. A fizetésre is rákérdeztem, de nem fogadott el semmit. “Ingyen, ha megfelel a hely.” Hát hogyne, fodrász szalon még úgy sincs a listán, ideje pótolni.

A napi összegzés: 3078 méteren vagyunk, 74 km-ert tettünk meg 6 és fél óra alatt, 11 km/h volt az átlagsebességünk, most este fél 7 van, a nap 20 perce ment le és holnap 6:15-kor jön fel. Remek! Ébresztő beállítva: 6:00

Második nap. La Paz – Saraguro. Fagyosan kezdünk, de aztán a nap is előbújik.

Nagyon jól aludtunk, még az esti fürdés sem hiányzott. Azért a testhez simuló technikai öltözetet jó volt levenni és úgy aludni. Igyekeztünk este még addig magunkon hordani a ruhákat, amíg megszáranak, de így is egy kicsit nyirkosak maradtak, reggel nem volt finom vissza öltözni a büdös ruhákba. De mivel úgy is vagy 3 réteg ruha van rajtunk, nem érezni a szagokat.

Pakolás és készülődés – itt aludtunk.

Nézzük, mi vár ránk ma.

A reggeli fagyos hideg nehezen akart feloldani, így kicsit bántuk, hogy a napi terekés egy nagy lefelével kezdődik. Árpi búsan mondta, hogy ha ez előbb eszébe jut, máshogy tervezi, vagy inkább legurulunk még este egy másik faluba. Szomorkodás helyett inkább jól felöltöztünk (a szagok ellen is jó), Árpi felrakta a Brinno timelapse kameránkat, elköszöntünk a nénitől aki még meg is ölelt és meg is puszilt búcsúzáskor, töltöttünk a kissé zöldes színű csapvízből – amire azt mondták, hogy iható -, és nekivágtunk az örömteli lefelének. Vagyis, na mindegy. Látjátok azt a kis alig észrevehető aprócska puklit ott a grafikonon a piros vonal legelején? És ha elárulom, hogy közben a nap is kisütött gőzerővel? Ez a hegyi időjárás: ha süt a nap, póló-nadrág. Ha felhős/szeles: 3(lábon)+5(felül) réteg, sapka, sál és kesztyű. Olyan gyönyörűen leizzadtunk, hogy csuda, ez meg nem jó, ha vizesek vagyunk a nagy lefelére. Árpi mérgelődve kilőtte a timelapse videót, mert hogy unalmas a fölfelé, és fájó combokkal felszenvedtük magunkat a puklikon. Aztán jött a gyönyör-mámor. Ezekért a pillanatokért éri meg a sok fölfelé.

Gyönyörű időnk volt!

Kisétálunk kilátást nézni

Száradás a lefelé előtt

Nagyon sok fényképet készítettünk, sejthetitek

.

Örömteli suhanás

Kaktusz 2000 méter felett. Látszik, hogy meleg-égövi helyen vagyunk…

Amikor Árpi észreveszi a kis csodákat (hátul repül még kettő, látjátok?)

Onnan lentről jöttünk fel

Kanyon – az a fehér folt ott jobb szélen egy rakás fóliás üvegház. Amellett vitt el az út, egész fentről indultunk, ott zúztuk lefelé 60km/h-val a folyóig. Mindig azok a fránya folyók! :)

Érkezés az ebédelőhelyre.

Itt Árpi megtalálja kedvenc spanyol szavát (most mindenki hangosan olvassa fel!!): PREFERENTEMENTE

Az a fránya erózió meg a folyók! Mindig ezek tehetnek a sok fölfeléről (na meg lefeléről). Mindig mondom Árpinak, hogy utálom a lejtőket. Mire ő, hogy “ez egy a fölfelé”. Mire helyesbítek, hogy ez is egy lejtő – csak rossz felé lejt.

És amikor végre jó irányba lejt a lejtő.

Tomate de arbol vagyis fán termő paradicsom, aminek a levét fogyasztják.

Megyünk a felhőkbe

A két torony között az út, mint valami gyenge a Gyűrűk Ura utalás.

.

Egy szép folyó

Laknátok itt, azokban a kis házakban? :)

A jövő generáció – már majdnem fekvőkerékpár. :)

Saraguro – hát ide is megérkeztünk…

Saraguro városáról nem tudtunk sokat érkezéskor, csak annyit, hogy nekünk pont jó lesz szálláshelynek. Már erőst felhősödött az ég, és nagyon nem akartuk, hogy megint elázzunk, így nagyon örültünk, hogy végre megérkeztünk. Jelölt pár hotel/motel/hostel féleséget a gps, az első helyen 36 dollár, a másodikban 20, a harmadikban 10 volt az éjszaka kettőnknek. Na de milyen szép volt! Magasra tette a lécet ez a szálláshely, szinte rossz ilyen kellemes és kényelmes helyen aludni, mert 1. sosem fogunk innen elindulni, 2. titkos elvárásaim lesznek a következő hellyel kapcsolatban, ami csak csalódáshoz vezet. De azért kiélveztük: volt wifi, forró (!!!) zuhany (nem csak langyos, vagy “meleg”), saját szobánk ággyal, szép kert, kedves, mosolygós vedéglátókkal.

Fedett tető, virágok, csönd és nyugalom.

Mivel már sötétedett, mondtam Árpinak, hogy ne fürödjünk egyből, hanem siessünk ki lepakolás után körbenézni egy kicsit, mielőtt végleg lemegy a nap. Egyúttal a vacsorát is beiktattuk, 5 dollárért (kettőnkre) olyan nagy adag és finom vacsorát kaptunk, hogy meg sem bírtam enni az egészet, ami mindig lelkiismeret furdalást okoz, mert nem szeretek ételt kidobni, viszont nem volt most nálunk az ételes doboz, amibe el tudjuk tenni ilyenkor a maradékot. Ami dobozt meg az étterem adna, az szemétbe dobandó, törékeny műanyag, vagy zacskó, nem alkalmasak többszöri felhasználásra, ezt nem szeretjük kérni, kerüljük, amikor csak lehet (ezért is van ételes dobozunk, ami ugyan szintén műanyag, de mosható). Szerencsére Árpi megint éhesebb volt – végtére is ő cipel többet – így megint besegített a maradék eltüntetésében. Egy érdekesség, hogy itt horchata néven árulják azt az italt, amit Mexikótól nem is tudom hány országon át jamaica néven árulnak. Ez a hibiscus virágból lefőzött tea, eddig mindig jegesen, hidegen ittuk, hiszen mindig meleg éghajlaton fogyasztottuk. Itt melegen árulják, és nem tudom, miért nevezik horchatának. (Ejtsd: orcsata, és hamaika)

A levest pop corn-nal szolgálták fel, ilyet még nem láttunk. Ott a jamaica-horchata ital a pohárban.

Ez a kép az étteremben lógott, pont felettünk. Árpi kommentje: Jézus: “Hé, üres a tányérom!” – Ilyen teológiai szempontból eléggé kifogásolható kommentárt sem hallottam még az utolsó vacsorához!:D ;)

A hely híressége, a saraguroi templom.

Ilyen aranyos pados-tetős lámpaoszlopok vannak a főtér körül.

Összegzés a mai napra. Olvasható, vagy segítsek? Segítek: fentről, balról jobbra: 2570 méteren vagyunk, 72km a napi adag, este fél 6 van, 6:18-kor megy le a nap. Megint 6 és fél órát tekertünk, holnap 6:16-kor jön fel a nap és a napi sebesség átlagunk megint 11 km/h volt.

Mordor hegyére pedig a következő bejegyzésben tekerünk fel!

  1. Lenkei Péter
    május 14th, 2015 12:53-nél | #1

    Rossz irányú lejtő = felítő (le-ítő – lejtő) :)

  1. Még nincsenek visszakövetések