Bejárat > Dél-Amerika, Kolumbia > Medellin, a gyilkos város újraértelmezve

Medellin, a gyilkos város újraértelmezve

Medellinbe való legurulás addig volt élvezetes, amíg valóban lefelé ment az út. A reggelit is egy fölfelé után költöttük el egy útszéli étkezdében: tojás paradicsommal, arepa, és cacao forró vízben, cukorral. Azért írom, hogy cacao (bár ők chocholate-nak mondják), mert nem szeretném, ha holmi olcsó kakaóport képzelnétek el, afféle sablon ízű, cukrozott “instant” kakaót. Ez itt az igazi kakaóbaból készült por. Ahogy leértünk a völgybe, az út ugyan lapos lett, de nem volt valami felemelő érzés a szmogban és forgalomban tekerni. Ráadásul az egyik flakonunk is leesett az egyik kanyarban és hangos puffanással lukadt ki, ahogy a kerék alá beszorult. És olyan össze-vissza keringtünk a gps miatt, hogy majd 10 km-el többet mentünk, mire sikerült kilukadni a címnél. Felhívtuk az adott számot, remélve, hogy otthon vannak. Yuly (ejtsd: Juli) nagy öleléssel és puszikkal fogadott minket, mintha rég látott barátait látná most vendégül, nagyon jól esett ez a kedves és melegszívű fogadtatás! Valeria, a kis egy éves csöppség pedig nagyon üdítő színfolt volt a házban, krúzolt fel s alá, minden érdekelte, mindent elvett, cipelt, velünk is jól eljátszott.

Első vacsora

“Halló?”

Árpi gyakorol

Nagy lelkesen olvastuk az útikönyvet és kérdeztük Augostoékat, hogy mit érdemes megnézni a városban. Pár metró megállónyira laktak csak a belvárostól, így ez igazán kényelmessé tette az utat. Bent a városban délután felé találkoztunk egy csoport turistával, akik egy vezetett úton vettek részt. Hallottunk Yesidtől az ingyenes túráról, így érdeklődve csapódtunk melléjük. A vezető, amint befejezte, amit épp mondott, odalépett hozzánk, és megkért minket, hogy regisztráljunk egy következő alkalomra, így tudják csak nyomon követni és kordában tartani a résztvevők számát.

Ingyenes túra – Budapesten van kétféle is

Így a neten mi is regisztráltunk és két nappal később mehettünk is megnézni a város igazi arcát. Úgy hogy most egy kalap alá veszem mindazt, amit mi fedeztünk fel, illetve amit a csoporttal láttunk és hallottunk. Medellin egy nagyon érdekes város, egy igazi élni akaró és küzdő közösség, sok érdekes szál fut a felszín alatt.

A metró – ami reményt adott az embereknek -, toronyházak és utcai élet

Mint valami szőttes, úgy futottak fel és terültek el a házsorok a hegyeken.

Ellátogattunk a botanikus kertbe – ingyenes és nagyon szépen rendezett terület, igazi felüdülés a város zaja után.

Pillangóház is volt.

Épp a botanikus kerttel szemközt is volt egy közösségi biciklikölcsönző. Itt egy embertől lehet kölcsönözni – előzetes interenetes regisztráció után, de van olyan is, mint a Bubi, ahol egy tárolóról lehet levenni a biciklit.

Bicikliút szögletes kerekű kerékpárok számára, illetve oszlopdekoráció – sok ilye színesíti a várost.

A helyi Csodák Palotája – jó a felirat, mi? :)

Nézzétek meg az alsó, kör alakú képet – majd annak a tükröződését az oszlopon…

Még egy élő dinoszaurusz is volt!

A belváros – italárusok és kutyaruha reklámnak egy eb felöltöztetve.

Palacio la Cultura – egy félig felépített és durván befejezett épület. Az európai tervező megunta a sok szidást és “mi jobbat csinálnánk” szöveget, és felszedte a sátorfáját, mikor még csak az épület fele volt készen. A jobb oldali fehér fal jól mutatja, milyen “jól” tudták a Tudók és Megmondók befejezni a munkát. :)

Kilátás a Palacio la Culturából – a festmény pedig…

…Fernando Botero művészeti stílusát mutatja be. Sok szobor is ki van állítva a Botero Plaza nevű téren. Ezek azok a “kövér szobrok”, amiket sokan ha csak látásból is, de ismernek.

Jól látjátok. Ez bizony egy kitömött kutya, reklám célra befogva. (Nem az egyetlen, amit láttunk.)

Friss gyümölcsök egy utcai árustól.

Na, azért ez… volt amúgy egy szék is a túloldalt.

Újra feltalálták a vonalas telefont! :)

Hollywood

A Fények tere – egykor drogkereskedelem és más illegális bűntettek helyszíne volt. A közösségi terek kialakításával, a megközelíthetőséggel és rendakással szépen visszaadták a területet a lakosoknak. Ma ez a tér is az egyik reményt keltő jel – lám, lehet másképp, lehet jobban és jól!

A Fények tere

Az idegenvezetőnk mesél – mi pedig a hátunkat vetjük az egyik olyan épülethez, amely a Fények tere mellett áll és egykor a bűnbandák gócpontja, főhadiszállása volt.

…és íme a siker, az épület most az oktatásügyi minisztériumnak (vagy ahhoz hasonlónak) ad otthont. Ami azelőtt a reménytelenség és elkeseredettség jele volt, ahol azok tanyáztak, akiktől minden nap rettegni lehetett csak – átalakult, újjá született, a jövő generációt formáló, reményt adó dolognak ad helyet.

“Épp csak ilyen kerék volt otthon…”

Paisa népcsoport története egy hosszú szoborcsoportban megalkotva – a paisák rettentő büszke népség, úgy hiszik, mindent jobban tudnak, és bár más népcsoportok is jók, de ők… ők azért kicsit jobbak.

Nem a stílussal van bajom. :)

Az egykori Igazságügyi Minisztérium épülete – lakatlan volt hosszú évekig, és már a lebontás veszélye fenyegette. Ehelyett – hogy megmentsék ezt a szép régi épületet – más megoldást kellett találni. Jött egy vállalkozó, aki az eredeti állapot visszaállítása és karbantartás ígérete mellett engedélyt kapott üzletház nyitására. Megmenekült az épület.

Ők a legősibb mesterség művelői. Ez nem illegális – foglalkoztatni őket az. Egyébként egy templom mellett állnak, ami erről “híres”, mármint arról, hogy itt, mellette megtalálhatóak – és a könnyű elkiismeretű férfiak (az idegenvezető elmondása szerint) be is térnek a templomba “munka” után, hogy elmélázzanak rajta, milyen jó is volt. Az élet más területein is ilyen érdekes felfogással bírnak sokan. Imádkoznak, hogy ha valóban jó ember az, akit le kell lőni, akkor a golyó ne ölje meg. Mert ezt “ott fent” jobban tudják és el is intézik, ugye. Meg megmossák a golyókat szenteltvízben, vagy keresztet farigcsálnak a golyóba. Hát, elég érdekes felfogása a keresztény hitnek, az biztos. Na de mindjárt lesz még más is.

Egy másik templom tövében árulják a mindenféle “könnyű” és “kemény” szórakozást ígérő dvd-ket, halomszámra – ez a stand csak egy a sok közül, egy egész sor van belőlük. Errefelé elég könnyen veszik az ilyesmit, elég érdekes módon forgatva ki a kereszténységet. No, ez is a nagyon vallásos Latin-Amerika, ez is hozzá tartozik a képhez.

Meg a szerencsejáték is. Elég mókásnak tartottam, ahogy ott áll az a szegény tengerimalac a nagy tömeg közepén. :D Amúgy a dobozt kell megtippelni, amelyikbe majd belemászik. Sajnos Árpinak nem volt türelme kivárni az akciót, pedig szívesen megnéztem volna, mi sül ki a végén a dologból.

Ez is egy Paisa dolog: a 2008-as Lonely Planet útikönyv megírásához ide sem utazott az író, csak telefonon érdeklődött. Így kerülhetett bele az útikönyvbe, hogy ez a legnagyobb templom a világon. No, nagynak nagy, de messze nem a legnagyobb. A Paisák olyan jók az önéltetésben, hogy még a saját hazugságaikat is elhiszik egy idő után. Végül a dologból az lett, hogy átavanzsálták a templomot a “legnagyobb tégla-építésű templom”-má. Vagy lehet, nem tégla, de a lényeg ennyi: ha már a legnagyobb nem lehet, akkor valami plusz tulajdonság hozzáadásával csak ez lesz a legnagyobb abban a kategóriában! Ezzel is mellé lőttek, Franciaországban van egy nagyobb. De psszt, ne mondjátok meg nekik… :)

És egy szimbólum a régi idők emlékére. Ez is egy Botero szobor, egy madár, csak a régi, sötétebb időkben valaki bombát tett a szobor alá – megölve pár embert és megsebesítve sokakat. Az önkormányzat el akarta távolíttatni a megrongálódott szobrot, mire Botero mérgesen hívta fel őket telefonon, hogy nehogy el merészeljék bontani! Ennek örökre itt kell állnia emlékül, hogy az emberek ne felejtsenek! Ezért – és hogy a kontraszt még nagyobb legyen – készített és odaajándékozott egy másik, az eredetivel megegyező szobrot, amit emellé tettek (a képen nem látszik).

És itt egy angol nyelvű cikk Medellinről, ami erről a hatalmas változásról számol be: hogyan segített a közterek kialakítása, tömegközlekedés megépítése, a metróvonal kiépítése abban, hogy Medellin átalakuljon a világ legveszélyesebb városából egy sokkal élhetőbb hellyé. A cikkhez kattints ide!

Most akkor O vagy U?

Mikor Augostoval meg Yulyval beszélgettünk az utunkról, szóba került, hogy merre jártunk már és örömmel vettem elő a (magyar nyelvű) világtérképet, ami annyiszor okozott már örömet és ámulatot sok embernek. Na, nem úgy itt. Én pedig bedőltem a latin-amerikai kiabálós mentalitásnak, és komolyan azt hittem, mérgesek lettek. Csak magyaráztam, nekik, miért nem érthető vagy jogos a felháborodásuk – mikor egyszer csak kacagásban törtek ki és kérdőn néztek rám, hogy miért magyarázok olyan indulattal? Na mindegy, ezt a mai napig nem értem, mert Árpi szerint csak félreértettem a helyzetet, és ő tudta, hogy senki sem mérges se nem ingerült, és szerinte nagyon furcsa volt, hogy így reagáltam. Fene tudja. A dolog, amin a “vita” ment pedig egy betű: U. Mert hogy Kolumbia az – ugye – KolUmbia. És hogy hogyan lehet ilyet, hogyan lehet egy nevet rosszul írni, mert ez a neve az országnak, hogy ColOmbia. És hogy miért van az összes többi amerikai ország helyesen írva, csak ez “rosszul”. Én meg lelkesen felvilágosítottam őket, hogy igazából mi sem vagyunk se Hungría, se Hungary, se Vengría, se Ungarn, se Madzsarisztán, hanem Magyarország – és akkor ők se hívják United Kingdom-ot Ingleterra-nak, a United States of America-t Estados Unidos-nak, se Magyarországot Hungríának. Látszólag nem ment át a mondandóm, és valószínűleg azért, mert nem is ez a baj, hanem a rejtett utálattal vegyes irígység az USÁval meg úgy általában a gringókkal szemben. Ez a “soha nem fogunk velük felérni és még ki se bírják ejteni az országunk nevét” féle érzés. – Ez az én megérzésem és meglátásom, kommentben várom, ha nektek más tapasztalatotok van Latin Amerikáról. (Árpi: egyénként angolul is O-val, vagyis Colombiának írják, de sokan, nem csak angolok és amerikaiak, hanem sokan mások is úgy hiszik, hogy Columbia, pedig nem, mert Colombia angolul az ország neve, és persze spanyolul is. Yesid egyszer azt írta nekem, hogy talán a Columbia filmstúdió miatt. Mindegy, a lényeg, hogy ColOmbia, jegyezzétek meg és mondjátok, írjátok így büszkén, ezért szeretni fognak a kolumubiaiak! ;) Magyarul azért talán maradhat Kolumbia, hogy nézne ki a Kolombai? :) Még a Word is aláhúzza! :D)

Teljesen lököttek amúgy. :) Mivel Augusto apukája asztalos, ezért akkora babaágyuk van, hogy mindketten beleférnek. Így találtunk rájuk, ez nem beállított fénykép. :))

A helyi “töltött paprika”. Itt uborkaféleséget töltenek meg – na most bajban vagyok, nem emlékszem, mivel. Azt tudom, hogy nem a szimpla rizs-hús kombináció volt. No, majd megkérdezem, és beírom ide.

Árpi pizzát sütött mindenki legnagyobb örömére. Készült négy pizza, alig maradt egy fél…

Buli a barátoknál – nekik van sütőjük :)

Este hazafelé megálltunk megcsodálni a kilátást és az esti fényeket.

És egy igazán híres dolgot is megkóstoltunk: forró kakaó sajttal. Nyami, bizony! Finom volt! :)

Végszónak a 3 éves 9 hónapos markolatom jobbra, és az új balra. Enyhén megkopott…

Categories: Dél-Amerika, Kolumbia Tags:
  1. peeeete
    április 11th, 2015 12:48-nél | #1

    Ez tényleg csak három kép, vagy lemaradt belőle valami?

    • Zita
      április 13th, 2015 21:06-nél | #2

      Bocsánat :) Tényleg lemaradt – Árpi orvosolta a hibát.

  2. Ludvig Ágnes
    április 13th, 2015 23:17-nél | #3

    Sziasztok! Itt lóg a falon mellettem egy eredeti brazil América do Sul térkép, amelyen “Colómbia” a név helyesen, ráadásul ékezettel. A brazil-portugálban bizonyos szabályok szerint kell az “o”-t “u”-nak ejteni, lehet a spanyolban is hasonlóság. Hazatérve csak nevetni fogtok a médiában hallható téves kiejtéseken. További szép élményeket és hátszelet.

  3. Arpi
    április 14th, 2015 00:27-nél | #4

    @Ludvig Ágnes
    Köszi Ági! :)
    Július első felében úgy néz ki, sikerül meglátogatnunk Petiéket Brazíliában! :) Sajnos csak busszal, a bringákat Sao Pauloban hagyva, Riót is beiktatva, mert csak így fér bele, de legalább belefér, és ez a lényeg! :) Aztán július 14-én repülünk majd haza Európába, de még azzal sem fog véget érni az út… Augusztusban az Alpok gyönyörű lesz… :) Aztán szeptember 6-án Budapest. Hozzunk valamit haza tőlük? :)

  4. peeeete
    április 14th, 2015 09:54-nél | #5

    Köszi a javítást.
    Kolumbia magyarul nyilván nem véletlenül van u-val, hiszen nevét Kolumbusz Kristófról kapta. Olaszul Cristoforo Colombo, angolul Christopher Columbus. Ezek után már csak azt nem értem, hogy angolul miért o-val írják.
    A különböző nyelveken való országelnevezésekből mindig lesznek nézeteltérések, mint nemrég a Grúzia vagy Georgia kérdés kapcsán is.

  5. Ludvig Ágnes
    április 14th, 2015 15:15-nél | #6

    @Arpi
    Örülök, hogy eljuttok Petihez, azt hiszem ez mindkettőtöknek fontos találkozás lesz. Bár ahogy írod, elég zsúfolt lesz a vége. Dögönyözzétek meg a lányokat helyettünk is, és csináljatok továbbra is sok-sok képet – ezt hozzátok magatokkal. Irigyellek Benneteket a sok élmény miatt, más egy életen keresztül nem “él” annyit, mint Ti 4 év alatt. Mikor itthon tervezgettétek, kevesen gondoltuk, hogy tényleg végig is viszitek. Gratulálok. A hazatérésnél szeretnék én is ott lenni 2 keréken.

  6. Arpi
    április 16th, 2015 02:31-nél | #7

    @Ludvig Ágnes
    Köszönjük! :) Mikor elindultunk, mi sem gondoltuk volna, hogy ilyen messze jutunk (mert végig ugye még nem csináltuk, habár már nincs sok hátra…), az ilyesmit nekünk, egyszerű magyaroknak, akik előtte szinte nem is jártak Európán kívül, felfogni is nehéz, még most is, hát még az elején, mikor minden csak terv volt és álom… Csak azt éreztük, hogy menni kell, és bele kell vágni, aztán lesz, ami lesz. :) Még most is nagyon örülünk minden új országba lépéskor és minden újabb 1000km-nél, számunkra ez egy egyfajta személyes felfedezése a világnak. :) Petiéket mind megölelgetjük, dögönyözzük és csinálunk rengeteg fotót és videót, amit aztán majd személyesen is átadunk Nektek eredeti felbontásban! ;) Szeptember közepén Rövid- és VáltóOB? :) Ja, bolond vagyok, most írtad, hogy elénk jössz két keréken. :)

  1. Még nincsenek visszakövetések