Bejárat > Európa - Hazaúton, Svájc > Zermatt, és a szégyenlős(?) hegy, aminek hátat fordítottunk

Zermatt, és a szégyenlős(?) hegy, aminek hátat fordítottunk

Zermattban reggel felhős-napos időre ébredtünk.

Egy az erkélyünkkel szemközti, Zermattól délre lévő csúcs.

Sajnos elég hamar felkúsztak a felhők a völgyben, így már reggel sem láthattuk a Matterhornt, ami egyébként innen nézve a hátunk mögött magasodott, valahol a felhők között.

Itt már Zermatt utcáin.

Azért volt mit nézni így is, ezért nem szomorkodtunk sokáig a felhőkön.

Utánfutó és gyerekülés egy elektromos biciklin, ami csupán egy vékony sordonyzárral van lelakatolva az első kerekénél.

Zermattból több tucat turistaút indul szerte a környező hegyekbe. Még Sir Edmund Hillary is járt itt az első európai útján, és már akkor is turistaáradatról számolt be a “Kockázat nélkül nincs győzelem” című életregényében (Világjárók sorozat, de gondolom azóta megjelent más kiadásban is), amit épp most olvasok újra, miután megtaláltam a szüleimnél. :)

Egy érdekes történetre leltünk a város központjában lévő egyik információs táblán: A Matterhorn 1865-ös első sikeres meghódítása tragédiába torkollott, több angol hegymászó is a mélybe zuhanva lelte halálát a csúcsról való ereszkedés közben, ezért Victoria angol királynő törvénnyel tiltani akarta a Matterhorn mászását. Ebből végül sosem lett törvény, viszont a hír sok hegymászót motivált arra, hogy Zermattba utazzon, így vált híressé ez a hely a turisták számára. Ami szerintem felerészt csak mese, mert a monumentális hegy már önmagában is vonzotta volna ide az embereket.

Egy eletromos teherautó Zermatt utcáin. Mint azt az előző bejegyzésben már írtam, Zermattból ki vannak tiltva a robbanómotoros járművek. Elméletben. Gyakorlatban azért látni ilyen autót is, igaz, valóban alig néhányat.

Itt a bringás a lényeg, csak elfelejtettem megvárni a képet. Azért így is látszsik a csomagtartóra szerelt síléctartó, benne a léccel és a síbakanccsal! Mindez a nyár közepén… :)

Megadtuk magunkat a nyugati kényelemnek. Amikor amellett a felvonó mellett sétáltunk el, amelyik pont ahhoz az állomáshoz vitt fel, ahonnan kirándulni terveztünk, azt mondtam, egye-fene, lehet ezen múlik, hogy megpillanthatjuk-e még a Matterhorn – most vagy soha, hiszen délutánra általában felhősebb lesz az idő, és holnap reggel már lent, Vispben fogunk ébredni -, kerül amibe kerül, de most felmegyünk teleporttal a hegyoldalba. 16 frank volt fejenként ez a felvonó egy irányba, és a föld gyomrában vitt minket, itt még csak az alsó állomáshoz sétálunk befelé.

Beszálláskor

Kettőnk között, fölött látszik az előttünk lévő meredek alagút. Féltávnál jött lefelé a másik kocsi, utána már csak egy drótkötelet láttunk magunk előtt, tehát össze voltunk kötve, és középen, ahol egy rövid szakaszon két sínpár volt, kikerültük egy mást, pont ahogy a Tátrában is van egy hasonló felvonó, csak ott a felszínen. :)

Y 11-es, a 5-Seenweg, vagyis az Öt tó túra a miénk, ezt néztük ki mára. Ez az egyik legszebb, ugyanakkor nem túl hosszú túraútvonal Zermatt környékén.

A piros nyílnál, Sunnegganál értünk újra felszínt a felvonó felső állomásán.

Fent ez a kilátás fogadott minket. Látjátok, az ott szemben a Matternhorn!!! :) A felhők mögött… Mondjuk ahhoz képest, hogy két napja Tilly azt mondta, 99% hogy nem fogjuk látni a hegyet, ez nem is olyan rossz!

Íme a túránk. Mi az óramutató járásával ellentétes irányba indultunk el rajta, és természetesen többet nem terveztünk ilyen aranyáron felvonózni, hanem végig, teljes körben gyalogolni, sőt utána le Zermattba is a saját lábunkon terveztünk lejutni.

Közben szemben a felhők közül néha elő-elő bukkant egy-két gleccser… :)

Hmm. Szép-szép, de hol van Lali-papa Matternhornja?!?!!!! :)

Ez nem az, de épp ez a hegy sem csúnya.

Az állatvilágot főleg madarak alkották, mármint azt a részét, amit mi is láttunk.

Az első tó az ötből, a Leisee.

Ez inkább amolyan játszótér-tó volt. :) Zita a kötélen behúzta magát a víz közepére a kis tutajon. Utána kettesben is kipróbáltuk, óvakodnunk kellett a hirtelen mozdulatoktól, ha nem akartunk beborulni a vízbe.

Kötöttpályás tutaj volt, hiszen a kötelet átvezették rajta! :)

Ezen a felszíne felvonón kicsit fennakadtunk, hiszen alig néhány tíz méter szintkülönbséget hidalt át, viszont gondolom nem két fillérbe került. Hogy mi értelme van, ne kérdezzétek! Az alsó állomásától a tóig már csak ösvény vezetett, tehát még az akadálymentesítés sem lehetett rá indok. Na mindegy, itt sok pénz van. :)

És sok mormota! :)

A második tó inkább egy víztározó volt.

Kötélháló talajerózia ellen az út menti, az útépítés által keletkezett meredek földletörésen. Az aljnövényzet simán keresztülnő rajta, és így kevésbé mossa le az ár. Ügyes.

A másik tó mögött felkanyarodtunk az erdős hegyoldalba és gyönyörű fenyőerdőben folytattuk.

:)

Furcsa alakú fenyőfák és hóágyúk mellett sétáltunk.

A harmadik tó partján.

Az éjjel friss hó esett a hegyekre! :)

Bár a Matterhorn a hátunk mögött még mindig sűrű felhők között volt, ennek ellenére nem búslakodtunk, mert közben ilyen tájakon kirándulhattunk.

Itt freestlyle síelni is lehetne! :)

Rengeteg más túrázóval is találkoztunk.

Két aprósággal. Apa hátán úgy tűnik, valaki teljesen kidőlt. :)

A negyedik tó egyenesen festői volt.

Az a pad, az nagyon ott van! :)

Érdemes volt néha hátra is pillantanunk az úton, amin feljöttünk.

Ide montival feljönni, na ez is jó móka lehet! :)

Közben muszáj volt kicsit leülnünk, annyira lenyűgöző volt a táj. Eközben egy mormota is előbújt, közvetlen mellettünk:

Ugyanaz a pad, most felülről.

Szemközti gleccserek.

Az ötödik, utolsó tó partján leültünk piknikezni.

Hogy a piknik teljesen autentikus legyen, helyi fehérbort, felvágottat és füstölt sonkát, valamint egy négyféle svájci sajtból álló csomagot hoztunk fel a hegyre.

Közben ezt a kilátást élveztük. :)

…és amint azt talán már sejthetitek, erről timelapse videót és készítettünk, hiszen három képpel ezelőtt a háttérben látható is az állványon az öreg Canon. Az a videó, amit ebbe az irányba csináltunk, sajnos szürke lett és unalmas a túl sok felhőtől, de aztán leraktam a másik irányba is, nekünk háttal, a Matterhorn felé:

A videón egyébként végig látszana a Matterhorn, ha nem lenne felhőben. Ekkorra már nagyjából lemondtunk róla, és inkább hátat fordítottunk neki, mondván, hogy “túl szégyenlős”, és ezért inkább már nem is vagyunk rá kíváncsiak. Így is láttunk elég szépet, és inkább ezekre figyeltünk.

Pl. volt hogy szemben kilátszott a felhőből ez a gleccser.

Vagy ez! :) Egészen fennséges kilátóhelyen álltunk meg piknikezni! :)

Itt már újra úton lefelé.

Felvonó a semmibe! :)

Nem szerették, ha simogatják őket… :)

Ez a hely, ahogy annyi másik is a környéken, a siklóernyősök paradicsoma is, hiszen könnyedén feljönnek a felvonóval, aztán indulhatnak is az égbe… :)

Ott vagy, tudom hogy ott vagy, hiába bújkálsz! :)

Szinte már teljes egészében látszik…

A siklóernyősök már évekkel ezelőtt készítették a videószelfiket a szelfibottal, még mielőtt ezek a szavak megszülettek volna.

Ez a hegy, ez már nem is szégyenlős, inkább csak játszik velünk!

Micsoda kitett fal!

Ezeket a kőtetős házakat nagyon bírtuk, sok van belőlük a vidéken.

Itt már lent, egész közel Zermatthoz, az erdőben.

Na tessék, nem csak madarakat és mormotákat, hanem békát is láttunk! :)

Újra a város “utcáin” :)

Simán félmillás KTM elektromos rásegítésű bringa, megint csak egy 2 másodperces sodronnyal zárva… :o

Ezekkel a házakkal a délután sem tudtunk betelni.

Elektromos DH bringa, hogy azokat a fránya felvonókat se kelljen mán használni! :) Megintcsak egy vékonyka sodronnyal lekötve. Mondják ugye, hogy a zár kerüljön bele a bringa egy tizedébe, vagy huszadába? No, ez az arány itt Svájcban úgy tűnik 1:200-hoz… :)

Mivel Zermattból vagy egy tucat felvonó indul fölfelé a hegyekbe, így itt van létjogosultsága az ilyesminek. Pedál nélküli óriás rollerbicikli hatalmas kerekekkel. Fék persze azért volt rajta elöl-hátul.

Ritka csúnya hely ez a Zermatt! :)

Matrica az egyik elektromos városi járvány ablakán.

Zita már elindult Silvia lakásától, hogy stoppoljon, amikor én még a timelapse kamera biciklimre való felszerelésével vesződtem, amikor egészen felismerhetően előbújt a hegy a felhők közül.

Mintha még a csúcsát is látni véltem volna egy pillanatra.

Aztán legurultam:

A felvételen Zita is feltűnik, ahogy egy autó ablakából kiinteget nekem. :) Aztán a vége előtt, épp mielőtt visszaelőzne a piros vasút a Visp előtti lankás szakaszon, lemerültek a kamerában az aksik és így az már nem látszik, ahogy megérkezünk. Este a vendéglátóinkkal nagyon jó beszélgettünk, és mikor szóba került a Matterhorn, Marc mesélte, hogy látva az izgatottságunkat a heggyel kapcsolatban, ő is figyelte a webkamerák képét, és csodálkozik, hogy mi nem láttuk egész nap a hegyet, mert ő reggel 8-kor valamelyik webkamerán látta. Erre föl én is átnéztem újra a képeimet, és az egyik legelső fotón, amit még Silvia teraszán kicsimpaszkodva és a karommal a fényképezőt a tető vonala felé emelve, hátrafelé fotóztam, hát nem ott figyel a Matterhorn?!

Jobb oldalt, a felhők mögött látszik, ahogy rásüt a nap!

Lehet, hogy nem is a hegy volt szégyenlős, hanem mi voltunk lusták reggel? :) Mindenesetre konstatáltuk, hogy amíg az a legnagyobb bajunk az utazásunk ezen gyönyörű napjain, hogy nem láttunk egy hegyet a felhőktől, addig minden nagyon rendben van. :)

Tengerszem Túrafelszerelés
  1. Németh András
    október 14th, 2015 01:12-nél | #1

    Az első madárka egy házi rozsdafarkú. Annyiból érdekes hogy a nevéhez hűen elég nagy esély van rá hogy az ember házán lakótárs lehet egy fészekrakásra alkalmas kis zugban (nekünk is van egy visszatérő párunk a bejárati ajtó felett), viszont ez a faj eredetileg nagyjából azon a tájon élt ahol ti jártatok, csak akkor telepedett meg szerte mindenfelé amikor létrehoztuk a műsziklavidékeket azaz a városokat, így ez a faj azon kevés fajtárs közé tartozik ezen a bolygón aki nyert a mi hódításunkkal…
    A második madár a fa tetején egy fenyőszajkó.

  1. Még nincsenek visszakövetések