Bejárat > Európa, Magyarország, Románia > Budapest – Temesvár, a Kezdet

Budapest – Temesvár, a Kezdet

június 16th, 2011

Az indulás

Az indulás előtti három nap nagyon durván sűrű volt, intéztük a pakisztáni vízumot, megittuk a második kolerakoktélt, és mind a három nap, mint a mérgezett egér rohangáltunk a városba, boltról boltra, szponzortól szponzorig, hogy meglegyen minden szükséges felszerelésünk indulásig. Esténként pedig sokáig fent voltunk, intéztük a dolgokat, pakoltuk a csomagokat, csinosítottuk a honlapot. Végül csodával határos módon minden kritikus dolog meglett, csak néhány kevésbe fontos dologgal maradtunk el, de ezeket igyekszünk majd pótolni az út első szakaszain.
Június 11-én szombaton 1-1,5 óra alvás után a tervezettnél később ébredtünk, valahogy úgy emlékeztem, hogy 9 órára megyünk a Hősök terére, azért hagytam magunkat „szundizni” 6:35-ig. Reggelire újdonsült anyósom (Kati néni – A Világ Legjobb Anyósa) készített nekünk egy-egy szelet kenyeret, de egyikünk sem tudott belőle pár harapásnál többet enni. Ott volt bennünk az izgalom. Előző éjszaka igyekeztünk útrakészre pakolni a 4-4 táskát, így bő egy óra készülődés után már készen is álltunk az indulásra. Ekkora már megérkeztek a szüleim a bátyámmal és Jutka nénivel. Készült pár fotó Zitáék háza előtt, majd elindultunk a fekvőbringákkal. Meglepően könnyedén gurultak a sok teher alatt.
A Hősök terén 40-50 fős tömeg várt bennünket, sokan olyanok is eljöttek, akikre nem is számítottunk. Mindenkinek nagyon köszönjük, aki eljött a búcsúztatásunkra, nagyon jólesett, hogy ott voltatok, igazán emlékezetes lett így a rajtolás.
Pestszentlőrincre kényelmes tempóban tekertünk át jó egy óra alatt. A Bókay utca és a Petőfi utca sarkán épp nyitva találtuk Oszi kerékpárszervizét, így sikerült Tihamérnak kicseréltetni az időközben megfáradt hátsó racsniját, és Daninak a váltóján is lett állítva. Ezúton is köszönet Oszkárnak a segítségért! Mialatt a bringákat szerelték, a csapat java a Madarász utcában piknikezett. Ekkor már jó éhesek voltunk Zitával, ezért nagyon jól esett a zsíroskenyér és a limonádé édesanyáméktól. Indulás előtt még gyorsan beszaladtam a szobámtól elbúcsúzni és felkapni egy-két cuccot, ami kimaradt a nagy rohanásban. Kemény volt elindulni otthonról. A Péter-halmi kiserdőn át kitekertünk Gyálra, majd elhagytuk a várost. Jó 15-20 maradtunk bringával ekkora.
Ócsán volt az első megálló, ahol bevásároltunk, kávéztunk, majd folytattuk az utat Inárcs felé. Mindez persze másfél-két óráig tartott, hiszen nem volt összeszokott a társaság, de ennél nagyobb bajunk sose legyen.

Benő Újhartyánja

Újhartyánban megálltunk a Fajth Benő által faragott trianoni emlékműnél. Itt egy nénike lépett hozzánk – pontosabban tekert -, és kérdezősködött felőlünk. Hamar kiderült, hogy jól ismeri Benőt – nem meglepő egy faluban -, és követi az útját az általam készített kis honlapon, sőt rólunk is hallott. Jólesett ezt hallani és jó volt a beszélgetni a jó kedélyű nénivel. Azóta már levelezzük a találkozót Benővel, aki már pár hete elindult az idei túrájára, a napokban fordult Isztambulnál, és most már hazafelé bringázik. Ha szerencsénk van, idén is szembetalálkozunk Benővel, talán épp Szófiában.
Újhartyán után már nem volt sok hátra. Az országútis lovagok megtekerték Pusztavacsot a hosszabb, de végig aszfaltos útvonalon, mi többiek pedig átvágtunk az autópálya északi oldalára, ahonnan földutakon betekertünk Magyarország közepére, Pusztavacsra. Vagyis egész pontosan először a helyi vendéglátó ipari egységben ragadtunk le jó egy órára. Itt ittunk egy sört, és jót beszélgettünk – együtt a csapat, jó volt így ilyen sokat együtt…Voltak velünk nagyon régi nagyon jó barátok, és voltak olyan bringások is, akikkel ezen a napon találkoztunk először személyesen.

Magyarország közepén

Miután megittunk egy-egy sört, átgurultunk a Magyarország közepe emlékműhöz, ahol felállítottuk a táborunkat. Kb. 15-en maradtunk ekkora. Szalonnát sütve beszélgettünk a tűznél, majd ki-ki elvonult szépen lassan a saját sátrába.
Reggel arra ébredtünk, hogy egy Dúd fekszik az előtertünkben. Nászutunk első éjszakáját sátorban töltöttük, ahová az álmunkban belopódzott Ádám is, és tette ezt olya csendben, hogy észre sem vettük, csak az éjjel.

A második nap

A második napon az első állomás Örkény volt, ahol a vasútállomáson csatlakozott hozzánk édesapám, és elbúcsúztunk Tihamértól, aki innen hazavonatozott. Kaptunk tőle egy kis bállont is, egy üveg Unicum-ot, amit azóta sikerült is megkezdenünk nagy örömök közepette.
A következő aranyos jelenet Tatárszentgyörgyön ért minket, ahová hárman-négyen előreszáguldottunk egymás anschlussában (szélárnyékában). A kereszteződésnél egy nő kért tőlünk segítséget, kérdezte, hogy van-e nálunk pumpa. Mi azt válaszoltuk, hogy fejenként kettő, és már pumpáltuk is a bringájának lapos kerekeit. Közben persze szóba került, hogy mi járatban vagyunk itt, mire mondtam, hogy nászúton. :) Erre nézett nagyot, hogy csak srácok, nászúton, ez hogyan? Talán épp ekkor kanyarodott be Zita is, mire a nő mégjobban csodálkozott, hogy egy nő, ennyi férfival nászúton? Mire Zita visszavágott, hogy hát igen, élni tudni kell… :)

A 10 éves Fanni

Kecskemétig nyílegyenes volt az út, újabb előrerohanás következett, ismét szétszakadtunk, de mi ezúttal a hátsó bandában maradtunk. Zita, apukám, Dani, Gyula és Fanni. Utóbbi kettő őrültről tudni kell, hogy apa és 10 éves lánya. Igen, Fanni 10 éves, és végig tekerte velünk a Budapest – Szeged távot, mind a 255km-t! Maciját minden nap másik irányba pókozta fel maga mögött a csomagtartó tetejére, hogy láthassa a tájat mindkét irányban. Néha, hogy kicsit segítsünk Fanninak felzárkózni a többiekhez, vagy csak úgy a hecc kedvéért, „utolértük Bekő Tónit”, vagyis megtoltuk a bringáját, hogy kicsit könnyebb legyen a gyors haladás. Ez különösen egyszerű volt a rekukból, mert Fanni csomagtartója pontosan vállmagasságba volt velünk. Jó volt így Fannit segíteni, közben beszélgetni vele, figyelni, ahogy igazi, egyszerű, tiszta gyermeki örömmel figyelt fel az út menti madarakra, az oszlopok tetején fészkelő gólyacsaládokra. Gyula és Fanni egyébként jövőre a Budapest – London – Budapest távot tervezik letekerni együtt. Így is lehet utazni az olimpiára! Sok-sok élményt, és kitartást kívánunk ehhez az úthoz Nektek! Néha kellett kicsit várni Fanniékra, de ezzel együtt állíthatom, hogy nagyon nagyot dobtak ennek a szakasznak a hangulatán, és ezt szerintem állíthatjuk mások nevében is, szóval köszönet, hogy jöttetek velünk Szegedig! Fanni 29kg, megemeltem a lányt is, aztán a bringáját is málhástul, és az utóbbi nehezebb volt. Ehhez képest én 78kg vagyok, de talán (remélem) 50kg sincs a bringám a málhákkal. Ha majd nehéznek véljük az utat a sok csomaggal, csak a kis Fannira fogunk gondolni, hogy erőt merítsünk.

Utolért minket a hírnevünk – és még a szelet is fogja

Na de ne rohanjunk előre, még csak Kecskeméten járunk. Az előőrs már meg is ebédelt, mire mi odaértünk. Nálunk is előkerültek a szendvicsek majd a megbeszéltek szerint szétszéledt kicsit a társaság. Volt, aki csak hűsölt a padon, voltak akik fagyiztunk, vagy körbejártunk fényképezni Kecskemét központját. Nem voltam ott az esetnél, csak Dani mesélte, hogy egy pár megállt a fekvőbringáink előtt, és a férfi nagy boldogan újságolta a feleségének, hogy „Nézd Drágám, pont ilyen bringákkal megy az a magyar házaspár világ körüli útra!” – mire Dani mondta nekik, hogy ez az a két bringa, ami világgá megy, és a gazdáik ott fagyiznak 20 méterre. Majd ezzel a lendülettel el is adott nekik 5 rúd vaniliát. Daniról tudni kell, hogy Isztambulig jön velünk, és még a mi költségvetésünknél is kisebbel rendelkezik. Viszont van egy fűszerboltja, és rengeteg vaníliarúdja, amiket az út során próbál eladni, hogy a pénzből tudja fedezni a túráját, ami valószínűleg Isztambultól hazafelé is kerékpáron fog megtörténni. Eddig etűrhetően megy neki a vanília üzlet, majd minden nap sikerült eladni annyit amennyire szükség volt neki a napi betevőhöz.
Kecskemét határában elbúcsúztunk édesapámtól, majd folytattuk utunkat Szentkirály és Lakitelek felé. Alig hagytuk el a várost, Daninak máris problémái akadtak. Történt ugyanis, hogy betankolt a hátsó táskákba néhány kapszula sört és némi eledelt, de ettől annyira megereszkedett a gép, hogy a hátsókerék – amiről Kecskeméten már levágott egy darab sárvédőt – bele-bele ért a csomagtartó alján található hátsó lámpatestbe. Leszereltük a lámpát, de még így sem oldódott meg a probléma, csak újabb fél óra szerelés után. Ezek után felpörgettük a tempót, amiben segítségünkre volt egy montis srác is, aki épp arra tekerte szokásos edzőkörét. Hallott már a 360°bringáól, ezért nagyon megörült nekünk, és örömmel fogta előttünk a szelet, így sikerült egy jó 30-32-es átlagot pumpálni Szentkirályig, ahol sajnos le kellett válnia rólunk újdonsült barátunknak, így már csak én fogtam a szelet Dani előtt, aki kb. 10 centire tekerte a pedáljait az én csomagtartóm mögött. (Dani is rekuval nyomja).

Találkozás egy régi kedves ismerőssel

Lakiteleken a többiek már vártak a megbeszélt találkozóhelyen. Intették, hogy meg se álljunk, rögvest folytattuk az utat át a Tisza felett Tiszaug, majd Csépa felé. Itt jólesett volna egy kis pihenő a nagy vágta után, ezért ezután egy kicsit bugos is lettem. Sokan voltunk, és ezért ha lemaradtunk, rohanni kellett, különben meg minden bokornál megálltunk, mert vásárolni kellett, vagy legelni valamelyik meggyfáról. Ez idegileg kicsit kikészített, pedig nem lett volna szabad kiborulnom, hisz ez abszolút várható volt ekkora létszámnál.
Hála az égnek nem tartott sokáig ez a meggyötört idegállapot, mert amikor bekanyarodtunk Csépa után a szállásunkhoz vezető dűlőúton, kisebbfajta csoda történt.
Épp lemaradtunk Zitával a csoport mögött, mert a lemenő napot csodáltuk és fényképeztük, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a már régóta mögöttünk araszoló fehér autóból kiszáll egy férfi. Már régóta láttuk magunk mögött az autót lassan haladni, gondoltuk is, hogy akar valamit, de nem tudtuk, hogy jó, vagy rosszat. Lehet, hogy egy fél sültdisznóval akarnak minket meglepni, de lehet, hogy egy rendőr követ minket, hogy ne hagyjon minket vadkempingezni. Végül a valóság minden képzeletet felülmúlt. A férfi így köszönt nekünk: „Jóestét, Sziráki Árpádot keresem!”, mit lehet erre válaszolni: „Jó estét, én vagyok az!”. A férfi egy fényképet mutatott. Tromsö-ben Vele és Nándival ülünk hármasban egy padon. Úristen, milyen kicsi a világ! István Tromsö-ből, aki két éve leszólított minket magyarul, a sarkkörön túl, fent messze északon, Norvégiában. Akkor elmesélte, hogy fiatalabb korában ő is nagy bringás volt, sőt gyerekcsoportokat is vitt túrázni, Rómába is. Most kiderült Istvánról, hogy valójában Zoltán, és nem csak kémikus, hanem katolikus pap is Kecskeméten. Olvasta a Rekuval Rómába-t, és Zita naplóját is a Camino-ról, így teljesen képbe volt mindennel velünk kapcsolatban. Tudott erről a túránkról is, elolvasta az első négy nap pontos útitervét, megtalált minket, és ezzel egy nagy meglepetést és egy igen szép élményt szerzett nekünk a második napra.
Nem csak azért jött, hogy egyszerűen találkozzon velünk, hanem hogy áldást adjon ránk, és Zitának Pünkösd vasárnap révén oltári szentséget. Fantasztikus volt vele beszélgetni, nagyszerű történeteket mesélt, és megerősített minket abban, hogy amit csinálunk, nem vakmerő őrültség, hanem egy nagyszerű módja a világ, saját magunk és egymás megismerésének. Duplán örültem Zoltánnak, mert Zita nagyon szeretett volna misére menni Kecskeméten, de sajnos nem tartottak azokban az órákban, amikor ott tartozódtunk. Ezt most Zoltán pótolta nekünk, ezért ezer hála és köszönet.

A szegedi halászlé, és a platánfák meséje

Este spárgakrémlevest főztünk, majd miután elbúcsúztunk Zoltántól, a tűzhöz orientálódtunk a többiek mellé. Ezen az estén Hunorral is bővült a csapatunk, aki előző nap érkezett ide Nagyváradról 200 km-t tekerve a Tisza gátja mellé. Reggel elmesélte, hogy egyszer részt vett egy 280km-es MTB versenyen, amiben 5000m szint is volt. Ezt meghallva, nevetve konstatáltuk, hogy akkor valószínű őrá nem kel majd sokat várni ezen a túrán.
Ezen a reggelen búcsúztunk el Dúdtól, aki Kutyával és Bercivel idáig kísért minket. Ők egy teljesen más túratempóhoz szoktak, ezért néha nagy türelemre volt szükségük a velünk együtt haladáshoz, de azért nem hiszem, hogy bánták, hogy velünk tartottak. Nekem mindenképpen nagyon jó volt, hogy az első két nap velünk volt Ádám, aki egy főiskolai sakkparti óta országos cimborámmá vált. Most egy darabig nem futunk együtt a Hármashatár-hegyen, de egy biztos: hazajövünk egyszer! Mert itthon van a Családunk és itthon vannak a Barátaink. Erről még nem írtunk, de bizony kemény volt a búcsú a szeretteinktől, különösen édesanyáinktól. Na de evezzünk vissza vidámabb vizekre.
Még nem esett szó Koller Andorról, aki Lakitelektől Baksig kisért minket. Túránk harmadik reggelén 8 éves kislányával jelent meg a táborunknál, így még mindig egy tíz fős csapattal tekertünk át Csongrádra a pontonhídon. Itt Hanna hazatekert, a csapat pedig folytatta tovább a töltésen. Baksig csak egy néhány kilométeres szakasz volt nehéz a betonlapok miatt, de ezt leszámítva kiváló aszfalton tekerhettünk a töltésen.
Baksnál még készítettünk egy nagy csoportképet a kereszteződésnél található „Útjelző táblánál”, majd betettük magunkat egy kocsma árnyékába sziesztázni a legforróbb délutáni időkre. Ekkor csatlakozott hozzánk Bujna Ági és két barátnője. Ők Szegedről tekertek elénk, hogy elkísérjenek Szegedig minket, majd ott az estét is együtt töltsük. Aztán Áginak befigyelt egy fontos állásinterjú, így maradt csak az együtt bringázás, de Ági mindent pontosan leszervezett nekünk Szegeden.
A ferenceseknél laktunk a Mátyás téren, ahová Makra Péter jóvoltából egy óriási adag nagyon finom halászlét is kaptunk a Szélkakas vendéglőtől. Ági anyukája segített nekünk a vacsoránál, amit a szállásunk udvarán fogyasztottunk el, igen jó hangulatban. Társaságunk tagjai 10 és 68 éves közöttiekből állt, mégis teljesen jól elvoltunk együtt ezen a három napon. A vacsorával még nem volt vége az estének, Dova egy vetítést szervezett le nekünk a templom mögötti platánfák alatt. Utánfutójával hozott egy aggregátort, laptopot és vetítőgépet. A fák közé kifeszített négy összevarrt ágylepedőből volt a vetítővászon, így a fűben ülve nézhettünk a bringás, fenntarthatósági és környezetvédelmi témájú filmeket. Jó volt Andrással (becenevén: Dova) találkozni, nem csak azért mert jó sztorikat mesélt az európai kerékpártúrájáról, hanem mert jó volt látni, hogy van még más is, aki tisztában van a környezeti problémákkal, hajlandó szembesülni velük, és hisz is abban, hogy lehet tenni ellenük, és ezt elég bátor hirdetni is, felhívni rá a figyelmet. Ráadásul bringás fronton is eléggé ott van. Jó tudni, hogy vannak ilyen emberek, remélem, mire hazajövünk, még sokkal-sokkal többen leszünk!

Temesvár, Jósika utca 4.

Negyedik nap, a Szeged – Temesvár szakasz elején a legtöbb eddigi útitársunktól elbúcsúztunk, a határ után már csak négyen maradtunk Danival és Zétával. Zéta is nagy rekus, és remek útitársnak bizonyult, nagyon örültünk neki, hogy sikerült ezen a szakaszon személyesen is megismerni. Remekül haladtunk ezen a napon, 117km-t tettünk meg jó hangulatban, a legtöbb időt az úton négyen szorosan egymás mögött tettük meg vonatozva, 22 és 25 km/h között.
A Temesvár kezdete táblánál nagy örömködést csaptunk, majd konstatáltuk, hogy itt egy órával előbbre van, mint mi hittük, és máris elkéstünk a szállásadónkkal való találkozással. Persze egy-két sms és egy telefonhívás után már tisztáztuk is a helyzetet, és pár perc múlva már Dudi első emeleti lakásán voltunk mind a négyen, fekvőbringástul. Zuhany, aksik töltése, ruhák mosáse, internet, vacsora, és még az Unicum is előkerült, éjjel fél kettőig beszélgettünk, angolul, magyarul.
Az ötödik nap pihenő volt, 20km-t sem tekeregtünk a városban, megnéztük a főteret és vásároltunk tartalék gumitömlőt kerekekhez. Meglátogattunk Renit, Zita volt iskolatársát a Notredame rendházban, ahol kaptunk vacsorát, és szedtünk egy csomó mentalevelet és mindenféle fűszereket a továbbiakhoz. Jó volt ott lenni Reninél a csöndes kis kertben, miután egész délután a városban voltunk. Köszönet a vendéglátásért!
Temesvár egyébként nagyon tetszett mindannyiunknak, Reni elmondása szerint az elmúlt években épült ki ilyen szépen, rengeteg szépen rendbe rakott parkot láttunk és az utak minősége is jó volt. A „bringasávokat” is most kezdték felfesteni a járdákra és az utak szélére, még sokkal viccesebben, mint otthon néhány helyen. Egyrészt a sáv nincs fél méter széles se, másrészt sokszor olyan extrém helyeken vezették át, hogy az elképesztő. A legdurvább amit láttunk egy húsz centi magas padka volt, egy parkolást akadályozó karóval megspékelve a keskeny kerékpársáv közepén.
El ne felejtsem a legfontosabbat, ami miatt tulajdonképpen Temesvár felé jöttünk: Jósika utca 4. – Lali papa szülőháza. Megtaláltuk a szomszédos parkot, és egy utcát is, amit a régi Jósika utcának véltünk – a mai Str. Virgil Onitiu-t. Sajnos indulás előtt nem maradt időnk pontosabban utána járni ennek az utcának, és Lali papa sem emlékezett már teljesen pontosan a házra, de amit találtunk házat ebben az utcában a négyes szám alatt, az tény, hogy egy nagyon öreg ház volt. A helybeliek elmondása szerint egy magyar „Nagy” család lakja még, de épp nem voltak otthon, hiába próbáltunk csöngetni, nem jött ki senki. Zita a nyakamba ült és bekopogtunk egy ablakon is, de nem sikerült senkit megtalálni a házban. Mindenesetre készítettünk néhány fotót a kapunál, és jól éreztük magunkat ezen a délutáni kis „menjünk el és találjuk meg Lali papa szülőházát” küldetésen. Amit lehetett, megtettünk, és reméljük, hogy jó helyen jártunk. Ha nem, hát így jártunk, mi megpróbáltuk, itt voltunk, találtunk egy szép öreg házat, amire tökéletesen illik a leírás, tiszteletünket tettük és ez a lényeg.
Az első öt nap, a mai temesvárit is beleszámítva 387,6 km-t tekertünk, 5418 Ft-ot költöttünk ételre, és 6975 Ft-ot egyébre. Ez összesen 12393 Ft-ot, ami belül van a 5 Euro / fő / nap-on. Persze ez csalóka, hiszen kétszer 3000 Ft-ot mobiltelefonaink feltöltésére költöttünk, amit remélhetőleg nem fogunk megismételni 5 naponta, ahogy póttömlőt sem 5 napra vettünk. Ezt kompenzálandó sokkal kevesebbet költöttünk ételre, hiszen rengeteget hoztunk otthonról, és Szegeden is megvendégeltek minket. Egy szó mint száz reméljük ezt tudjuk tartani, ahogy a napi kilométerátlagokat is.

  1. sanya
    június 16th, 2011 05:07-nél | #1

    Na végre! Ez már igen! Öröm volt olvasni a beírást. Csak így tovább!

  2. Olgi
    június 16th, 2011 05:38-nél | #2

    Jósika utca 3. a pontos cím. Hajrá gyerekek! Rövidebb írások is jöhetnek, csak legyenek!

  3. június 16th, 2011 07:47-nél | #3

    A halászlé mennyei volt!
    Óriási köszönet érte!

  4. HH
    június 16th, 2011 07:49-nél | #4

    Szia Árpi és Zita!
    Csúcsok vagytok továbbra is :) Imádom olvasni a bejegyzéseiteket, nagyon szuper és izgalmas :)
    VIgyázzatok magatokra és élvezzétek a szabadságot!
    Puszi
    H+P

  5. június 16th, 2011 08:04-nél | #5

    Sziasztok!
    Sajnos nem tudtam ott lenni Pusztavacson, s ezt nagyon bánom!ű
    E helyen szeretném pótolni az elmaradásomat, remélem nem haragusztok meg érte!
    Két kis írásomat szerettem volna személyesen átadni, mint jó kívánság az útra!
    Íme:

    Télikabát

    Habár még télikabátban ülök a tornácon,
    És úgy kávézok,
    De már érzem, lehel a tavasz;
    Várom, hogy a felszálló porral a szél,
    Vigyen a szél engem is messzire,
    Ne lássanak sokan sokáig,
    Szippantson az út magába,
    Ne előre, körbe,
    Hol hajtom fejem álomra,
    Nem tudom előre,
    A nap végén, az út végén
    A csillagok fénye hulljon szememre.

    2008. március 23.

    s az előző “versre” írt válaszom:

    Rövidnadrág
    Már levetettem a télikabátot,
    Úgy ülök- rövidnadrágban,
    Hogy bízzak a holnapban,
    Hinni kell a mában,
    Két lépést közt tűz a nap,
    És kék az ég, a rét szele fújdogál,
    Állok és veszem a levegőt mélyen,
    Aztán felülök a vaslóra,
    a Nap Kíséri utam, ahogy megyek,
    Rövidnadrág, abban,
    Nem másban írtam versem.

    2008. május 21.

    Vigyázzatok magatokra és hátszelet!!

    Kollár Lajos

  6. Viktor
    június 16th, 2011 08:16-nél | #6

    A Temesvar tabla alatt levo kiegeszito tablat meglatva biztos addig nyomtam volna a kurtot, amig ki nem fogy belole a levego :-D

  7. Zéta
    június 16th, 2011 11:23-nél | #7

    Sziasztok!

    Este nyolcra értem haza, 276 km-t jöttem. Volt egy defektem is, mindjárt indulás után öt perccel, a temesvári járókelők nagy örömére gumit szereltem egy buszmegálló mellett. Egy üvegszilánk szorult a gumi bordázatába, szerintem még előző nap, és szépen átfúrta magát a belsőig.
    Nagyon örülök, hogy sikerült egy napot Veletek tölteni, pontosan olyanok vagytok, amilyennek elképzeltelek Benneteket. További jó utat, Daninak pedig sok útszéli gyümölcsfát kívánok. :)

  8. Monique and Henk
    június 16th, 2011 12:07-nél | #8

    Hello Arpad and Zita,
    We would like to wish you a very nice Honeymoon-around-the-world, healty and happy travels and good luck in your marriage! If you’re in the neighbourhood of Nijeveen, your Gauchos’ hometown: be welcome!! Cheers, Henk and Monique, Nazca recumbents

  9. június 16th, 2011 12:26-nél | #9
  10. június 16th, 2011 22:24-nél | #10

    @Hegyeli Hunor
    Kedves Barataim, nagyon orulok hogy izlett nektek a finom szogedi filezett halaszle puha kenyerrel. Nagyon sajnalom, hogy nem lehettem es nem falatozhattam ott veletek, nem tudtam elozetes szandekom ellenere kikiserni benneteket kerekparral Temesvarig, de sajnos Irorszagba szolitott a munkam. Orulok tovabba annak, hogy kedves Unokaocsem, Juhasz Tibor foszakacs valamint kedves felesege Erika a szogedi Szelkakas Vendeglo es Panzio tulajdonosai valamint alkalmazottaik jovoltabol egyuttesen prezentalhattuk ezt a kis szereny vacsorat Isten es hu szolgaloi, a ferences testverek segitsegevel az osi rendhaz udvaran. Koszonom tovabba Dovalovszki Andris vagyis Dova Baratomnak, aki hozzam hasonloan bejarta kerekparral Europat, a Matyas teri nagy arnyas fak alatti hangulatos szabadteri vetitest, tovabba Bujna Agikanak az egesz fogadasban jatszott karmesteri szerepet.
    Peetoer

  11. gerifut
    június 17th, 2011 08:31-nél | #11

    hol van Dani bukosisakja?

  12. HH
    június 17th, 2011 09:50-nél | #12

    Árpi basszus, 2 napja azon gondolkodom, hogy miért látlak ilyen furcsának. GOndoltam levágattad a hajad. Nincs szemüveged. ÉS HEURÉKA!!! ;) Megborotválkoztál :) – 5 év :)

  13. június 17th, 2011 11:17-nél | #13

    Örülök, hogy csupa jót írtok. Vigyázzatok magatokra és legyetek boldogok:)

  14. Horváth János
    június 17th, 2011 12:44-nél | #14

    Szia Zita és Árpi!

    Nagyon örülök,hogy veletek tekerhettem a Hősök terétől a kiszombori határátkelőig.Jó volt találkozni a régi barátokkal és új kerékpárosokkal is megismerkedtem.Szegeden köszönjük a Ferenceseknek az ingyen szállást.Isten áldja meg Őket érte.Köszönjük Makra Péternek a nagyon finom halászlét és természetesen a szakácsnak aki elkészítette.Hiába a szegedi a legjobb! Köszönettel tartozunk Varga Ági anyukájának -Erzsikének- a felszolgálásért,a finom süteményért,az üdítőért és a sörért.
    Zita és Árpi! Isten áldjon benneteket a hosszú úton és kívánom,hogy szerencsésen haza érjetek.

    Sziasztok:Horváth János Makóról

  15. Holluby Andor
    június 17th, 2011 18:17-nél | #15

    Szia Zita és Árpi!

    Nagyon köszönöm a sorsnak, hogy találkozhattam Veletek, és részt vehettem ennek a fantasztikus útnak egy parányi kis szakaszán. Köszönet mindenkinek, aki segített, eligazított, vendégül látott, szállást és áldást adott. Név szerint Varga Áginak, édesanyjának: Erzsikének, Makra Péternek, Koller Andornak, Zoltán atyának. Minden hódolatom a kis Fanninak, aki óriássá nőtt a szemembe. Röviden: jó volt Veletek.

    Holluby Andor

  16. Endre-Julika
    június 17th, 2011 19:03-nél | #16

    Kedves Fiatalok! Jó utat kívánunk és várjuk mi is a híreket, vigyázzatok egymásra. Puszi.

  17. Melinda
    június 18th, 2011 13:41-nél | #17

    Sziasztok! Sok boldogságot és kitartást kívánok nektek! Melinda

  18. Banzig
    június 18th, 2011 21:07-nél | #18

    Jaj! Minden jót és még ilyen jó beszámolókat kívánok!

  19. Stavi Viktor – Jegesmedve – Isbjørn
    június 18th, 2011 22:27-nél | #19

    Árpád és Zita !

    Köszönöm ( én is ) a beszámolót.

    Amikor itthon voltatok,Árpáddal még telefonon beszéltem – éppen autót vezetett a sok rohanás közepette – és kértem tőle valamit.

    A részleteket hamarosan prívát e-mailben elküldöm nektek,és ha lehet akkor ezt a ,,pici” szívességet kérném tőletek,a dolog szépen lassan de aktuállisá kezd vállni.

    Kitartást és sok boldogságot kívánok nektek,vigyázzatok magatokra és írjatok sok beszámolót.

    Takk,og ha det bra !!!

    Stavi Viktor – Jegesmedve – Isbjørn

  20. vasz
    június 20th, 2011 16:07-nél | #20

    Hajrá Fiatalok!
    Ígérem rendszeres olvasótok leszek!

  21. Olgi
    június 20th, 2011 19:23-nél | #21

    Jó háznál kopogtattatok, az volt Lali papa szülőháza.

  22. június 20th, 2011 20:49-nél | #22

    @Olgi
    Valahogy ereztuk hogy az lesz az. Remeltuk hogy a hazszamokat nem irtak at, mert a rajzolt kis terkep es a leiras alapjan tokeletsen illet minden arra az oreg hazra. Rdekes hogy nem is volt masik ilyen oreg haz ott. Honna tudjuk egyebkent hgy ez volt az? Lali Papa felismerte keprol? Tenyleg, Lali Apa miert nem kommentel?

    Udv Vidinbol. Minden a legnagyobb rendben. A folfelek neha kemenyek meg a rekukkal, de megyunk lassan ugy nem faj es tanuljuk a turelmet.

  23. Olgi
    június 21st, 2011 05:59-nél | #23

    Igen, a képről felismerte, pedig akkor még nem emeletes ház volt. Ami késik nem múlik, biztos fog kommentet írni, a 100 nap alatt is írt.

    Miről írtál? Nincs ékezet! Él a netboksi?

  24. június 21st, 2011 15:25-nél | #24

    Hajrá, előre, kitartás!

  25. Tóth H. Zsófi
    június 22nd, 2011 23:01-nél | #25

    @Stavi Viktor – Jegesmedve – Isbjørn
    csak nem jegesmedve lesz a kérelem tárgya, újfent? :) hihi

  26. mohsen hashemi
    február 24th, 2012 08:50-nél | #26

    hellooooooooooooooo

Hozzászólások lezárva