Annapurna kör – 11-12. nap – 5,3km – 3548m – A Praken Gompa és a száz rupis láma
„Hundred Rupee Necklace Lama”
A Manangban töltött első teljes napunkon Thijs és Dean továbbálltak a Thorung La hágó felé. Mi délutánra szedtük össze magunkat, és bepakoltunk néhány cuccot a hátizsákomba, hogy elinduljunk a sokat emlegetett „Ice Lake” felé. Persze ekkor még azt se tudtuk, hogy merre induljunk el, ezért a szállodánk ajtójában álldogáló, vendégeket váró tulajtól kérdezgettünk. Ezt nagyon jól tettük, mert megtudtuk tőle, hogy az Ice Lake-hez már túl késő van, az a túra teljes napot kíván. Helyette a Praken Gompát és az ott lakó 96 éves láma látogatását javasolta nekünk.
A hegyoldal közepén láthattok egy sötétebb átlós sziklaperemet, na annak a bal széle alatt lakik a láma! :)
Ez a Gompa fent van a szemközti hegyoldalban, egy hatalmas, függőleges sziklaperem aljában, innen lentről úgy tűnik, lehetetlenség oda feljutni. Az odafent lakó lámát szokták „Hundred Rupee Necklace Lama”-nak is szólítani, ami magyarul annyit tesz, hogy „100 rupis nyakláncos láma”, merthogy az öregember nyakláncokat készít, és „ajándékoz” az oda fellátogató turistákak 100 rupiért. Ez a dolog, csak félig tetszett nekem, de úgy voltam vele, hogy 100 rupi nem a világ vége, nem is kötelező kérni tőle, na meg egy öregembernek, aki fent él a hegyen ennyi idősen, talán el lehet nézni ezt. „Neki is meg kell élnie valahogy”, és ha már a láma címet is megkapta ennyi idősen, akkor talán nem rossz ember. Ezt a láma dolgot egyébként én a mai napig nem értem. Kérdezgettünk embereket, hogy hogyan lesz valakiből láma, és csak arra jutottunk, hogy ha valaki eléggé idős már, és egy darabig elvonulva sokat meditált , és mélyen spirituális figura, akkor egy idő után már lámának hívják. Ez persze számomra még mindig túl misztikus, és megfoghatatlan, de pontosabb magyarázat híján elfogadom ezt a definíciót.
Az utunk legelőször a Manang központjában található Gompához vezetett, mert ezen a helyen van egy kis tábla, ahol fel vannak sorolva ezek a maximum egy napot igénybe vevő túrák. Köztük megtaláltuk a Praken Gompát is, ahol a 100 rupis lámánk lakik. A térkép persze nagyon vázlatos volt, és csak annyi volt írva mellé, hogy 2-2,5 órás a túra, és szép kilátást, valamint nagyszerű akklimatizálódást ígér. Az, hogy merre kell indulni, sehová nem volt kiírva és sehol nem volt jelezve, és még az OpenStreetMap sem jelölt arrafelé utat, amerre az a sziklás hegyoldal magasodik, ahová a lámát mutatta a vendéglátónk. Ez a térkép egyébként eddig nagyon jó volt, az összes települést és a szállások nagy részét gyönyörűen jelölte. Most azonban először kérdeznünk kellett, hogy merre van az arra. Hamar a kőházak között találtuk magunkat, amint kelet felé tartottunk. Olvass tovább…
Vagyis hát a jó ég tudja, hogy hogyan volt a sok hó alatt maga a hegy, a szikla, de nem is ez a lényeg, hanem hogy az egész gyönyörű volt, és lenyűgözött. Zitával hamar fel is fedeztük, hogy ez az a hegy, amelyik az Annapurna Circuit turistatérképünk borítóján is szerepel, méghozzá nagyon hasonló szögből, mint ahogy most is látjuk. Már ez is mutatta, hogy nem akárhol vagyunk, és nem akármilyen hegyet szemlélünk éppen. Miután kihajtottuk a térképet, hamar beazonosítottuk a hegyóriást. Az Annapurna-II-t csodáltuk. Adhattak volna neki valami romantikusabb nevet is – jegyzi meg Zita, én pedig közben leolvasom a magasságát a térképtől: 7934m! Tyűű, az anyja, majdnem egy 8000-es! A következő az volt, hogy úgy ahogy voltam, papucsban, és „pizsamában” (= sok meleg réteg ruha) kirohantam, és kerestem a faluban egy utcával feljebb egy helyet, ahonnan lefényképezhettem a hegyet. Később persze ezek a képek a kukába kerültek, mert még túl korán volt az igazán jó fényekhez.
Legutóbbi hozzászólások