Archívum

‘Olmsted Point’ cimkével ellátott bejegyzés

Yosemite #4 – Tovább a Tioga-hágóúton

július 30th, 2014 Nincsenek hozzászólások

Reggel sikerült a nap előtt kelni, és igazán korán elindulni. Mivel minél előbb el akartuk hagyni a kempinget, ezért a tőle kb. egy kilométerre lévő elágazásnál reggeliztünk, a benzinkút melletti erdős részen reggeliztünk. Zita tápos rántottát sütött egy fatuskón.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Mindeközben egy állat is megjelent a környéken:

Újratöltöttük a palackjainkat a már ismert mosdóban, majd nekilódultunk a már ismert fölfelének. Hamar felértünk ugyanoda, ahová tegnap este is, és most sokkal könnyedebben, pihentebben haladtunk. Az emelkedő azért kivett belőlünk, de szép is volt, főleg hogy tudtuk, hamarosan lankásabb lesz és még egy kisebb lefelé is lesz közben.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Később valóban megérkeztünk a lankásabb részre és pár kilométer lejtőnk is volt. A táj változott, egybefüggő szikla hegyoldal mellett tekertünk, majd egy takaros ki tó partján elmajaszoltunk egy müzliszeletet.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Az ebédünket a grafikonon látható 49-ik kilométernél, abban a “mélyedésben” költöttük el, ami valójában a Yosemite-patak völgye volt. Ahogy leért az utunk a völgy aljába, már gyönyörű, nyílt terepen tekertünk, hatalmas jó kilátással a sziklás, fenyőerdős tájra. Itt aztán mindent lecsiszolt laposra a jég, de ezek a fenyők még ebben a sziklában is képesek erős gyökeret verni! :) A patak mellett az útról lekanyarodva egy kellemes patakparti pihenőhelyen ebédeltünk meg.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Kiadós adagot főztünk, amiből későbbre is maradt. Mellettünk egy denveri család piknikezett, és mintha csak értették volna Zita magyar sóhaját egy hideg üdítő után, pár perccel az érkezésünk után hideg görögdinnye szeletekkel és üdítővel kínáltak minket. Az anyuka olyan fiatalos volt, hogy inkább néztem volna a gyermekei testvérének, mint anyjának. Ebéd után a már előzőleg a fekete zuhanyzsákba a napra kitett, és az ebédünk alatt felmelegedett vízből lezuhanyoztunk, majd a patakot és a helyi madárvilág egyik gyönyörű színes példányát szemügyre véve lassan szedelődzködni kezdtünk.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Ez ugyanaz a patak, ami tegnap aláömlött abból a hatalmas magasságból a Yosemite-völgybe. Most több mint 1000 méterrel feljebb voltunk, messze a vízesés felett. Indult is innen egy Trail, ami egyenesen a Camp 4-ba vezetett volna minket kb. fél napnyi séta után. Biciklivel kicsit hosszabb volt az út idáig, de ahogy belegondoltunk ebbe a hatalmas magasságba, nagyon tetszett a gondolat, hogy kevesebb mint 24 óra alatt (mert tegnap elég későn hagytuk el a völgyet) feljutottunk ide ennyi sok cuccot – a csigaházunkat – is magunkkal hozva, pusztán a saját erőnkből.

Innen egy jó kétszáz méteres mászás következett, majd hullámos táj, hol egy apróbb hágót másztunk meg és száguldottunk le a túloldalán, hol lapos, alig észrevehetően emelkedő úton tekertünk. A táj közben egészen elképesztő volt, csak úgy ámultunk kanyarról kanyarra. Egy helyen hatalmas fák nőttek ki a szinte vízszinted sziklafalból, és törtek a magasba felettünk. Aztán jött még egy mászás, aztán még egy lefelé.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Mígnem ki kilyukadtunk egy tágas kilátással bíró kanyarban, ahol egy széles parkoló is szolgált azon autósok számára, akik erre a kilátásra kíváncsiak voltak. Ez volt az Olmsted Point, ahonnan most egy teljesen más szögből, fölülről és a távolból láthattunk a Half Dome-ot a látóhatár végében. Ez egyben egyébként a Tuolumne Meadows környékén fel-alá közlekedő szintén ingyenes shuttle busz nyugati állomása is egyben. A keleti már fent van a Tioga hágóban, 3030m magasan.

Az Olmsted Pointon megálltunk mi is egy kicsit, és kimásztunk egy közeli szikladómra is nézelődni, ennek a tetején egy apró fa nőtt ki a sziklából, mintha csak azért lett volna ott, hogy egy kis árnyékot adjon a kilátásban gyönyörködőknek. Nem semmi táj volt ez, szinte nem is lehetett eleget csodálni, olyan gyönyörű volt.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Alig hagytuk el a parkolót, egy hosszú balrakanyarban az út jobb oldalán feltűnt egy festőien szép táj közepén a Teyana Lake. Ez megint olyan látvány volt, amivel nehezen lehetett betelni a rövid megálló alatt, de nekünk már nem jutott ennél több, közel volt a naplemente időpontja és nekünk még hátra volt egy utolsó nagyobb mászás (a grafikonon a 75. kilométertől) a Tuolumne Meadows kempingjéig.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Legurultunk a tó partjára, ahol egy kicsit kisétáltunk a partjára, de ott annyi szűnyog volt, hogy hamar meg is untuk a látványt néhány fotó után.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Folytattuk a bringákon a tó partján, majd miután elhagytuk azt és elkezdődött a mászás, megálltunk az út szélén némi kalóráit magunkhoz venni, mert Zitánál kezdett lemerülni a tank. Ami azt illeti, nekem is jól estek a falatok, bár én még bírtam volna a végéig, én nagyobb mazohista vagyok, mint a feleségem. Ha kell, az összeesésig/eléhezésig is ki tudom hajtani magam, és erre sajnos hajlamos is vagyok, úgyhogy ilyenkor jó, hogy itt van Zita és megállít, hogy együnk, pihenjünk.

Leküzdöttük ezt az utolsó emelkedőt is, és lefelé száguldva először újabb dómszerű sziklacsúcsok tüntek fel előttünk, majd a Tuolumne Meadows széles, lapos rétje, de ekkor már javában szürkült, csak a hegyek tetején sárgállot a nap, de a táj nagy része már szürke volt a végtelen hosszúra nyúlt árnyékoktól.

Klikk a képre a nagyobb felbontáshoz és a teljes galériához!

Lekanyarodtunk az Information Centernél, de az már zárva volt. Egy kolléga viszont épp ekkor érkezett meg a szálláshoz, aki elmondta, hogy menjünk a kempinbe, mert amikor ő onnan eljött, még volt néhány hely, és van ott Backpacker’s campsite is. Mire odaérünk, a bódéban már nem volt senki, de a kempingfelelőst megtaláltuk, és megengedte nekünk, hogy a közeli dombtetőn lévő Backpacker’s kempingben két éjszakát is eltöltsünk egymás után. A szabály elvileg az, hogy a gyalogtúránk előtti és az azt követő éjszakán szabad használnunk ezt a kempinget, és hát mi másnap gyalogtúrázni terveztünk, csak éppen nem több napos, hosszú túrára terveztünk indulni, hanem csak dayhikes-ra vagyis egynapos gyalogtúrára. Szóval így kiforgatva a szabályokat a két éjszakára amúgy is lehetőség lenne, de mi azért jobbnak láttuk megbeszélni. Már sötétben toltuk fel a dombra a bringákat, amelynek az oldala természetesen meredek és csúszos volt, csak hogy még legyen egy kis utolsó kihívásunk itt 2500 méter magasan.

A Yosemite-patak völgyéből kimászva a nyeregben indítottam egy timelapse felvételt a mögém szerelt kamerával, de mivel 15fps-re állítottam a sebességét, elég hosszú lett és számotokra talán unalmas. Azért ha valaki szeretné így is átérezni a leírt élményeket, kattintson a Play gombra! ;)

Történt 2014. június 28-án, tekertünk 67km-t 9,8km/h-s átlaggal, közben kb. 1200m mászva, nettó 6 óra 49 perc alatt. Fotók kiválogatva, átnevezve, átméretezve, berendezve, beillesztve és az egész a videókkal összeszerkesztve (ez több idő mint megírni az egészet), és megírva július 25-én. :)