A Sátán Vasvillája, vagy Mordor hegye, egyre megy
Harmadik nap – megmásszuk a Sátán Vasvilláját. Saraguro – Loja
Reggel arra ébredtünk (a telefon csipogása mellett), hogy kopog az eső a fedett kert műanyag tetőjén. Ah, lenyomtuk az órát, kicsit aludjunk még. Aztán megint lenyomtuk, megint esett, majd elállt, majd megint esett. Egy pillanatra még az is felmerült, hogy akkor itt maradunk egy napot, de végül az éhség kivitt minket reggelizni és láttuk, nem lesz ez tartós. Reggeli után vettünk pár pékárut útravalónak, majd visszamentünk a szállásra pakolni. 10-ig lehet elhagyni a szobát. Késői az indulás, de hát ha esett az eső és nem volt kedvünk kimenni megint elázni?
Mordor hegye, a Sátán Villája rögtön balra, ezzel kezdjük a napot. Épp csak Mordor gonosz szeme nem világít ott… De gondolom mindenki oda tudja képzelni.
Árusok
És portékáik – a gyöngyből készített nyaklánc itt tradícionálisnak számít.
Például itt láthatjátok, ahogy a néni visel egyet.
Főtéren lévő szép parkocska
Nagyon tetszik, hogy kalaposak a nők, vajon honnan szedték ezt az ötletet? A spanyolok tuti csak a férfi viseletben vitték be és biztos elmondták, hogy csak a férfiak viselnek kalapot. Vagy nem? Kinek van ötlete erről?
Árpi első botsáskája! (Természetben fotózva, nem vitrin mögött.) Milyen jól néz ki, nem? :))
Azért kapott kabátot, mert most nyírták, és ne égesse meg a nap/ne fázzon a szélben?
Megálltunk egy útszéli boltnál, amely tejtermékekre volt specializálódva – bár amint látjátok, más csomagolt nyugati termékek is megtalálhatóak. Be is nyakaltunk két pohár joghurtot.
Ezt a szép pillangót a betonról szedtem össze, ott verdesett szerencsétlen. Andree azt mondta nekünk egyszer, hogy a pillangókat, amelyeket elütnek az autók, de nem halnak meg, “sokkot” kapnak. Ezért gondoltam, hogy felszedem és a fűbe teszem, mert Andree szerint egy kis idővel helyre jönnek.
Micsoda páncél! Ennek a szarvasbogárféleségnek kinéző állat pontos megnevezését remélem a kommentekben megkapom! ;)
És a táj… hát igen.
Na, és itt ki laknak szívesen? :)
Ők épp szembe jöttek, mentek haza iskolából. Beszélgettünk egy kicsit, leginkább rólun, mert nagyon tetszett a férfinek a bicikli és a rekumbensekről kérdezősködött. Mesélte, hogy kb egy hónapja látott egy másik ilyen biciklit, de annak kisebb volt az első kereke. Közben nézzétek meg a háttérben állókat is, a szemfülesebbek láthatják, amint a nő kezében egy nagy vattacukor szerű pamacsot tart. Épp – csak úgy sétálás közben – sodorja a fonalat.
Nagyon boldogok vagyunk
“Mert nem vágja az asszony rendesen a hajamat.”
Ez ám a buszmegálló!
Utcai életkép a pihenőhelyen.
Étterem. Előtte egy kutya – elhagyhatatlan kellék. Ilyen helyeken szeretünk enni. Helyieket támogatunk vele, olcsó, mindig friss és garantáltan a környék ízvilágát próbáljuk ki vele.
Iskolás gyermekek egyen-melegítőben
hangulatkép
Egyik lefelében ez a gyönyörű vízesés fogadott minket.
Az a kis pici kék folt lennék ott a kép jobb alján. Beleveszünk a szép tájba.
Vajon milyen életet élhetnek ott szemközt az emberek?
Panorámakép a kilátásról. Az az alsó út egy alternatív útvonal, de mivel a joghurtos néni azt mondta, hogy nem aszfalt (bár hogy milyen állapotú a földút, arról nincs fogalma, de nem aszfalt azt biztos), így letettünk arról, hogy errefelé rövidítsünk. Bár ha erre megyünk, nem lett volna semmi szint (tudjátok, ”lejtő”).
Már nincs messze Loja… csak pár fölfelé, aztán egy nagy lefelé.
Bele a felhőkbe
Elképesztően szép
Brutális, nem?
.
Egy érdekes templom. Nem, nem az épület – hanem a mellette álló csúcsos tetős fal nélküli “garázs”. Vajon miért jutottak erre a megoldásra?
Sötétedik – jön a köd és a csontig hatoló hideg.
Kék színben úszik a város – ide készülünk, ez Loja. (Ejtsd: loha)
Látjátok azt a szép bekúszó felhőt? Mint valami markoló kéz, amely meg akarja kaparintani a tájat, mielőtt a Nap végleg alábukik.
Hosszú, fagyos lefelé után megérkeztünk!!! Megcsináltuk!!! Íme Loja óvárosának kapuja.
Rettentő büszkeség tölt el minket, hogy véghezvittük ezt a három napot – és mennyi (hegy) jön még! Ez még csak a kezdet volt! De bebizonyítottuk magunknak, hogy meg tudjuk csinálni, nem puhultunk el a Himalája meg a Karakorum óta, bár ehhez kétséggel hozzásegített a hűvös, nem gatyarohasztóan meleg idő. Bár ereje az van a Napnak, leégtünk-lebarnultunk (50 faktoros naptejjel együtt) az arcunkon és kezeinken, de ez a meleg koránt sem egyenlő azzal a fülledt, izzasztó hőséggel, ami a tengerszinten várt volna ránk. Medellinből kitekerve és alig egy óra alatt megmászva ezer szintet – ez adott erőt és bizonyosságot, hogy ezt is meg tudjuk csinálni. És így is lett. Igaz, három nap tekerésre két nap pihenő jutott Lojában, de ez részben azért is alakult így, mert sok elintéznivalónk van. Sajnos így is, úgy is buszra fogunk majd szállni, ennyi heggyel nem tudunk ilyen kevés idő alatt megbírkózni. Azzal, hogy megvettük a repülőjegyet vissza Európába, bizony ketyeg az óra, és kegyetlenül méri az időt, ami még hátra van. Tik-tak-tik-tak, közel 4 éves őrületnek szabtunk határt ezzel, de fontos volt megtenni ezt a lépést, mert csak így volt olcsó a repülőjegy. Ez és csakis ez indokolja meg az eddigi és az elkövetkező buszozásainkat (vagy stoppolásainkat). Viszont hihetetlenül boldog vagyok, hogy a hegyi útvonalat választottuk. Buszozni így is kell, viszont cserébe úgy érzem, sokkal többet és szebbet látunk, mintha a laposabb, sivatagosabb (és veszélyesebb) útvonalat választottuk volna. Árpilis 18-a van, mikor e sorokat írom, és így, Kedves Olvasó, szeretettel invitállak Téged ennek az őrült, élményekkel teli, több éves út utolsó ~3 hónapjára, amit a kalandos, kiszámíthatatlan, tarka, színes-szagos Latin-Amerikában töltünk. Ezután jön majd a végszó, az utolsó felvonás, 2 hónap Európában: a végső szakasz, amelynek majd Te is részese lehetsz, ha csatlakozol hozzánk a Magyar határtól Budapestig tartó három napos szakaszra. :)
Elképesztően szép helyek , no és felvételek! Milyen csodálatos a világ!
Csodálatos.
Gyönyörű tájakon jártatok! Csak így tovább, kitartást a lejtőkhöz :-)
Lesz a képekből 2016-os falinaptár?
Köszi a reagálást a banános felvetésemre. Azon viszont csodálkoztam, hogy nem emlékszel itthon milyen ízűt lehet kapni :-)Kicsit nézelődtem, mert azt meg én nem tudtam, hogy több féle banán létezik. És úgy érzem muszáj ezt itt megosztanom, mert jó pár érdekes dolog is megtudtam banán kapcsán :-)Lesz olyan is ami a fenn tarthatósággal kapcsolatos csak, hogy Árpinak is érdekes legyen :-)
Íme:
A banán (Musa x paradisiaca) a trópusokon elterjedt és termesztett egyszikű, lágy szárú, bár gyakran fatermetű növény. Levelei egymásra borulva 3–5 méter magas áltörzset alakítanak ki. Lecsüngő, összetett fürtvirágzata van. Évente 50–70 kg keményítőben gazdag, utóérő gyümölcsöt hoz (tulajdonképpen áltermés). Termése bogyótermés. Az átlagosan 10–15 cm hosszú, hajlott, sokszögletes, lekerekített, zöldessárga gyümölcsök közös száron helyezkednek el. A világ legnagyobb banánexportőre ma Ecuador.
Bár vadon termő változatának gyümölcsében nagy, kemény magok találhatók, a termesztett triploid változat magtalan. Magok hiányában sarjaztatással, vegetatív módon szaporítják, ezért a termesztett banánok egy-egy közös ős klónjai, az így kialakuló monokultúrák betegségekkel szembeni ellenálló képessége elmarad a vad ősökétől.
A vad banán a mai termesztett banánfajok őse, őshazája Délkelet-Ázsia, de a görögök i. e. 333-ban már ismerték. Plinius elbeszélése szerint Nagy Sándor katonái is megkóstolták indiai hadjáratukon. Észak-Egyiptomba és a Közel-Keletre először arab kereskedők vitték a 7. században.
A portugálok a 15. század elején banánsarjakat telepítettek Nyugat-Afrikából a Kanári-szigetekre. Egy spanyol dominikánus szerzetes, Thomas de Berlengas, Panama későbbi püspöke vitte magával a banánt 1516-ban Santo Domingóba; innen terjedt el az amerikai kontinensen, mint az Amerikába hurcolt rabszolgák egyik fő tápláléka
Jellegzetes zamatú húsát vagy frissen fogyasztják, vagy szárítva (liszt, pehely) kerül forgalomba.
Az éretlen, zölden szedett gyümölcsöt az értékesítés helyén utóérlelik.
A zöld banán hűtőtárolása 90-95% relatív páratartalmú térben 14-15 °C hőmérsékleten 10-20 napig lehetséges. Érett állapotban 13-16 °C-on tanácsos tartani, 13 °C alatt szürkül. 5–10 napig tartható el.
A banántermelő országokban rendkívül sok gondot okoz a banánhéj hasznosítása. Ruandában például két millió tonna gyümölcs terem évente és ennek csak kis része hasznosítható ehető gyümölcs formájában. A többi, levél, szár, héj, mind hulladék és megsemmisítése óriási probléma. A nottinghami kutatók megtalálták a banánhéj hasznosításának egyik legegyszerűbb módját. Mike Clifford az egyetem műszaki karának professzora szerint a banánbrikett lehet a jövő energiaforrása a fában szegény országok számára. A növényi hulladék fűtőanyaggá történő alakítása a fenntartható fejlődés egyik alappillére.
Fűtőanyaggá alakítás folyamata
A rothadt gyümölcsöket és a banánhéjat pasztává keverik. Ehhez a keverékhez Angliában fűrészport, míg Afrikában szárított banántörzsmorzsalékot kevernek. Az anyagot brikettformába préselik és negyvenfokos kemencékben szárítják. Ruandában az energiakímélés miatt a nap szárító hatását igyekeznek kihasználni.[1]
Még annyit, hogy Zita buzdított, hogy tegyek egy banán körutat :-) Ha már ez szóba került lenne egy kérdésem. Nagyon szívesen bújnék a bőrötökbe de egyenlőre még több szól ellene mint mellette. Pl: hogy válogatós vagyok étkezés ügyileg nem eszek húst, a rizs sem a kedvencem ti pl ezt a két ételt ettétek eszitek a legtöbbször.Aztán gondolkoztam azon is, hogy vajon minden embertípusnak ajánlható ez az utazási forma? Gondolok itt arra, hogy aki nem annyira kommunikatív nyitott személyiség az eleve helyiekkel,más utazókkal való megismerkedés élményéből jóval kevesebbet kap. Pedig ez az egyik legfontosabb eleme egy ilyen túrának.
Aztán nyelvtudás hiánya, szervezőképesség. Persze így is el lehet indulni meg lehet csinálni, de így nem biztos, hogy ugyan olyan nagy és mély élményeket kap az illető.Aztán cáfoljatok meg.Mondjátok el ti, hogy látjátok tapasztaltátok.Abból asszem van egy kevéske 4 év alatt:-)
Hát a bogárra nem hiszem hogy fog érkezni pontos megfejtés (annál jobban ahogy belőttétek nekem sem menne). De ez érthető is, hisz a közelrokonság áll 35000 fajból és évi 200-al nő ez a mennyiség… http://en.wikipedia.org/wiki/Scarabaeoidea
A lepkétek pedig engem valamiféle rókalepkére emlékeztet, de hogy ott a túloldalon pontosan milyen fajok vannak, vagy milyen teljesen más csapatba tertozó csak hasonlónak tűnő fajok azt szintén nem tudom: http://en.wikipedia.org/wiki/Nymphalis