Nászút a Föld körül

Amikor 2013. január 5-én este visszatértünk a szállásunkra Tam Coc-ból, szomorú hírt kaptunk. Ezen a napon hunyt el 82 évesen nagypapánk, Lali papa. Már több mint fél éve diagnosztizálták nála a hasnyálmirigyráknak egy akkora már súlyossá vált állapotát. Ő hősiesen küzdött a betegség ellen, a Karácsonyt még otthon töltötte, ekkor láttuk őt utoljára skype-on keresztül. Aztán az újévvel belátta, hogy neki és a családnak is jobb, ha bevonul a kórházba, ekkor már nagyon súlyos volt az állapota, az orvosok morfiumot adtak neki és nem sokkal ezután el is aludt végleg.

Még szeptemberben gondolkodtunk egy hazamenetelen, Zita felajánlotta azt is, hogy menjek én egyedül haza, és ő megvár itt DK-Ázsiában, de végül beláttuk, hogy ennek se lett volna sok értelme, mert Lali papát nem gyógyítanánk meg ezzel a betegség gyógyíthatatlan stádiumából és mindenkinek csak nehezebb lenne úgy, ha hazamennék. Aznap este eléggé letörtem, másnap szomorúan és mérgesen nyomtam a pedálokat. Miért az én nagypapám, amikor ő még annyira szeretett volna élni és annyira küzdött? Miért nem élhetett még? Hol van most, és hogy lehet az, hogy többé nem létezik? Ilyenekkel gyötörtem magam, míg vissza nem találtam a valóságba és rá nem leltem újra az élet örömére. Hiszen én élek, mi élünk és ennek örülni kell, ennek Lali papa is örülne, ő is így tett, még idősen, betegen is, amikor már tudta, hogy nincs sok hátra. Nem lehetett könnyű neki.

Lali papa a mai világ átlagos nagypapájánál azt hiszem nekem, vagyis inkább nekünk egy kicsit több volt. A perőcsényi házukhoz szinte minden évben szerveztünk egy-két kerékpártúrát, sok barátunk is ismerte és kedvelte őt.

A nagyszüleim, Éva mama és Lali papa egy balatonboglári homokozóban találkoztak amikor Lali papa 8, Éva mama 6 éves volt. Éva mama bátyja, Ádám, nagy cimborája volt Lali papának, így találkoztak ők, és már akkor, kisgyerekkorukban összeházasodtak játékból, amit végül a húszas éveik elején egy igazi házasság is követett, amely aztán több mint 50 évig tartott, és amelynek a gyümölcse édesapám, Csaba és a testvére, Ádi. Emlékeztek Nándira az „Északi Trió”-ból, a 100napbringa-ról? Vele kettesben hódítottuk meg Nordkapp-ot, Európa legészakibb pontját kerékpárral. Na, ő az unokatestvérem, Ádi idősebbik fia. Továbbá Ádi az, aki „kisöreg” néven a lenti, 1959-ből származó történetben „Megkezdte a leszerelési program végrehajtását”. :)

Ezt a levelet nemrégiben találták meg a szüleim Lali papáéknál. Éva mama gépelte be, és az ő, ’56 után Németországba költözött testvérének, Ádámnak és feleségének, Zsuzsának küldték ki ennek egy másolatpéldányát. Lali papa már nem, de Éva mama és Ti még elolvashatjátok. Bár kicsit hosszú a szöveg, de kiváló korkép, érdekes és izgalmas leírás, amelynek további érdekessége, hogy Lali papa pont annyi idős volt, amikor mindezeket történtek, mint amennyi most én vagyok, 29 éves. A képek nem biztos, hogy pont ugyanerről a túráról és helyszínről valóak, de ezek is Róluk szólnak, és a történetben leírt élményekhez mindenképpen passzolnak. Ezen a képen jobb oldalt Éva mama és Lali papa nászútjukon láthatóak Balatonlellén a Kolibri nevű nyaralónál.

Lali papa már nincs köztünk fizikailag, de bármennyire és érzelgősen hangzik, bennünk továbbra is él, már csak azért is, mert az ő vére is vagyunk és az ő nevelése is, közvetlenül és közvetve a szüleimen keresztül. A vicces és kalandos történetei, anekdotái (amelyeknek egy részét Harkányi Lajos néven, összesen 82 hozzászólásban itt is elmesélte a honlapon) mindig jókedvet csináltak a tábortűz köré Perőcsényben és bár néhányat a történetek közül már sokadjára mesélt el, mi nem bántuk, mindig visszajártunk. Érthető okokból nem ismertem őt fiatalabb korában, de mint nagyszülő, nekem példaképem volt és az is marad, ha egyszer megélem, szeretnék olyan nagypapa lenni, amilyen Lali papa volt nekünk.

…de most már elég legyen belőlem, jöjjön Lali papa története az egyhetes zempléni kalandjaikról! Ha nehéz így olvasni, klikkeljetek valamelyik képre, akkor feljön nagyobban és aztán is tudtuk lapozni jobbra-balra. Ahogy néha ő sem értette az én szavaim egy részét itt a blogon, úgy nekem is akadtak sötét foltok az ő írásában, ilyen pl. a „betonkaja”, vagy a „strimsli” és a „tischelés”. Ha ezeknek tudja valaki a megfejtését, örömmel vennénk, ha megírná!