Az utazás kiválasztása és az odajutás
Ahogy a Taj Mahalhoz, úgy a Ha Long öböl mészkőszikláihoz is odatűztünk egy képzeletbeli gombostűt a világtérképen, amikor ezt az utazást elkezdtük álmodni és tervezni. Vietnamnak a legnagyobb turistalátványossága és jelképe minden bizonnyal a Ha Long öböl. Ezen a helyen a mészkősziklák toronyként állnak ki a tengerből, ezer és ezer szigetet alkotva. Ezt a helyet nem akartuk kihagyni.
Mivel az öböl Hanoi-tól kb. 150km-re keletre fekszik, úgy döntöttünk, hogy ezt a kerülőt egy szervezett utazás keretében tesszük meg, s nem bringákkal, mert abban nem sok élvezetet találnánk. A térképről ugyanis azt olvastuk le, hogy az a Hanoi környéki északi rész viszonylag sűrűn lakott, tele van utakkal és sztrádákkal, és ehhez nem volt kedvünk bringával. Az utazási irodák viszont egész jutányos áron kínáltak „all-inclusive” utakat, 
nem hiába, valami előnye is van annak, ha egy hely ilyen szuper népszerű a turisták körében, mint a Ha Long öböl. Az egy napos túrák 25 dollártól kezdődtek, de az ilyesmi meg sem fordult a fejünkben, hiszen ha csak egy napra mennénk, azon a napon több időt töltenénk a buszban, mint a vízen a sziklák között. A kétnapos utak 40 dollártól indulnak, sokáig egy ilyenre akartuk benevezni, de végül hagytuk magunkat rábeszélni a 3 napos útra, ami alig drágább, csak 50 dollár, és így lesz egy középső napunk, aminek a fele nem fog elmenni csak az oda- vagy a visszaúttal. Ebben az árban benne volt a kétnapi szállás (egy nap hajón, egy nap a legnagyobb, központi Cat Ba szigeten), 7 étkezés, az oda- és visszaút háztól házig, a vezető, a belépők és a kajakbérlés, mert hogy egy órányi opcionális kajakozást is ajánlottak a prospektusok. Ez mind alig tízezer forintért fejenként szinte túl szépnek tűnt, hogy igaz legyen, de mivel egy 100m-es utcában 5-10 utazási iroda (amit valamiért itt Café-knak is hívnak) kínálta nagyjából ugyanazokat az utakat, így mi elhittük, hogy 
ekkora a verseny. Persze azért voltak fenntartásaink, mert láttuk, hogy a felső határ a csillagos ég, miközben 50 dollár alá sehol nem ajánlottak be a 3 napos útra, egyik irodában sem. Tudtuk, hogy ez a „legalja”, hogy nem a legpofásabb hajóval fogunk utazni és nem a legpompásabb szállodába fognak lerakni minket, és az étkezésekre sem vizionáltunk királyi lakomákat, de mindezekre nem is nagyon vágytunk, csak arra, hogy lássuk a híres Ha Long öblöt, és közben ne kelljen azzal bajlódnunk, hogy navigálunk és alkudozunk és keressük a legolcsóbb éttermet és a legolcsóbb szállodát. Ez megy nálunk az év nagy részében ezért most akartunk egy kis kikapcsolódást e téren, még úgy is, hogy közben tudtuk, ez bizonyos kötöttségekkel is jár majd.
Szóval végül indulás előtti este a szállodánknál beneveztünk egy ilyen 3 napos, 50 dolláros kalandra. Azért a saját szállónknál, 
mert ugyanazt a túrát, ugyanazon az áron ajánlották, mint sok másik iroda is, és mert így meg tudtuk velük beszélni, hogy ha náluk vesszük az utat, akkor arra a két éjszakára, amíg távol vagyunk, nem kellett kifizetnünk csak 6 dollárt a 9 helyett (hiszen nem használtuk a zuhanyt, a hűtőt, a villanyt, csak a bringák és a cuccaink álltak a zárt szobában).
Reggel valóban érkezett egy fickó a szállónk elé, aki azt mondta magáról, hogy ő a vezetőnk. Érdekesen törte az angolt, látszott rajta, hogy sokat csinálja ezt. Egészen a sarokig kísért minket, ahol már várt ránk egy kisebb busz, erre felszálltunk, majd megvártuk, amíg a busz araszolva átgurul a Backpacker’s Hostel elé, ahol a többi utas nagyrésze felszállt. Amikor végre megteltünk, lassan kigurultunk a városból és elindultunk kelet felé. Az utazás hosszú volt, hosszabb mint ígérték, de ezen nem akadtunk le, erre számítottunk. Útközben csak egyszer álltunk meg, egy hatalmas, 
modern szuvenírlerakatnál, ami tartok tőle, hogy pontosan erre a célre épült ki: pihenőnek a Hanoi és a Ha Long öböl között utazó turistáknak. De ez nem baj, végülis nem bántottak minket! :)
A kikötőben megkaptuk a jegyeinket, majd külön csoportokra szakadtunk a szerint, hogy ki hány éjszakát kívánt eltölteni a hajón és a szigeten. Mi ahogy már írtam, egy éjszakát a hajón egyet pedig a szigeten kívántunk eltölteni, a programfüzetet pedig gondosan befényképeztük, hogy ha valami esetleg nem úgy történne, ahogy azt előzőleg ígérték és leírták, akkor tudjunk reklamálni. Mert ilyenről ezeregy történetet olvastunk az interneten.
Pasziánsz a Thieng Cung barlangban
Az ebédet már a hajón kaptuk, nem volt vele baj, de ezt csak annak köszönhetjük, hogy az asztaltársaink nem voltak olyan torkosak, mint mi és egy csomó ételt meghagytak, amit mi kérdezés után szépen mind felfaltuk. A hajó egyébként kellemes csalódás volt, nem volt különösebben lepukkant, kellemes étkezőrésszel szolgált és ki lehetett menni a hajó orrába és hátul a tetőre is, ahol napozóágyak voltak. Kár, hogy a nap nem sütött, javarészt ködös, borús időnk volt, de emiatt próbáltunk nem szomorkodni, ezt osztották. Azért halogattuk Karácsony után az idelátogatást, mert azt vártuk, hogy mikor jön a jóidő, de az csak nem jött, így végül kénytelenek voltunk ilyen időben eljönni.
Az első állomásunk egy barlangnál volt, egy szigeten.. 
A miénkhez hasonló hajókkal zsúfolt volt tele az öbölben a kikötő, úgy kellett várnunk, hogy odaférjünk a mólóhoz. A barlanghoz lépcsőkön másztunk fel, innen a kilátás gyönyörű volt vissza az öbölre és a sziklákra. Közben az idegenvezetőnk elmesélte, hogy ezt a barlangot csak 1993-ban fedezték fel, vagyis nincs még húsz éve, hogy először ide ember betette a lábát. Elmondása szerint egy halász tehet róla, hogy most itt lehetünk: egy majom után eredt a sziget szikláin, amikor rálelt a barlang egyik bejáratára. Jelentette a hatóságoknak, hogy mit talált, mire azok kérdőre vonták, hogy mit akart attól a majomtól?!? :) Olvass tovább…
Legutóbbi hozzászólások