Bejárat > Általános > Lali papa zempléni beszámolója 1959-ből

Lali papa zempléni beszámolója 1959-ből

Amikor 2013. január 5-én este visszatértünk a szállásunkra Tam Coc-ból, szomorú hírt kaptunk. Ezen a napon hunyt el 82 évesen nagypapánk, Lali papa. Már több mint fél éve diagnosztizálták nála a hasnyálmirigyráknak egy akkora már súlyossá vált állapotát. Ő hősiesen küzdött a betegség ellen, a Karácsonyt még otthon töltötte, ekkor láttuk őt utoljára skype-on keresztül. Aztán az újévvel belátta, hogy neki és a családnak is jobb, ha bevonul a kórházba, ekkor már nagyon súlyos volt az állapota, az orvosok morfiumot adtak neki és nem sokkal ezután el is aludt végleg.

Még szeptemberben gondolkodtunk egy hazamenetelen, Zita felajánlotta azt is, hogy menjek én egyedül haza, és ő megvár itt DK-Ázsiában, de végül beláttuk, hogy ennek se lett volna sok értelme, mert Lali papát nem gyógyítanánk meg ezzel a betegség gyógyíthatatlan stádiumából és mindenkinek csak nehezebb lenne úgy, ha hazamennék. Aznap este eléggé letörtem, másnap szomorúan és mérgesen nyomtam a pedálokat. Miért az én nagypapám, amikor ő még annyira szeretett volna élni és annyira küzdött? Miért nem élhetett még? Hol van most, és hogy lehet az, hogy többé nem létezik? Ilyenekkel gyötörtem magam, míg vissza nem találtam a valóságba és rá nem leltem újra az élet örömére. Hiszen én élek, mi élünk és ennek örülni kell, ennek Lali papa is örülne, ő is így tett, még idősen, betegen is, amikor már tudta, hogy nincs sok hátra. Nem lehetett könnyű neki.

Lali papa a mai világ átlagos nagypapájánál azt hiszem nekem, vagyis inkább nekünk egy kicsit több volt. A perőcsényi házukhoz szinte minden évben szerveztünk egy-két kerékpártúrát, sok barátunk is ismerte és kedvelte őt.

A nagyszüleim, Éva mama és Lali papa egy balatonboglári homokozóban találkoztak amikor Lali papa 8, Éva mama 6 éves volt. Éva mama bátyja, Ádám, nagy cimborája volt Lali papának, így találkoztak ők, és már akkor, kisgyerekkorukban összeházasodtak játékból, amit végül a húszas éveik elején egy igazi házasság is követett, amely aztán több mint 50 évig tartott, és amelynek a gyümölcse édesapám, Csaba és a testvére, Ádi. Emlékeztek Nándira az „Északi Trió”-ból, a 100napbringa-ról? Vele kettesben hódítottuk meg Nordkapp-ot, Európa legészakibb pontját kerékpárral. Na, ő az unokatestvérem, Ádi idősebbik fia. Továbbá Ádi az, aki „kisöreg” néven a lenti, 1959-ből származó történetben „Megkezdte a leszerelési program végrehajtását”. :)

Ezt a levelet nemrégiben találták meg a szüleim Lali papáéknál. Éva mama gépelte be, és az ő, ’56 után Németországba költözött testvérének, Ádámnak és feleségének, Zsuzsának küldték ki ennek egy másolatpéldányát. Lali papa már nem, de Éva mama és Ti még elolvashatjátok. Bár kicsit hosszú a szöveg, de kiváló korkép, érdekes és izgalmas leírás, amelynek további érdekessége, hogy Lali papa pont annyi idős volt, amikor mindezeket történtek, mint amennyi most én vagyok, 29 éves. A képek nem biztos, hogy pont ugyanerről a túráról és helyszínről valóak, de ezek is Róluk szólnak, és a történetben leírt élményekhez mindenképpen passzolnak. Ezen a képen jobb oldalt Éva mama és Lali papa nászútjukon láthatóak Balatonlellén a Kolibri nevű nyaralónál.

Lali papa már nincs köztünk fizikailag, de bármennyire és érzelgősen hangzik, bennünk továbbra is él, már csak azért is, mert az ő vére is vagyunk és az ő nevelése is, közvetlenül és közvetve a szüleimen keresztül. A vicces és kalandos történetei, anekdotái (amelyeknek egy részét Harkányi Lajos néven, összesen 82 hozzászólásban itt is elmesélte a honlapon) mindig jókedvet csináltak a tábortűz köré Perőcsényben és bár néhányat a történetek közül már sokadjára mesélt el, mi nem bántuk, mindig visszajártunk. Érthető okokból nem ismertem őt fiatalabb korában, de mint nagyszülő, nekem példaképem volt és az is marad, ha egyszer megélem, szeretnék olyan nagypapa lenni, amilyen Lali papa volt nekünk.

…de most már elég legyen belőlem, jöjjön Lali papa története az egyhetes zempléni kalandjaikról! Ha nehéz így olvasni, klikkeljetek valamelyik képre, akkor feljön nagyobban és aztán is tudtuk lapozni jobbra-balra. Ahogy néha ő sem értette az én szavaim egy részét itt a blogon, úgy nekem is akadtak sötét foltok az ő írásában, ilyen pl. a „betonkaja”, vagy a „strimsli” és a „tischelés”. Ha ezeknek tudja valaki a megfejtését, örömmel vennénk, ha megírná!





































Categories: Általános Tags: , , ,
  1. Hanzély Erika
    február 27th, 2013 12:23-nél | #1

    Jól ismertük a nagypapát, és Éva nagymamát. Ezuton fogadja részvétünket, a férjem a temetésen ott volt. 1964-v.65-ben ismerkedtem én velük meg, mert a férjem akkor ment fiatal mérnökként a Mávti-ba dolgozni és egy csoportban dolgoztak 79-ig amikor is mi kiutaztunk dolgozni Iraqba. Gondolom azt a vidéket is fogják érinteni, fantasztikus hely. A nagypapáék többször tartottak diaképes beszámolót a köbányai lakásukon a kollegáknak, barátoknak. Akkor még nagy szó volt külföldi turákat tenni. A legemlékezetesebb beszámóló ami elevenen megmaradt bennem, a Trigláv csúcs megmászása volt. Akkor döntöttem el, hogy én is szeretnék ilyen helyekre eljutni, és sikerült szerencsére. A nagypapa nyugodjon békében és maguknak sok szerencsét a további kalandozáshoz. Hanzély Erika

  2. Reku Papa
    február 27th, 2013 13:27-nél | #2

    Minden ember egyszeri és megismételhetetlen, de a halállal mégsem tűnik el!

    Mert miből áll az ember? Harverből és szoftverből. A hardveréből, a gének közvetítésével, számmottevő részt visznek tovább utódai. Szoftveréből, a mémek közvetítésével, számottevő részt visznek tovább sokan, akiknek gondolatait kifejetette, akikre hatott életében.

    Halálunk csak egy stáció a gének és mémek örökös, evolúciós utazásában. Mi csak egy sokszorosító szerkezet vagyunk számukra. Egy a hétmilliárdból.

    Amikor találkoztok egy emberrel, akinek olyan a szeme, mondjátok azt, ugyanez a gén volt Lali papában is! Amikor egy túrázgatóval találkoztok, lássátok benne is Lali Papát!

  3. Pistabá
    február 27th, 2013 13:55-nél | #3

    Nagyon jó volt olvasni! Köszi, hogy megosztottad!

  4. Szabó Klári
    február 27th, 2013 17:06-nél | #4

    Fantasztikus írás, nagyon élveztem. Azon jót mosolyogtam, amikor Lali papa ezt írja: “Miskolcig sőt utána Füzesabonyig meglehetősen nagy volt az esti autó forgalom, de azután gyérebb lett.” Elképzeltem, hogy milyen nagy lehetett a forgalom 1959-ben. Gondolom olyan 500 méterenként követhették egymást az autók, ha már meglehetősen nagynak tűnt. Visszaemlékszem azokra az időkre, persze nem pont 1959-re, de 1962-re és a további évekre pontosan emlékszem, akkor kezdtem az óvodát, és túlnyomórészt egyedül jártam oda is, meg utána iskolába is, ami szintén a 10-es út túloldalán volt, és bizony autó percenként ha kettő-három áthaladt Pilisvörösváron. Emlékeim szerint az első komolyabb forgalom ’68-ban volt, amikor az orosz tankok konvojban vonulásztak Szlovákia felé. Akkor nem is tudtam vagy 10 percig átkelni a 10. sz főúton. :)

  5. Szabó Klári
    február 27th, 2013 17:10-nél | #5

    Őszinte részvétem, hiányzott már, de hiányozni is fognak Harkányi Lali papa visszaemlékezései, hatalmas stílusban tudta előadni a történeteket, sajnálom nagyon.

  6. Szalai János
    február 27th, 2013 19:14-nél | #6

    Sajnálom hogy Lali papa már nem lehet itt.A túrabeszámoló nagyon olvasmányos és érdekes volt.Valamikor én is nyaraltam a Nagypapámékkal a hegyekben.Azt a hangulatot éreztem mikor olvastam az élménybeszámolót.Köszönöm hogy megosztottad.Egy viszont biztos a “beszélőkédet” Lali papától örökölted.A fényképek is szépek.

  7. Hodossy Béla
    február 27th, 2013 20:56-nél | #7

    Nagy élvezettel olvastam nagypapád élmény beszámolóját, mivel én is bejártam a leírt helyeket a 60-as években. A “beton kaja”-val egy turán végig lehet menni. A “strimfli”-t kilehet találni abból, fejük felett kötélen lógott, azaz harisnya (Strumpf német). A tischlizést szintén német, fehér asztal mellet beszélgetés, borozgatás. A nagyapa biznyára tanult még németül.

  8. Szepesi Hajnal
    február 27th, 2013 21:20-nél | #8

    Betonkajának a nagyon tartalmas, tömény ennivalót hívtuk, pl.szalonna, kolbász, hagyma sütve tojással. A másik 2 szó nem ismerős nekem.

  9. bj
    február 28th, 2013 06:38-nél | #9

    Vonaton ülve, egy messzi országban olvastuk a nagypapád írását. Különös érzés volt időben-térben ugrani egyet és utazni velük együtt. :) Köszönjük!

  10. Arpi
    február 28th, 2013 06:55-nél | #10

    @Reku Papa
    Érdekes és nagyon elgondolkodtató, amit az emberi életről, a génekről és a mémekről írtál, és ezt igazolja @Hanzély Erika hozzászólása is (amit szintén nagyon köszönünk) a Triglav-al kapcsolatban. Remélem, mi is sok jó, értékes mémet továbbadunk ezzel az utazással és a publikációinkkal. Ezeknek egy jó részét biztosan a szüleinktől és így Lali papától is kaptuk.
    Mintha az öreg is érezte volna ezt, ő nem beszélt mémekről, de ezt írta nekünk az egyik utolsó levelében, idézem:
    “Köszönettel vettük, hogy nem csak a szüleitek, de mi is a nagyszülők is megkaptuk a Népszabadság TOP 150 kiadványát.
    Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy TI vezettek. Mert a TI gazdagságotok ellentétben csak az anyagias gazdagokkal az ÖRÖK ÉRTÉK felé halad és az is lesz. De lényeg, hogy hazatérésetek után azokat a tapasztalatokat és minden értéket, amit most gyűjtötök a NÁSZÚTON a Magatok és Családotok, Barátaitok, és a HAZA, valamint az EMBERISÉG javára fordítsátok.
    BÍZOM BENNE, HOGY ÍGY LESZ.
    Lali papa és Éva mama.”
    Nagy szavak ezek, de leírta őket, mert tudta, hogy valószínű már nem találkozunk többé személyesen. :(
    Ami pedig a géneket illeti, azok továbbadásával még egy kicsit várunk! :) Az a következő project, addig még gyűjtjük a jó mémeket, amelyeket majd továbbadhatunk a gyermekeinknek és mindenkinek, aki nyitott rájuk. Egyébként az ember egy mém szűrő is az élete alatt. Ezért fontos, hogy mire figyelünk, mire szenteljük a figyelmünk, az erőnk, a kitartásunk, az életünk. Amire nem figyelünk, az nem marad fenn, amivel foglalkozunk, amiről beszélünk, amiről írunk, az tovább él, és sokszorozódik a “hordozókban”, azaz bennünk, emberekben.

    Köszönjük az mindenki hozzászólását, reméltem, hogy tetszeni fog néhányotoknak Lali papa beszámolója.

  11. Karesz
    február 28th, 2013 19:59-nél | #11

    Ismertem Lali papát, sok szép emléket őrzök és ha visszajöttök majd át is adom.
    Addig is jó kerekezést..
    Tényleg ha amúgy is feküdtök azokban a bringákban akkor nem lenne egyszerűbb csak letámasztani és abban is aludni? Időt spórolnátok Vele…

  12. maurka
    március 1st, 2013 15:07-nél | #12

    @Arpi
    azt hiszem megértem amit érzel Árpi, én angliában tanultam épp, mikor nagyapám meghalt, nagy törést jelentett, de biztos hitet is abban, hogy én viszem tovább a benne lévő dolgokat, a gondolkodásom, a kezem tudása az ő továbbélése. Lali papát olvasni kommentben is nagyszerű volt, sajnos a mi családunkban hiányoztak a grafomán egyedek, Ti jó úton jártok, lehet mégis ki kéne nyomtatni azt a könyvet :) jó utat, hátszelet!

  1. október 7th, 2014 18:06-nél | #1