Bejárat > Ázsia, Pakisztán > Történetek Iszlámábádból – #2

Történetek Iszlámábádból – #2

január 19th, 2012

Futni próbálok az F-9 parkban

Amikor megérkeztünk Iszlámábádba az új helyünkre, az F-8/-1-be, megfogadtam, hogy amikor csak tehetem, kimegyek futni a közeli parkba, ami nem kisebb, mint egy egész szektor, vagyis kb. 2km x 2km-es. Erre aztán sajnos csak két alkalommal került sor, mert minden nap késő estig elvoltunk mindenfelé, aztán másnap mire magunkhoz tértünk, Nazim általában leszervezett már valami mókát az új napra is. Azért kétszer kijutottam a parkba, és futottam egy jót, és bár többszörösen csalódnom kellett, még így is nagyon jó volt a futás. Először is csalódtam a saját kondíciómban, ami évek óta nem volt ennyire a béka segge alatt. Otthon eleve nem indulok el 6km-nél rövidebb távra futni, de itt most 4,6km-től teljesen kipurcantam, ráadásul hiába futottam óvatos tempóban és nyújtottam a végén az izmaimat utána hosszú percekig, mindez kevés volt, másnapra olyan izomfájdalmaim voltak, hogy csuda. A szívem és az állóképességem bírta volna még a futást, de a lábaim már elszoktak ettől a fajta mozgástól. A másik csalódást a „park” jellege okozta. Lehet, hogy csak rossz szegletében futkároztam a szektornak, de tény, hogy csak egyetlen egy rét környékén láttam olyat, amit otthon is parknak nevezünk, egyébként végig olyan volt, amit a tájfutók csak úgy hívnak, hogy „ótvar sisnyás”, és ha valamit is mond ez valakinek, rosszabb volt mint az „Indián-domb”. :) Ennek ellenére élveztem, és örültem, hogy egyáltalán futhatok a zöldben.

Egyik reggel aztán majdnem Nazim is velem tartott, azt mondta szeret futni, és ezt talán el is tudom képzelni róla, mert mindenhová sétálva jár, mindig sportcipőben van. És szerinte a távolság mindenhová „10 minutes walk”, azaz tíz perc séta. Nem számít, ha két szektorral odébb megyünk, Nazimnak az is csak 10 perc séta, legalábbis ő ezt mondja, és ezzel néha minket is tőrbecsalt. 4 km-t én futva se tudok megtenni 10 perc alatt, de Nazim mindig teljes őszinteséggel állította, hogy 10 perc séta! :) Mondom, hogy a pakisztániaknak más az időérzékük… :)

Vízumhosszabbítás a Passport Office-ban (G-8/1)

Ha nem futva, vagy gyalog közlekedtünk a városban, akkor általában bringával mentünk. A legtöbbet talán a „Passport Office”-ba ingáztunk. Mivel nem lehetett őket felhívni, és a nyitva tartást a legelső alkalommal (amikor még Pindiből jöttünk át) elfelejtettük felírni, először potyára tekertünk át a szomszéd szektor sarkába, épp előttünk zártak be. A második alkalommal már fogadtak végre minket, végigálltuk a teljesen kaotikus sort, majd beültettek minket egy irodába valami nagyfőnök mellé, aki hümmögve végignézte a papírjainkat, és közben végigmért minket is. Már nem emlékszem mit, de kérdezett is egyet tőlünk. Csak valami ilyesmit, hogy „Szóval maguk Magyarországról jöttek?”, és ezzel vége is volt, mehettünk ki újra a váró káoszába. Ahol egy üvegfalon keresztül végignézhettük, ahogy az ügyintéző újra a sarokba vágja a papírjainkat, elintéz pár telefont, beszélget pár tülekedő pakisztánival, átvesz pár iratot, kiad néhányat, majd miután egy újabb jó 20 percet álltunk az üvegfal előtt türelmesen, végre újra a kezébe vette a papírjainkat, rájuk firkált valamit, majd közölte, hogy pénzbe fog kerülni. Mi mondtuk, hogy nem, nem fog pénzbe kerülni, mert mi nagyon jól tudjuk, hogy a vízumhosszabbítás magyaroknak ingyenes Pakisztánban. Ezt elfogadta, és közölte, hogy jöjjünk vissza egy hét múlva, január hetedikén. Ezzel több bajunk is volt, az első, hogy az egy hét múlva nem hetedikére, hanem harmadikára esett, a második pedig, hogy még ez is túl késő volt, mert ez még csak az első lépésünk volt, a meghosszabbított vízum azért is kellett, mert csak azzal tudtunk menni az indiai követségre a következő vízumért.

Amiről tudtuk, hogy szintén sok idő lesz, akár egy hét, vagy még több is lehet. Végül sikerült kiegyeznünk egy december 30-ában, és egy új ismerősünkön keresztül még úgy tűnt, azt is el tudjuk intézni, hogy külön lapra kapjuk a vízumhosszabbítást, és ne az útlevélbe, de végül, amikor visszamentem 30-án, szomorúan tapasztaltam, hogy újabb üres lap esett el az útlevelünkben. Ekkor lettem nagyon mérges újra a bürokráciára, mert épp előző este tudtuk meg Karman-tól, hogy csak 3 hónapos single-entry vízumot adnak itt Indiához. Szóval kissé el voltam keseredve, de aztán este eljött az idő, amikor tartottuk azt az előadást és először találkoztunk Attilával a nagykövetségről.

Az Iszlámábádi Magyar Nagykövetségen – 7000km

Attila megnyugtatott, hogy lesz új útlevelünk, és az indiai vízumért is mindent megteszünk majd. És tényleg lett 6 hónapos kétszeri belépésre jogosító indiai vízumunk, és az útlevelet is sikerült megrendelni Bangkokba. Szóval igazából kár volt ennyire(!) aggódni. Arra jó volt, hogy ezáltal időben cselekedtünk, de felháborodni kár volt.

Na, és akkor térjünk végre rá a magyar barátainkra. Miután meglátogattunk 4-5 bankot, végre sikerült egy működőképes bank automatát találni, ami hajlandó volt pénzt is kiadni. Ezután már csak a pénzváltóhoz kellett elmennünk, hogy euróra váltsuk át a friss rupijainkat. Erre azért volt szükség, mert az útlevélkérelmet külföldön euróban kell kifizetnünk, függetlenül attól, hogy távol vagyunk Európától. Erről Attiláék nem tehetnek, ez a szabály. Az útlevélkérelem alatt találkoztunk egy nagyon modern „biometrikus olvasó”-val, vagyis egy ujjlenyomat vevő és arckép készítő géppel, ami még annál is sokkal komolyabb volt, mint amit 2011 elején láttunk otthon Budapesten a központi okmányirodában. Ez még Zitának is tetszett, pedig ő általában ódzkodik kiadni az ujjlenyomatát, vagy bármi ilyesmit. :)

Attiláék szuper rendesek voltak, szinte egy egész napot eltöltöttünk náluk, amíg „készült az útlevél”, nagyon jókat beszélgettünk finom teák és sütemények mellett.
Egy fénykép erejére még egy teraszra is felmentünk, hogy szép háttere legyen a 7000km-es fotónak, merthogy ezen a napon, a nagykövetségre jövet léptük át a 7000km-t kerékpárral. Külön öröm volt, hogy ezt az új magyar barátainkkal ünnepelhetjük.

Estére hivatalosak voltuk egy buliba, ahol pizzás csigát ígértünk a társaságnak, és ehhez még alaposan be kellett vásárolnunk, de ez nem ment volna olyan könnyen egy idegen nagyvárosban. Ám Attila a segítségünkre sietett és elvitt minket egy olyan áruházba, ahol mindent megkaptunk amire szükségünk volt a pizzás csigához. Ez nélküle nagy keresgélésekbe és hosszú órákba telt volna, de így hogy segített, nagyon gyorsan és fájdalommentesen megjártuk a bevásárló körutat, és közben még jókat beszélgettünk is. Kiderült, hogy azért a pakisztáni barátaink kicsit rózsaszínre festették a képet a szép országukat illetően, már ami a biztonságot illeti. Alig pár éve, hogy felrobbantották a Marriott szállodát itt Iszlámábádban. Sok ember meghalt a merényletben, de mi semmit nem hallottunk erről Nazimtól, pedig egyszer még el is kísértük az említett szállodába őt. Aztán azt is elmesélte Attila, hogy van errefelé a taxiknak egy ritka, de veszélyes szokása, méghozzá, hogy felrobbannak. Ezt sajnos el is tudom képzelni, mert valóban mindegyik meg van bütykölve, és ott figyel a hátuljában egy nagy gáztartály az apró csomagtartó helyen. És erősen kétlem, hogy bármilyen biztonsági előírásokat figyelembe vettek az átalakítás során. Ez nem az az ország, ahol ilyesmire adnak. Itt nem hogy a biztonsági öv, de még a visszapillantó tükör is csak úri huncutság. Ez a hír megerősített minket abban, hogy többet ne üljünk taxiba, amit egyébként már amúgy is elhatároztunk ekkora, igaz, eddig még csak anyagi okokból. A gázos üzemmód nem csak a gáz robbanékonysága miatt gázos, hanem azért is, mert a gáz (CNG) ellátás igencsak akadozik mostanság, és ez különösen fájdalmas a taxisoknak, akik átálltak gázüzemre, hogy olcsóbban működjenek nagyobb haszonnal. Most szegények egész szektorokat körbeérő sorokban várnak az üzemanyagra, hogy legyen mivel hajtaniuk a kis autójukat és tudjanak egy kis kenyérre valót keresni. Őszintén nem értem, hogyan nem kopik fel az álluk, mert a pakisztáni és magyar benzinárak között talán csak két-háromszoros különbség van (a magyar a drágább), ám amikor Pindiből taxiztunk, sosem adtunk többet 300 rupinál, vagyis 800 forintnál, pedig akkora távokra vittek minket, ami Budapesten belekerült volna legalább a tízszeresébe ennek az árnak

Magyar leckék a nagykövet sofőrjével

A magyar nagykövetségnél nem csak, hogy egymás társaságát élveztük, hanem még az éppen távol lévő nagykövet autóját is. Az indiai nagykövetség a város keleti végében található „Diplomatic Enclave”-ben, vagyis diplomáciai negyedben van. Ebbe a negyedbe nem tekerhettünk be csak úgy bringával, a tömegközlekedést használva pedig csak egyetlen egy fajta, speciális és drága busszal juthattunk volna be. Gyalog pedig talán egy fél napunkba is beletelt volna, persze ilyesmire nem került sor, mert éppen ezek miatt a körülmények miatt Attiláék nagyon kedvesen felajánlották a segítségüket. A végére annyira összebarátkoztunk a sofőrrel, hogy az utolsó alkalommal már csak ő jött értem. Szóval egy rövid időre saját sofőröm volt. :) Nagyon jó arc volt a srác, sokat nevettünk együtt, mert kitaláltam, hogy megtanítom néhány alapkifejezésre magyarul. Még egy kis papírra is leírtam neki a szavakat, amiket aztán együtt átismételtünk, és aztán leírta őket fonetikusan is urduul, hogy biztos legyen a siker. :) Csak azt sajnálom, hogy nem lehettem ott, amikor két napra rá kiment a reptérre a visszaérkező nagykövet úrhoz, és „Jó napot!”-al köszöntötte. :)

Biztonság – vagy csak annak színháza?

A pakisztáni parlament - szögesdrót mögött :(

A nagykövetségi autóval való közlekedés más miatt is érdekes tapasztalat volt. Nagy a „biztonság” Iszlámábádban, főleg az ilyen nemzetközi hivataloknál, nem csak az egész Enclave-ben, hanem a nagykövetségeknél és a külföldi emberek lakóhelyei körül is. Amikor egy ilyen „védettebb” területre érkeztünk az autóval, egy sorompó vagy kapu előtt az őröknek mindig meg kellett mutatni a piros diplomata rendszámot, és ezután egy erre a célra épített tükörrel végignézték a kocsi alját, hogy nincs-e bomba ráakasztva. Ezen mi nagyon meglepődtünk, de aztán rájöttünk, hogy igazából az egész csak színház… A csomagtartót ki se nyitják, és ha megvan a piros rendszám, mást már meg sem néznek, ülhetne akárki a kocsikban. Persze az is lehet, hogy arcról megismerik már az embereket, és azokról 100% tudják, hogy megbízhatóak, sőt ők is úgy ügyelnek a biztonságra, ahogy azt kell és elő van írva. Más érdekes dolgokat is láttunk e téren, a blokádok az utakon minden kilométeren ott voltak. Ezek keresztbe rakott beton elterelők az úton. Azért vannak lerakva, hogy az autósnak le kelljen lassítani, hogy kikerülje őket. Általában rendőrök is állnak mellette, és ilyenkor van alkalmuk bekukucskálni, vagy megállítani az autókat. Ugyanígy a fontosabb helyeken, hivatalokban, nagyobb bevásárló helyeken és éttermeknél van fémvizsgáló kapu. Na, ez a kapu mindig becsipog, és soha senkit nem állítanak meg emiatt! :) Később, már egy másik városban megtudtam, hogy azért ennyire nem trehányak itt sem: az itteni kapuk több szinten és színben jeleznek be, és ha valami nagyobb fémtárgy lenne nálunk, és úgy mennénk át a kapun, akkor máshogy csipognának, és bizony tényleg kiszednének a sorból. Ezt még nem próbáltam ki, de ki fogom, mert kíváncsi vagyok, hogy tényleg így van-e.

Az attasé és családja

Később megismerkedtünk Attila feleségével, Krisztával is, és az indulásunk előtti napokon összejöttünk a katonai attasé családjával is. Bár meg kell mondjam, mielőtt találkoztunk Zsolttal, fogalmunk sem volt arról, hogy mi, vagy ki az az attasé, de most már ezt is tudjuk! :) Zsolt mindenben nagyon készségesen a segítségünkre volt, és végül talán Velük töltöttük a legtöbb időt együtt.
Zsolt időt és energiát nem sajnálva a napjaiból segített nekünk beszerezni egy új netbook tokot a régi, elhagyott helyére, és amiben tudott, a segítségünkre volt. Mi többször mondtuk neki, hogy nem akarunk neki gondot vagy nehézséget okozni, erre ő humorosan vágott vissza, azt mondta, hogy nyugodjunk meg, egész biztos, hogy itt Iszlámábádban nem tudunk neki problémát okozni. Pedig ha a bringához kellettek volna valami spéci alkatrészek, lehet fél napig is azokat kutattuk volna a városban… Persze nem voltak ilyen kívánságaink Zsolték felé, ellenben valami jó kis hazai étel jólesett volna, és amikor ezt szóvá tettük, egy perc múlva már ebédmeghívásunk volt Hozzájuk. Itt először éreztük először zavarba magunkat a „Miben segíthetek nektek?” kérdésben, mert az első két hétben tényleg mindent sikerült elintéznünk a városban, amire igazán szükségünk volt, és ezen túl már nem hiányzott semmi, ami itt elérhető. Ezért aztán Zsolt hasonló kérdésére csak annyit válaszoltunk, hogy „Egy ebéd, vagy vacsora Veletek?”, mert tényleg nem is vágytunk másra. Enni mindig kell – főleg egy hízókúra alatt -, és a világ felfedezésére pedig azért indultunk el, hogy minél több érdekes dolgot és embert megismerjünk. Egy közös ebéd a Pakisztánban állomásozó magyar katonai attaséval és családjával pedig pont tökéletesen lefedi ezeket a vágyainkat. :)

  1. Németh András
    január 19th, 2012 09:41-nél | #1

    Szia Árpi!

    Tudom, ti többnyire az emberek az épületek és a táj miatt utazgatjátok körbe a világot, de azért engem érdekelne néha hogy a természetből mit érzékeltek (állatvilág, különleges növények stb)? Még anno valahol a türkmének körül írtatok a sivatagban állatokról, de azóta nem nagyon (valami “hegyikecske” rémlik még). Most ahogy nézegettem Islamabad környékéről (északra lévő hegyek) képeket elég hamar találtam olyat amin majmok rohangásztak a kocsiúton (egy ilyen találkozás gondolom azért nálatok is elérte volna azt az ingerköszöböt hogy megemlítsétek).

    Na szóval érdeklődnék hogy állatvilágból hogy áll a környék? Sőt engem nem csak ezek a nagyobb jószágok érdekelnek hanem minden ami él és mozog (madarak, rovarok, halak) :D

    Értem én hogy tél van ott is, és nem mindenki olyan természetb.zi mint én, de kapacitállak titeket hogy nézzétek (többet) a természet lényeit is, mert ott (is) láthattok igazi csodákat.

  2. sonni
    január 19th, 2012 12:47-nél | #2

    Ugye a pakisztáni parlament – szögesdrót mögött szinte mindent megmagyaráz Pakisztánban.
    Egyike a legnagyobb terrorista és terrorista barát, s terroristákat bujtató államoknak, -s nemcsak- abban a térségben.
    Amerika nem véletlen csap le idöközönként az országra szinte folyamatosan.
    Mindamellett sok-sok pakisztáni fiatal (is) szeretne egy biztos belépöt a “mennyek országába”, s akkor jöhet a testre szerelt bombafüzér, s minél több ártatlan embert visznek a halálba magukkal, annál fényesebb dicsöséggel jutnak a mennyekbe…
    Ezek a fiatalok nem csupán országukban, hanem a Nyugati Világban” is robbantanak észnélkül.
    Szoval nem reklamálni kell a pakisztani rendörség gyakori ellenörzése és “védelme” miatt, hanem inkabb hatalmas köszönettel kell hogy legyetek, hiszen a viág egyik legmegbizhatatlanabb, politikailag instabilabb országában tartozkodtok, ráadásul a frissen szerzett pakisztani haverok erröl -ugy látom, ugy olvasom- nemigen világositottak benneteket fel.

  3. qtyu
    január 19th, 2012 13:08-nél | #3

    A médiából itélve tényleg durva ország lehet. Minthogy hazánkról is tudják már, hogy egy kemény, elnyomó diktatúra kezd kiépülni, amiben már most rettegésben él többek közt az értelmiség is. Árpi, én inkább nektek hiszek, mint a sajtónak.

  4. sonni
    január 19th, 2012 14:05-nél | #4

    @qtyu
    qtyu, drukkolunk Magyaroszágnak is, hogy a jelenlegi kormány véghez vigye végre azt az átrendeödést, ami rendbehozza Magyarországot abból a gazdasági nyomorból és megosztottságból, amit az elözö liberalis kommunista kormány(maszopliberalis)
    taszitotta az országot! Ès akkor “többek között” az értelmesebb érteliségi reszketés nélkül tud ismét élni.
    Ne is higgyél a liberalis szennyujságoknak!

  5. Németh András
    január 19th, 2012 14:11-nél | #5

    hát úgy látom nem mindenki érti meg a hozzászólásod :)
    de most épp nagyon utálom hogy elpolitizáljátok az én kérdésemet :)
    szóval Árpi nekem válaszolj :D
    @qtyu

  6. sonni
    január 19th, 2012 14:18-nél | #6

    @Németh András
    röhej!!! te kérdésedre a kutya sem válaszolt, s a kutya sem foglakozik veled:)))))))))))))))

  7. hkolga
    január 19th, 2012 15:34-nél | #7

    JAJ!
    Úgy gondolom van pár szó, gondolat ami messze van attól amit ez az oldal üzenni szeretne.
    DE
    Szabadság van, tehát ez is belefér.

  8. sonni
    január 19th, 2012 15:56-nél | #8

    Kedves Olga,
    Részemröl az elsö (felsöbb) bejegyzés semmi képen nem “politikai” megjegyzésnek irodott, olyan megjegyzésem, amit nem kizárolag “ujságolvasásból” adodott.
    Részemröl igyekszem a provokativabb jellegü beirásokra nem reagálni, tiszteletben tartva
    azt a szemléletet, amit “ez az oldal -valóban- üzenni szeretne.
    Ûdvözlettel
    s.s.

  9. január 19th, 2012 16:28-nél | #9

    Pakisztánban számtalan népcsoport él. Nem is lehet igazán olyat mondani, hogy “pakisztáni”. Sonni, akikre Te gondolsz, azok a tálibok (talibans), ők a harcos népség. Nem tudom, tudjátok-e, hogy a zöld mit jelent a pakisztáni zászlóban? A békét szimbolizálja. Ez egy rettentő barátságos, közvetlen és vendégszerető népség. Talán még Iránban sem kaptunk annyi szeretetet, mint Pakisztánban. Lehet, hogy a 0,00001%-uk gázálarc, de attól még nem szabad rájuk ilyen általánosításokat aggatni, főleg nem ilyen csúnyákat. Mindenütt találni rossz embereket, országhatároktól és vallásoktól függetlenül. De a jó arcok elképesztő többségben vannak mindenütt, és inkább koncentráljunk rájuk! :) Ez elég könnyű, mert nagyon körbevesznek minket. Igazából a forgalom után a legnagyobb kihívásunk az, hogy hogyan menedzseljük azt a rengeteg szeretet ami árad felénk, úgy, hogy az nekünk tényleg jó legyen, ne pedig csak terhes… :)

    A tálibokat pedig nem kell bújtatni, bújnak ők maguktól is… :) Pakisztán amúgy “szövetségese” az USA-nak, éppen ebből fakadtak a problémái a tálibokkal… De mintha ezt leírtam volna, nem? Amerikai és a nyugati tömeg média csapott le Pakisztánra, azáltal, hogy a hírekben mindig azt a 0,00001% látjátok, aki robbant. Ők a tálibok, őket nem szeretik itt, és ők miatt van a szögesdrót, és a sok gépfegyveres rendőr, a kíséret is miattuk volt. Miattuk már egy kis identitás zavara is van a pakisztáni embereknek. A maradék 99,9999%-ot leszarja a média, az nem hír, hogy végig a GT Road-on amíg jöttünk Lahore-ba, kedves családok befogadtak minket, volt hogy ők hívtak be magukhoz, és erről a közvetlenségről és vendégszeretetről szerint a világ minden tájáról példát vehetnének. De a hírek ugye nem erről szólnak, hanem a robbantásról, és az emberek nagy részének csak ez jut eszébe Pakisztánról, és ez rohadt igazságtalan és bosszantó, amikor olyan nagyon kedvesek ezek a népek. Bocsánat Sonni ez nem személyes, csak kijött belőlem.

    Az állatokra rátérve, sajnos majmokat még nem láttunk, de hallottuk, hogy vannak. Errefelé az emberi faj uralja a tájat, de vannak madarak, egész nagyok is, még a városok felett is. Csacsik, lovak, akik húzzák a szekeret… Ma láttunk pár több száz éves fát, igazából az egész Lahore erődben nekem ezek tetszettek a legjobban. Majd lesz róluk fotó és mese, de még nem tartunk ott. Igazából nekem is hiányzik a természet, de ez nem az a terep, ahol szívesen vadkempingeznék, vagy kirándulnék, nincs is igazán hol, és ez talán Nepálig most így is marad. De majd igyekszem… Remélem egyszer újra mesélhetek tájfutásról. :)

  10. sonni
    január 19th, 2012 17:05-nél | #10

    @Arpi
    Egyik oldala csak a pakisztani problémának a talibokkal való szimpatizálás, de hatalmas határ vita és országrész vita a “Kashmir” problema, ami szintén sulyos politika problema Pakistan és India között, ami 60 éve tartó fegyveres konfliktusokhoz vezet, egyfolytában.
    Ehhez a területhez -relativ-igen közel vagytok.
    Csak azt nem értem, ha ez már nem probléma mamár, akkor miért is kell az egész ország területén a katonai/rendöri ellenörzö pontok, a rengeteg utzár, Islambadban a diplomatiai városrész lezárása, bombakeresés, specialis vizum az országban való mozgáslehetöségért,
    s folytathatnám e sort, mindehhez szép a béke szine a zászlójukban, s biztos, hogy az ország lakoságának nagyobb része békeszertö ember.
    “lásd.Az India és Pakisztán közötti konfliktus”
    http://biztpol.corvinusembassy.com/?module=corvinak&module_id=4&cid=85

    Valahogy mégis megtörtént, hogy az utobbi években (2007)miniszterelnöküket(B.Bhutto) gyilkolták le a békét kevésbé szeretö “lázadok”.
    (Rendőrfőnökök ellen emeltek vádat politikai gyilkosság miatt, amiben pakistani is kivette részét:
    http://www.mitortent.hu/sztori/m894pm3/rendoroket-is-vadolnak-a-volt-pakisztani-miniszterelnok-meggyilkolasaval.aspx
    Az viszont nagyon szép, hogy Ti mint turisták nem éreztek semmit a feszült politikai helyzetböl, igaz egy turistának nem is “feladata” ez…

    • Arpi
      január 19th, 2012 17:33-nél | #11

      Én úgy hallottam, hogy a területi viták azóta vannak, hogy az angolok kivonultak, és szántszándékkal kettévágták az addigra már megosztott szubkontinens. Összeugrasztották a muszlimokat és a hindukat, nehogy egy nagyhatalom jöhessen létre. Aztán meghúzták a vonalat a muszlim Pakisztán és a hindu India között, akik eddigre már utálták egymást, mert az angol így akarta. (Amíg a nyugati ember nem járt erre, békében éltek egymás mellett) És, hogy nehogy kibéküljenek, Kashmirt – ahonnan a víz jön, ami nagyon fontos – szántszándékkal nem adták oda egyik országnak sem, hagy háborúzgassanak rajta, mert az nem lenne jó a nyugati hatalmaknak, ha összefognának. Én ezt hallottam, és lehet, hogy csak buta összeesküvés elmélet, nem tudom, csak az a tény, hogy “ezt beszélik” itt Pakisztánban.

      A tálibokkal pedig nem sokan szimpatizálnak Pakisztánban, épp ellenkezőleg, nem örülnek nekik.

      Hunza óta nem jártunk olyan érintetlen természetben, ami érdemes lenne az említésre. :( Hogy mikor leszünk legközelebb ilyen helyen, nem tudom, de higyjétek el, én örülnék a legjobban, ha sétálhatnék / futhatnék egy olyan helyen, mondjuk egy olyan erdőben, ahol nem hallatszik az emberek zaja, és eltelik több perc is, vagy több száz méter anélkül, hogy ne látnék eldobált műanyagszemetet.

  11. Tomas
    január 19th, 2012 17:07-nél | #12

    Nem szívesen folynék bele politizálásba ezen a blogon, de az elmúlt 70 évet itt is le lehet húzni a wc-n, a mostani analfabéta elnökünkkel az élen. Ráadásul Magyarországon 20 éve kint van az eladó tábla, csak sokaknak ez nem esik le…
    Az meg h állandóan fröcsög az Usa hogy terroristák így, meg úgy…. nos, ki is tartja fenn Guantanamo-t? Modern kori Auswitz,épp hogy csak a gázkamrák hiányoznak, hogy a 2 ártatlanul meghurcolt országok elleni háborújukról ne is beszéljek (elég csak megnézni mi volt a háború indításának indoka, és amikor az indok megszünt (Bin-Laden), vagy kiderült hogy hazugság (Saddam fegyverei), a háború akkor is pont ugyanúgy folyt tovább….

    De hogy a bloghoz én is érdemben hozzászóljak, tényleg régen volt már csak a natúr természet terítéken, ha jól emlékszem a hegymászós poszt a Hunza-vidéken volt az utolsó ilyen jellegű… De igazából talán még nem is született itt rossz poszt úgyhogy hajrá, így tovább, minél több bejegyzés, és kilométert :)

  12. Doktor Shitpál
    január 19th, 2012 19:51-nél | #13

    sonni :
    @qtyu
    qtyu, drukkolunk Magyaroszágnak is, hogy a jelenlegi kormány véghez vigye végre azt az átrendeödést, ami rendbehozza Magyarországot abból a gazdasági nyomorból és megosztottságból, amit az elözö liberalis kommunista kormány(maszopliberalis)
    taszitotta az országot! Ès akkor “többek között” az értelmesebb érteliségi reszketés nélkül tud ismét élni.
    Ne is higgyél a liberalis szennyujságoknak!

    Végre ide is bejött a tiszta nemzeti hang. Nem örülök, de a blogot továbbra is buzgón olvasom. Doktor Shitpál, álamellnök

  13. Pakisztáni
    január 19th, 2012 19:53-nél | #14

    sonni :
    @qtyu
    qtyu, drukkolunk Magyaroszágnak is, hogy a jelenlegi kormány véghez vigye végre azt az átrendeödést, ami rendbehozza Magyarországot abból a gazdasági nyomorból és megosztottságból, amit az elözö liberalis kommunista kormány(maszopliberalis)
    taszitotta az országot! Ès akkor “többek között” az értelmesebb érteliségi reszketés nélkül tud ismét élni.
    Ne is higgyél a liberalis szennyujságoknak!

    A megosztottságot nem egy alcsúti törpe okozta? A pakisztániak úgy tudják.

  14. sonni
    január 19th, 2012 20:52-nél | #15

    @Doktor Shitpál

    @Pakisztáni
    Megtisztelö e postok.
    Gratulálok!

  15. Pakisztáni
    január 19th, 2012 21:28-nél | #16

    sonni :
    @Doktor Shitpál
    @Pakisztáni
    Megtisztelö e postok.
    Gratulálok!

    Én hozzájárulok a trollkodások törléséhez, feltéve, hogy sonni fedőnevűé is törlésre kerül. A médiaegyensúly nevében

  16. Doktor Shitpál
    január 19th, 2012 21:30-nél | #17

    Én is hozájárullok az of-topic hozászóllásom törléséhez, ha a nép-nemzetit is törlik

    Shitpál álomelnök

  17. sonni
    január 19th, 2012 23:07-nél | #18

    Èn meg inkább azt javasolnám, hadd maradjanak itt fent dr pakisztáni-dr shitpál liberalis barátaim dicsö és magasztos lelki megnyilvánulásai…
    Örizzük meg e mestermüvüket a hálás útokor számára!

  18. január 20th, 2012 02:47-nél | #19

    Adalék a “pakisztáni ember”-hez.

    1991-ben, egy hetes hátizsákos olaszországi vonatos utazásunk végén Velencéből azon a szerdai éjszakán jöttünk haza a (most decemberben megszűnt) Venezia expresszel, amely napon a horvátok és a szlovénok bejelentették elszakadásukat Jugoszláviától.
    Mi ezt nem tudtuk mind addig, amíg indulás előtt egy fiatal lengyel srác majdnem könyörögve kért, hogy szálljunk le és Ausztria felé jöjjünk haza, mert Jugoszláviában “Kriegproblem” van.
    A vonat közel egy órás késéssel indult. A 6-8 kocsiból álló szerelvényen ha talán 15-20 utas volt. Zömük olasz. A mi vagonunkban összesen hárman voltunk. A nejem, én és pár fülkével arrébb egy erősen barna bőrű fiatal fiú. Kinézetre az a fajta, aki a vonatokon hamis aranyat igazinak, műbőr pénztárcát bőrnek stb. szokott árulni valamilyen füles kézitáskából. Mondtam is a nejemnek, hogy ebből sok alvás nem lesz éjjel, mert pont nekünk jutott egy ilyen “útitárs”, aki biztos arra vár, hogy elaludjunk, s visz amit tud.
    Ahogy elhagyta a vonat Mestrét, kopog a srác a nyitott fülkénk oldalán, hogy kik vagyunk, hová utazunk. Mivel látja milyen kevesen vannak a vonaton és ő nem szeret egyedül utazni, meghív az ő fülkéjébe, s a nyomaték kedvéért két csodálatos Trentó környéki almát nyújt át nekünk. Szabadkoztunk, hogy nem kérjük, mert fogalmunk se volt vízen kívül mivel tudnánk viszonozni, meg kicsit tartottunk tőle, hogy nincs-e beinjekciózva pl. altatóval. Mondta, hogy csak vegyük el, mert neki még van 6 db másnapra(!!!).
    Leültettük magunkhoz, hogy mégis “saját térfélen” tájékozódjunk a nagy kedvesség okáról, s mi lehet a meghívás hátterében.

    A félig angolul, félig németül folyó beszélgetésből kiderült róla, hogy egy 7 gyermekes pakisztáni család – talán – középső gyermeke, aki egy év Isztambul után Bolzanóban egy német tulajdonú szállodában tanulja a séf mesterséget másfél évig, és megy haza egy hónap szabadságra Pakisztánba. Az olaszoktól Párizsba fog menni, hogy a francia konyhát is megismerje, majd pár év múlva Pakisztánban szeretne nyitni egy igazi éttermet. Útközben pár napra beugrik egyik testvéréhez Szófiába, s egy másikhoz Isztambulba. Az apjuk mellett ők hárman tartják el a családot a keresetükből havonta átutalt pénzből.

    Mire az olasz-jugoszláv (szlovén) határra értünk minden előítéletünk elszállt. (Árpi néhány meghasonulása jut eszembe most, ahogy írom e sorokat. Mennyire nincs ismeretünk a világról, mennyire ki vagyunk téve a nyugati és hazai médiának, a rendszer irányította tanulmányok által kialakított kép tudomásulvételének. Pedig ha mögé nézünk a dolgoknak kiderül, mindent a – főleg pénzügyi – érdekek igyekeznek irányítani. Aki nem áll be a sorba, arra azonnal valamilyen bélyeg kerül.)
    Egy nagyszerű embert ismertünk meg a srácban. Zágrábban délelőtt komoly hiányérzetünk volt, hogy elváltak útjaink. A vele való beszélgetés a világról alkotott képünk egy olyan átformálását eredményezte, amit Árpiék is több százszor megéltek az eddigiek során.

    A magyar (európai) emberben kialakított(!) előítéletre példa a sluszpoén is. Amikor hazaértünk és a pályaudvaron várakozó rokonoknak elmeséltük, hogy egész éjjel és fél délelőtt egy pakisztáni fiúval utaztunk egy fülkében, csak annyit kérdeztek, hogy szegények, miért nem mentetek át egy másik kocsiba, nem volt máshol szabad hely?

  19. Krisztián
    január 20th, 2012 09:45-nél | #20

    Sziasztok!

    Árpi ne is foglalkozz ezekkel a dolgokkal. Jártam nagyon sok helyen a világban, de amit Ti tapasztaltok az abszolút így van. Érdekes, hogy negatív tapasztalatok is csak a nyugati civilizációban értek, ahol nagyon zárkózottak az emberek, és nem nagyon figyelnek oda a másik emberre. Ez a jelenség már nálunk is egyre jobban tapasztalható. Az elmaradottabb országokban sokkal kedvesebb és tisztelettudóbbak az emberek, ők még tudják mik is az igazi emberi értékek, amihez még véletlenül se tartozik a pénz, vagyon egyetlen formája sem.
    Sajnos sokan mondanak úgy véleményt, hogy csak a médián keresztül utaznak. Feltétel nélkül elhisznek dolgokat, úgy hogy pillanatig is megkérdőjelezzék a halottakat vagy látottakat. Ez a jelenség az komolyan veszélyezteti a civilizációnk jövőjét. Olvasni, utazni, tapasztalni és máris sokkal színesebb lesz a világ, nem csak fekete-fehér! Emberek, nem kell minden hülyeséget elhinni, csak azért mert azt mondják. További jó utat kívánok nektek és további jó embereket az utatokba, akik segítik mindennapjaitokat.

    Üdv: Krisztián

  20. január 20th, 2012 09:52-nél | #21

    @Krisztián
    halottak helyett inkább hallottak…

  21. Krisztián
    január 20th, 2012 10:03-nél | #22

    @Turista Magazin_nyomdász

    Bocs az elgépelésért, nem volt szándékos! :)

  22. Fawx
    augusztus 21st, 2013 08:34-nél | #23

    @sonni

    lájk.

Hozzászólások lezárva