Bejárat > Dél-Amerika, Ecuador > Niki és a tengerimalacot vacsorázó Jézus Quitoban

Niki és a tengerimalacot vacsorázó Jézus Quitoban

Ahogy legutóbb ígértem, most Quitoval, Ecuador fővárosával folytatjuk. A farmról két alkalommal mentünk be a városba, először rögtön az első napunkon. Ekkor még kicsit gyengélkedtem a betegség miatt, de csak ezen a napon tudtunk találkozni Nikivel, ezért nem várhattunk. Hogy ő kicsoda, arról majd, ha odaértünk, most kezdjük a képsorozatot! :)

Befelé menet a városba kétszer kellett átszállnunk, összesen három busszal kb. 2,5 órát utaztunk. 1,5 órának mondták az utat, de a második busz minden bokornál megállt. Árultak rajta mindenfélét, ékszert kiselőadás keretében, és egy srác ilyen tollkészletet is, 1 dollárért. Külön megjegyezte, hogy a kis rózsaszín toll géppisztoly alakú – úgy látszik ez errefelé pozitívumnak számít egy döntéshozó szülőnél. Vagy nem a szülők hozzák a döntéseket…

Azt hiszem erről már írtam. Festékgyártó céget reklámozó naptár. Egy Lotus (?) sportautóval és amerikai zászlóval, biztos ami biztos!

A főtéren

A főtér északi oldalában van valamilyen kormányzati épület, itt hétfő reggelként van a díszőrváltás. Mi nem ekkor jártunk itt, így csak álltak.

Osztott kerékpár- és trolisáv! A város büdös, mert a zöldkártya fogalmát itt nem ismerik, vagy nem tartatják be, de azért látni reménytkeltő fejlesztések nyomát! :)

A katedrális

Pár dollár fejébe be lehetett mászni a tetőbe, onnan pedig fel a toronbya. Okosan csinálták ezt, mert ugye odafent csak meghatározott számú egyén tartózkodhat egy időben, mert a lépcsők és létrák szűkek a toronyban. Szóval sorban kell állni, de a sor nem a jegyszedőnél áll, hanem csak akkor látod amikor az első sor lépcsőt már megmásztad és egy szuvenírboltban találod magad… Hogy vásárolj, amíg kivárod a hosszú sort, és hogy mindenképp megvedd a jegyet, akármekkora is a sor a toronyba. :)

Na, ő Niki, és a helyi barátja, akivel még az USA-ban ismerkedtek meg, mikor ott mindketten gyerekvigyáztak, vagyis bébiszitterkedtek. Niki a Facebookon írt ránk, még mikor Kolumbiában voltunk, hogy találkozzunk, mert ő is errefelé utazgat. Ezt most sikerült összehozni, és annak ellenére, hogy Niki kezdeményezte a találkát és ő szereretett volna megismerkedni velünk személyesen, szerintem sikerült annyit kérdeznem tőle, hogy végül ő többet mesélt magáról, mint mi az utunkról. :) Dehát ez nem is baj, hiszen itt mindent le szoktunk írni, ezen túl már nincs is miről mesélni! :D (ez persze nem igaz, most csak hülyülök) Szóval Niki egy teljesen átlagos magyar lány volt, különösebb szuper tudás, vagy képzettség nélkül. Amikor kiment bébiszitterkedni Amerikába, még angolul sem tudott, de ott megtanult, és aztán vendéglátással is foglalkozott. Ha jól emlékszem, élt Angliában is, és jelenleg Izlandon él, amit nagyon szeret, “a világ legjobb helye”, ahogy ő beszélt róla. Annak ellenére, hogy méregdrága, és hogy a gyalogtávolságra lévő munkahelyére néha autót kellett hívnia, mert olyan rossz idők is tudnak lenni arrafelé télen. De ott boldog, és félre tud tenni, és el tudott kéredzkedni fél éves fizetés nélküli szabira, ami után a munkahelye törvényileg köteles őt visszavenni. Bár azt hiszem, ez nem fog megtörténni, mert amikor beszélgettünk, Niki két lehetőséget vázolt fel a jövőjét illetően. Vagy elmegy Dániába egy egyetemre továbbtanulni, ami mellett, ha 12 órát dolgozik hetente, akkor ingyenesen kapja az oktatást, gondolom, mint EU-s állampolgár. Vagy, ha megkapja az új-zélandi Working Holiday Vízumot, amire idén április 22-én kellett jelentkezni, akkor megy egy évre Új-Zélandra, ahol szintén a vendéglátásban fog tudni dolgozni, aztán pedig meglátja. Úgy néz ki, utóbbi fog összejönni, mert Nikinek sikerült beleférni a leggyorsabb száz magyar fiatalba, amihez idén az első 5 perce állt rendelkezésre állítólag. Tavaly előtt, első évben 2 nap alatt telt be a 100 hely, tavaly 20 perc alatt, idén 5 perc alatt. Durva. Képzeljétek el, mi lehet a kínaiaknál, akiknek, ha jól emlékszem, szintén csak 1000 hely van évente, de hát ők azért kicsit többen vannak, mint mi magyarok. :) Na, de visszatérve a lényegre, az elején nem azért írtam, hogy Niki teljesen átlagos lány volt különösebb tudás vagy képzettség nélkül, hogy őt ezzel sértegessem, hanem azért, hogy lássátok, hogy nem kell szupermennek lenni, se nem átkozottul mázlistának, hogy az embernek bejöjjön az élet és kitáruljon előtte az egész világ. Egyszerűen csak menni kell, tájokozódni, lelkesnek lenni, és figyelni a lehetőségekre, amiket aztán, mikor megmutatják magukat, meg kell ragadni. Ez igazán nem sok, ehhez csak nyitottnak és bátornak kell lenni, ezeket a tulajdonságokat pedig mindenki felnyithatja magában! Szóval hajrá! ;) Niki, Neked pedig nagyon köszönjük, hogy találkozhattunk Veled és meséltél az életedről, nagyon inspiráló volt hallgatni! További jó utat Dél-Amerikában (majd küldjed az infókat a Machu Picchuról légyszi! :D), gratulálunk a munkavízumhoz, aztán pedig hajrá, élvezd Új-Zélandot, életed következő legjobb éve vár rád! :)

A torony órák két különözbő időzónához tartoznak. :D Vagy csak trehányak beállítani / megjavítani őket, ami elég röhejes, hiszen ez a látkép a város egyik legnagyobb látványossága.

Niki barátja nagyon rendes volt velünk, nemcsak hogy elvitt minket egy hupermarketbe hogy megvegyük a gulyásleveshez a hozzávalókat (amik nagyrészét valószínű a farmon is megtaláltuk volna, de ez utólag esett le nekünk…), hanem még egészen a farm bejáratáig is hazavittek, ami egy kisebb-nagyobb kerülővel útba esett nekik hazafelé. Az autóban ülő két csajszinak csak a kiszálláskor esett le, hogy mi a világ körül nász-biciklizünk, és ekkor aztán nagy ámuldozás kerekedett és közös fotót is készítettünk. :)

Szóval készüljetek fel, ha majd együtt tekerünk Soprontól Budapestig, mindenki magáról fog mesélni, mi csak kérdezni fogunk, és Ti meséltek. :) Nekünk már nem lesz mit, minden le van írva itt a blogon. Vagy készülhettek egyedi kérdésekkel, ha olyan kérdéseket tesztek fel nekünk, amit ezalatt az út alatt soha senki fia-lánya nem kérdezett tőlünk, arra válaszolni fogunk, de csak arra! :) Ha nem ilyen a kérdés, akkor visszakérdezünk, és Ti meséltek! :D :)

Itr már egy másik nap, később amikor már jobban lettem, bejöttünk, pontosabban részben Mathiasék hoztak be minket a városba, ahol leadtuk a ruháinkat egy nagymosásba, és körbenéztünk a városban mégegyszer, mert Nikiékkel nem sikerült megnézni, pontosabban akkor elég nyomottak és fáradtak voltunk, leginkább én a betegség miatt.

A színház előtti téren

Mégegy biciklisáv :)

Ez a bácsi készíti ezeket a plafonról lecsüngetett díszes gyertyákat

Az egyik templom. Ugye Ti sem akarjátok, hogy előtúrjam az útikönyvet, csak azért, hogy előkurkásszam belőle a templom nevét és történetét, és ideírjam, aztán abbahagyjam a naplóírást, mert az ilyen megszakításoktól elmegy tőle a kedvem, és akkor sose lesz kész ez a bejegyzés sem. Még rosszabb, ha internet is lenne, mert akkor a googlit használnám, aztán jól elkalandoznék a Wikipedián, vagy annál sokkal rosszabb bugyraiban az internetnek.

Az oltár

Az egyik híres utcácska

Egy híres bácsika ebben az utcában, aki már ezer éve tradícionális fajátékokat farag, vagyis esztergál, és teszi ezt a boltjában, hiszen ilyet nem minden nap látni. Ezért a népek videóra is veszik. De könyörgöm, fájt volna levenni arról az !%/=(#+ szelfibotról a mobiltelefont? Persze mivel a srácnak remegett a keze, valószínű az egész felvétel totál használhatatlan, de nem baj, van menő szelfibotunk és mi is benne vagyunk a szélesvásznú felvételen, amiben a lényeg a középső 40×40 pixeles területen “látszik” :)

Ugye mondtam, hogy híres a bácsika

Az utca egy másik részlete

Ő René, a méhész, akinek szintén van boltja az utcában. Vele vagy húsz percet beszélgettünk, és mikor a végén megtudta, hogy nászúton vagyunk, kaptunk tőle két pici szívalakú mézes szappant, amelyeknek Zita nagyon-nagyon örült. :) (A Tancsin vérvonalhoz nagyon híven természetesen azóta is szépen cipeli-rötyögeti őket… :) ) René a mögötte látható tévén is ott volt, felvételről, mikor méhekről és mézről mesélt egy tévéműsorban, szóval ő igazi sztárméhész. :) Mikor kérdeztük, hogy látta-e azt a Kickstarter kampányt, amelynek keretében olyan lapra szerelt, és IKEA-módra összerakható méhkaptárakat árulnak, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy odabent a méz egy alsó tartályban összegyűlik és nekünk nem kell füstölni se beöltözni hogy lapokat cseréljünk benne, hanem csak egyszerűen kinyitünk egy csapot a kaptár alján, amiből, ha összegyűlt benne elég méz, egyszerűen csak kifolyik. Na, most ne higyjétek, hogy már ilyen jó a spanyolunk, hogy ezt el tudtuk magyarázni, mert inkább ektivitiben vagyunk jók, és mert mikor Renének leesett, hogy mit próbálunk kézzel-lábbal-hablatyolva (hoppá: hablar=beszél spanyolul!) mondani, akkor a tévére mutatott, ahol épp az előbb említett méhkaptárt mutatták! :) René sajnos negatív dolgokat is mesélt, állítólag az elmúlt 3 évben teljesen felborult a környék időjárása, sokkal többet esik az eső, régen 3 hónap tavasz, három hónap nyár váltakozott, most meg össze-vissza lett minden és sokkal többet esik az eső, amit a virágok és a méhek nem vislenek jól, így kevesebb a méh és kevesebb a méz.

Engem még mindig bosszant, amit teszünk a bolygónkkal, vagyis inkább minden nap bosszant, és minden nap gondolkodom rajta, attól függetlenül, hogy a René által említett jelenségnek köze van-e az emberi tevékenységekhez, vagy sem. Szeretném, ha öregemberként is egy ugyanilyen szép, vagy inkább mégszebb világot láthassak, és méginkább, hogy a gyermekeink és unokáink is egy ilyen vagy még jobb világban élhessenek, de erre néha nem látok sok esélyt, legfeljebb úgy, hogy megtanítjuk őket felelősen és boldogan, teljesen élni és megteremteni maguk körül ezek feltételeit. De a világ… Mi lesz a világunkat. Változik. :)

Egy következő boltban. Sok szuvenírt, színes népi dolgokat árultak, és a tulaj úgy gondolta, ez művészi. Fel volt szögelve a falra az ajtó mellé. :o

Aya Huma maszk fából. Itt még megtudtunk pár érdekes dolgot róla, amiket már leírtam.

Színekből nincs hiány

Falfestmény az utcán

Városi buszjárat “János Pál” (pápa) felirattal a szélvédőn. Itt ez megy, meg ugye a Batman, az is örök! :) De a pápa mögül legalább rendesen kilátni.

Utcakép

Templom kupolái egy másik templom lépcsőjéről

Utóbbi templom belépős volt, ezért jól megnéztük a jegyről. Belülről minden tiszta arany, ezért nem adunk ki 4-4 dollárt.

Egy másik fizetős templomra viszont befizettünk, ez a főtérre nyíló bazilika, ami azért érdekes, mert…

Van bent egy festmény, ami a bibliai jászól jelenetet ábrázolja, méghozzá egy lámával (a ló felett). Járuzsálemben akkortájt pedig nemigen voltak lámák, hiszen az állat Dél-Amerikában őshonos. :)

Itt pedig az utolsó vacsora, ahol Jézus Cuy-t, vagyis tengerimalacot eszik. Ez is népszerű errefelé, de ott, anno tuti, hogy nem fogyasztották. :)

Utcasarok

Grafitti

Ezt a városba való első érkezésünkkor láttuk a buszról, és el nem tudtam képzelni, miért kell bádoggal befedni egy amúgy pofás, régi épület kupoláit. Aztán megtudtuk: ez a helyi csillagvizsgáló, az egyik első, ha nem a legelső Dél-Amerikában. :)

Csónakázó csatorna az egyik parkban. :) Körbe lehet csónakázni… Az emberek imádják…

Szinteltolással elválasztott, járdába épített kétirányú kerékpárút a kereszteződésnél jól látható, bordó felfestéssel.

Hát ennyi! :) Köszönjük a figyelmet, hamarosan újra jelentkezünk! Írjatok sok Árpi abba ne hagyd, mert nagyon mérgesek leszünk kommenteket, és akkor talán sikerül kiizzadnom hamar a következő bejegyzést is, mert azután már Zita írásai következnek, amelyeket viszonylag mindig a jelenben írt és van már a belőlük a sorban vagy öt. Bár azóta megint lemaradt vagy két héttel, de hát így megy ez minálunk. :) Legfeljebb majd megint besegítek neki. :)

Történt 2015. április 4-én és 7-én. Bringázni most nem bringáztunk, bár a belváros adta volna magát hozzá, de a farm és a központ közti 25km kanyonszerű völgyei és nagy forgalma miatt ez mégsem jutott eszünkbe. Viszont a következőkben lesz egy kis bringa is megint! ;)

Categories: Dél-Amerika, Ecuador Tags: , ,
  1. Reku Papa
    május 12th, 2015 11:15-nél | #1

    Árpesz, neked pont a láma tűnt fel a kisjézusos képen? Láma legalább él a Földön, de világító fejű nőt meg csecsemőt én még nem láttam. Vigyázat! Egy hatágú lézercsillag épp célba vette őket!
    :)

  2. Németh András
    május 18th, 2015 02:11-nél | #2

    Árpi abba ne hagyd, mert nagyon mérgesek leszünk

  3. Németh András
    május 18th, 2015 02:11-nél | #3

    Árpi abba ne hagyd, mert nagyon mérgesek leszünk Árpi abba ne hagyd, mert nagyon mérgesek leszünk

  4. Németh András
    május 18th, 2015 02:12-nél | #4

    Árpi abba ne hagyd, mert nagyon mérgesek leszünk Árpi abba ne hagyd, mert nagyon mérgesek leszünk Árpi abba ne hagyd, mert nagyon mérgesek leszünk

  1. Még nincsenek visszakövetések