Nászút a Föld körül

Mikor elhagytuk Cihan lakását délután,  hibát követtünk el. Na nem, nem hagytunk semmit Cihan lakásában, a hiba az volt, hogy délután 2 óra után keltünk útra egy 73km-es szakaszra, ami ráadásul nem volt síknak mondható. Persze ezt ekkor még nem tudtuk. Ideje lenne kicsit többet használni az eszünket az úton, ez utólag már mindig nagyon jól megy, de jó lenne idejében felismerni ezeket a dolgokat. Baj nem történt, csak éppen nem ez volt a legkellemesebb napunk az úton… Sőt, talán ez volt a legkeményebb.

Na de kezdjük az elején, szóval délután van, és elindultunk Aksarayból Nevsehirbe, Kappadókiába. A város végén egy kiadós kaptató várt ránk, rögtön felrángattuk magunkat 150 méterrel feljebb, 1200 méter magasra. Eszméletlen hőség volt, állt a levegő, teljes szélcsend volt, és 40 fok, mi ebben haladtunk kínkeservesen fölfelé, 6km/h-val. Olvass tovább…

Tovább a Tuz Gölü partján

Reggel persze nem sikerült korán kelnünk, és az ébredés után sem voltunk olyan gyorsak a táborbontással, volt már dél is, amikor az úton találtuk magunkat. 10 kilométer sem telt el, mikor megálltunk, hogy megmelegítsünk magunknak egy babkonzervet. Egy dolgot hagytak meg nekünk a benzinkút mögött, mégpedig azt, hogy ne gyújtsunk tüzet. Mi ezt betartottuk, ezért nem ott reggeliztünk. Pontosabban a reggelink az müzli volt a sátor mellett, ezt a babot pedig inkább már ebédnek mondanám. A vendéglős fickónak volt egy tréfás kiskakasa, kb. úgy viselkedett, mint egy háziállat, mindig emberek között volt, bőven volt minden, amin kapirgálhatott. Olvass tovább…