Irány Peru! Elmos minket az eső

május 18th, 2015 2 hozzászólás

A határátlépés lassabban zajlott, mint mi azt szerettük volna. Azért, mert sokat szöszöltünk – ettünk, pakoltunk, fotóztunk -, és így eljött az ebédidő. Ecuadorból még rendben kijelentkeztünk, elő kellett ugyan kurjantani a határőrt egy hátsó szobából, de ezen az oldalon hamar elintéztük a pecsét dolgát.

Irány Peru!

Limbóban mentünk át a 40. országunkba

A három épület közül sikerült kitalálni, hogy melyikhez is kell menni, majd közölték, hogy ebédszüneten van még fél óráig a kolléga. Így addig mi is leültünk enni még egyszer, majd itt várakoztunk.

Nehogy valaki elvigye! :)

De ami jó, arra érdemes várni. Eleve ez a muki nagyon mókás volt, valahogy az egész személyisége mosolygásra késztetett.

Itt először egy papírt kellett kitölteni, majd azzal átsétálni egy szomszédos szobába, ahol nagy buli ment: két fiatal határőr pecsételte le a papírunkat hangos zene mellett. Szerintem nincs még egy ilyen határátkelő a világon. :) Majd ezzel a lepecsételt papírral mentünk vissza az első úrhoz, aki végül a pecsétes papír által kapott engedélyt az útlevelünkbe való pecsételéshez. Így egy ember munkáját hárman végezték, de legalább három család kap enni egy helyett, ez is valami.

Olvass tovább…

Categories: Peru Tags: ,

A Sátán Vasvillája, vagy Mordor hegye, egyre megy

május 15th, 2015 7 hozzászólás

Harmadik nap – megmásszuk a Sátán Vasvilláját. Saraguro – Loja

Reggel arra ébredtünk (a telefon csipogása mellett), hogy kopog az eső a fedett kert műanyag tetőjén. Ah, lenyomtuk az órát, kicsit aludjunk még. Aztán megint lenyomtuk, megint esett, majd elállt, majd megint esett. Egy pillanatra még az is felmerült, hogy akkor itt maradunk egy napot, de végül az éhség kivitt minket reggelizni és láttuk, nem lesz ez tartós. Reggeli után vettünk pár pékárut útravalónak, majd visszamentünk a szállásra pakolni. 10-ig lehet elhagyni a szobát. Késői az indulás, de hát ha esett az eső és nem volt kedvünk kimenni megint elázni?

Mordor hegye, a Sátán Villája rögtön balra, ezzel kezdjük a napot. Épp csak Mordor gonosz szeme nem világít ott… De gondolom mindenki oda tudja képzelni.

Árusok

És portékáik – a gyöngyből készített nyaklánc itt tradícionálisnak számít.

Például itt láthatjátok, ahogy a néni visel egyet.

Főtéren lévő szép parkocska

Nagyon tetszik, hogy kalaposak a nők, vajon honnan szedték ezt az ötletet? A spanyolok tuti csak a férfi viseletben vitték be és biztos elmondták, hogy csak a férfiak viselnek kalapot. Vagy nem? Kinek van ötlete erről?

Olvass tovább…

Categories: Dél-Amerika, Ecuador Tags: , ,

Lohai lanyhulás és látogatás gringólanden

május 15th, 2015 Comments off

Lohában sikeresen találtunk egy olcsó és kellemes kis hotelt, apró, de elégséges szobával. Nem ütötte meg a saraguroi hotel mértékét, de ez várható volt, hogy nem fogunk egy ilyen városban kisvárosi hangulatú, rózsakertes, családi vállalkozásban futtatott hotelecskét találni. :) De a közelben volt vagy öt salchipapás is (sültkrumplit virslivel árusító gyorsétterem – igen, csak ezt lehet kapni. Kis adagot, nagy adagot, dupla adag virslivel, szimpla adag virslivel, vagy csak szalmakrumplit, tisztára mint a Forrest Gumpban a rákételek), ez Árpi igényeit oly mértékben kielégítette, hogy ettől már én is boldog voltam. Ráadásul volt mosoda egy sarokra, így befizettünk erre a luxusra, mivel a hotel városias jellegére tekintettel itt nem volt könnyen elérhető beton mosóvályú, és nem akartam a pici közös zuhanyban kuporogni a többnapos-büdös ruháinkkal, ráadásul nem is lett volna hova kiteregetni. Így csak összekészítettünk a ruhákat, lefürödtünk, majd a fáradság kellemes kábulatában kibaktattunk a szomszédos utcákat felfedezni vacsora reményében.

Lojáról valami olyasmit olvastam, hogy a zenészeiről híres, valószínűleg sok az itt vagy a környéken született, itt tanult zenész

Főterecske a szállodánkkal szemközt.

Eco-gyufa. Szerintetek kisebb az ökológiai lábnyoma egy viaszból (?) készített gyufának, mint a fából készült társainak? (Megjegyz.: nem tudom, milyen anyagból készült. Tapintása viaszos, könnyen hajlik. Ezerféle anyaggal kezelhették, vagy lehet benne.)

Vacsorára először ettünk egy salchipapast. Aztán még egyet (evett Árpi). Azután hamburgert sültkrumplival. Annyi sültkrumplit megevett Árpi ma este, hogy egy szava sem lehet. Másnap pedig nekiláttunk bejegyzés írásának meg a képeslapoknak. Eleve nálunk voltak még a kolumbiaiak, mert Kolumbiában sokalltuk a bélyeg árát. Azt nem tudtuk, hogy itt még drágább lesz, de miután utánaolvastunk, hogy Peruban még ennyél is több, végül itt adtuk fel ezeket is. Szóval ne lepődjetek meg, kedves kolumbiai lapot kapók, hogy Ecuador bélyegei feszítenek a lapon. Megírtam azt a bejegyzést is, amit előzőleg olvashattatok, a várost is megnéztük (nagyjából).

Olvass tovább…

Biciklivel és busszal Cuencába, hosszú downhillel és morcos macskával :)

május 13th, 2015 4 hozzászólás

Na, vágjunk végre bele! Mostanában nehezen veszem rá magam a naplóírásra, mert én írom a régi, kb. egy hónappal ezelőtti történeteket, Zita pedig az újakat. De mivel ő is lemaradt 1-2 héttel, most az a terv, hogy ha ezt befejeztem, utána nekiállok írni a friss perui élményeket. Ez motivál, szóval csapjunk a lecsóba! :)

A farmról DNY felé a fővárost ilyen széles, sok sávos, hegyoldalba vágott úton kerültük meg.

Közben ilyen táblákkal találkoztunk, tele van velük egész Ecuador, van olyan is, ami azt mondja, hogy védjük a vizeink tisztaságát, mert a víz az élet, és hasonlók.

Ebédnél egy útszéli vendéglőben. Az üdítőt gyűjtőnéven egyszerűen csak Cola-nak hívják.

Elindultunk fölfelé egy 3200m-es hágóba. Igaz, csak 2600m-ről, de ez azért így is kivett belőlünk. Cserébe már a tudat is jó volt, hogy a túloldalt elég nagy lefelé vár majd ránk. :)

Beszédes tábla :)

A hágóban nagy köd volt, és eszünkbe jutott, hogy ha valamikor, hát most érdemes felszerelni az állványra, és így a sisakom mögé helyezni a timelapse kamerát. A mintavételi időköz 1 másodperc, ami kicsit gyors, de jobbra lent a fogaskerék alatt le tudjátok lassítani

Olvass tovább…

Categories: Dél-Amerika, Ecuador Tags: , ,

Tehénfejés, komposzt WC és meseszép házak őrült jó lakókkal

május 6th, 2015 4 hozzászólás

Hurrá, elindultunk Otavaloból, folytatódik a blog is! :)

A következőkben megint csak képaláírások lesznek, ugyanis a történetet már leírtam ebben az Origo-cikkben: “Hogyan legyünk milliomosok tehénpásztorkodásból?” – A cím a svájci tehénpásztorkodós lehetőségre utal, amit még Pakisztánban hallottunk, és amire a cikk végén kitérek. De most lássuk, mi az, ami nem fért bele a cikkbe! :)

Cayambe felé láttuk ezt a hippijárgányt

Ezt a vulkánt már sosem látjuk felhőtakaró nélkül.

Egy nagyon fura szobor az út szélén

Érdekes, mennyire látszódnak a föld rétegei az útépítés miatt. …és gondoltátok-e volna, hogy ilyen makulátlan, soksávos autóutak vannak Ecuadorban?

Bizcochos. Annyi helyen láttuk kitáblázva, hogy végül a hágóban, 3000 méter felett megkóstoltuk egy forrócsokival. Semmi különös, egy egyszerű teasütemény.

A több mint 500 méteres mászást fölfelé jól bírtam, de lefelé Cayambe előtt kezdtem megint rosszul lenni.

Olvass tovább…

Gyalogtúrák Otavalo környékén

május 4th, 2015 1 hozzászólás

No, itt hagytam abba legutóbb, egy ilyen lámpadísz fánál. Szóval a történet az, hogy van egy csodatevő fa a várostól keletre lévő domb tetején, amihez még valami Rómeó és Júlia-szerű legendát is kitaláltak, hogy a fiatalok elszöktek, de megtalálták őket, és a szülők az egyiket fának, a másikat a domb mögött lévő tónak átkozták el. A fának pedig gyógyító ereje van… Ide úgy döntöttünk, felsétálunk, no nem gyógyulni, hanem kimozdulni kicsit a városból.

Rögtön egy meredek lépcsőn kellett felmennünk, ahol nagyon fura dolgok történtek. Ezt nem értettük, szerintem a kutyák se… :)

Kilátás a városra, ezért már megérte felsétálni ide

Egy templom mellett a domboldalban

Ahogy végetértek az utcák és a lépcsők, belevesztünk a természetbe :)

Olvass tovább…

Első ecuadori élmények – Otavalo piacai

május 1st, 2015 1 hozzászólás

Van saját szobánk, amiben van ágy, asztal, szék és konnektor! Ilyen még nem volt, mióta megérkeztünk ebbe az országba, pedig annak lassan már egy hete. :) Ennek örömére, mivel az útinapló még egy teljes ország lemaradásban van, most folytatom. :)

Az első néhány ecuadori napot most nem fogom túl részletezni, sőt itt valószínű egyáltalán nem lesz összefüggő történet, csak képsorozat. Ha előbbire vágytok, olvassátok el a még Otavaloban, az odavaló élményekről írt Origo-cikkemet, amely történetében ezt, és a következő bejegyzést fogja lefedni. De mivel ott az Origon bizonyos keretek között kell írnom, ezért ott nem szólhattam minden apróságról, még ha azok amúgy nagyon tetszettek is nekünk. No de majd most, ezért jó, hogy van egy saját blogunk is, itt mindent lehet, nincs főnök, azt csinálunk, amit és ahogy akarunk. :)

ű

Az országba egy hídon hajtottunk be, ahol volt kb. 50 méter bicikliút! :D Aztán újra semmi…

Salud! Egészség! Ezt mondják akkor is, mikor tüsszentesz vagy koccintotok. :) Ezt a prospektust kaptuk a pecsételős bácsitól a határon. Ingyenes orvosi ellátás! Külföldi turistáknak, Ecuadorban! Gondoltátok volna? Vajon erről is szól a fáma a külügyminisztérium honlapján, vagy csak az elkapható betegségekről és egyéb természeti és emberi veszélyekről?

Egy érdekes szobor, még a határvárosban

Új táblák Zita gyűjteményébe! :)

Olvass tovább…

Categories: Dél-Amerika, Ecuador Tags: , ,

Bringasávfestés Caliban és kanyontemplom látogatás Ipialesben

április 27th, 2015 6 hozzászólás

Nemrég jól elhatároztuk, hogy gyorsan felhozzuk a blogot, hogy majd Zita írja az aktuális bejegyzéseket, én meg azt, amivel lemaradtunk. Hát, ebből eddig nem sok sikerült, mert azóta kb. minden este úgy estünk rá a matracainkra, hogy örültünk, hogy élünk. Szóval fáradtak, kimerültek, és új élményekkel csordultik töltöttek voltunk. De most végre van egy kis időnk megint, úgyhogy essünk neki! :)

A repülőjegy haza, és az európai útiterv

Ez nem túl kolumbiai, csak annyira, hogy Caliban, Kolumbiában főztük – Gulyásleves a vendéglátóinknak, Felipének és a szüleinek :) Első napunkon Caliban nem is történt nagyon más, csak a közértig sétáltunk le, örültünk hogy egy helyen vagyunk, és ma nem kell tovább menni. Egy hete folyamatosan úton voltunk, közel félezer kilométert toltunk le ezalatt, eleinte nem túl könnyű terepen. Ezek után jólesett egy kis pihenő. :)

Második napunkon úgy terveztük, hogy bemegyünk a városba körülnézni, de végül ebből se lett semmi, mert a Royal Air Maroc légitársaság ezen a napon 230 dollárral csökkentette a Buenos Aires – Marokkó – Párizs repülőjegyeinek árát néhány júliusi időpontra, amelyek nekünk pont jól jöttek. Év eleje óta néztem majd minden éten, vagy amikor megtehettem, akár minden nap a repülőjegyek árát, és ilyen olcsó, vagyis 450 dollár fejenként még egyszer sem volt az évnek erre a szakaszára (március 31-ig voltak 360 dolláros jegyek is, de utána már nem), ezért úgy döntöttünk, hogy itt az idő! Utánajártunk mindennek, felhívtam a légitársaság, megtudtam, hogy valóban 2x32kg feladott poggyász jár a jegyhez, igaz egyik csomag sem lehet 158cm nagyobb, már ami az éleinek az összegét illeti. Hát majd gömbölyűre csomagoljuk a bringákat, hogy ne legyenek éleik, úgy biztos nem lesz gond. :) Viccet félretéve, ez sok pluszmunkát igényel majd, mert úgy szét kell szedni a bringákat a repültetésükhöz, mint még soha, de cserébe kvázi ingyen visszük fel őket a gépre. A speciális, kerékpár-poggyász több száz dollár lett volna, de azt mondták, ha befér az adott súlykorlátba és méretbe, akkor akár biciklit is vihetünk a sima pottyászba. Ezek után utánanéztem mégegyszer az alternatíváknak, nem találtunk sehol semmi olcsóbbat, így hát érdekes érzések közepette megvettük a repülőjegyünket haza Európába.

Ezzel egyben megszabtuk az utunk végét is, hiszen ha már egyszer hazarepülünk Európába, ott nem fogunk különösebben nagyot csavarogni már, hanem viszonylag egyeneset hazatekerünk Magyarországra, Budapestre. Ez a “viszonylag” is lesz 2000km, először lemegyünk Taizébe, ahol Zita kívánságára eltöltünk majd két hetet – Ezt még indulás előtt meghagyta, hogy ő így szeretné, és én természetesen belementem. Ez a legkevesebb azok után, hogy rá lehetett venni egy ilyen útra. Mit rávenni! Hisz az ő ötlete is volt… :)

Szóval az útvonalunk Taizé után Genf lesz, majd Zermatt és a Matterhorn (csak megnézzük!), aztán néhány alpesi hágó megmászásával Lichtensteinen és Ausztrián át Sopronnál lépünk majd be Magyarországra, ahonnan az utolsó 3 nap alatt, ha minden igaz, szeptember 6-án, vasárnap fogunk megérkezni Budapestre. Ez a terv most. A magyar szakaszról majd készítek részletes útitervet, amit majd itt a honlapon publikálunk és természetesen mindenkit szeretettel várunk rá. Jelentkezés is lesz majd rá, hisz szállást(sátras és/vagy tömegszállásos, pl. tornaterem) és ételt is szeretnénk szervezni a bandának. Olvass tovább…

Kávé cukorral és sok porral – avagy tovább délnek Cali felé

április 20th, 2015 13 hozzászólás

Ezúttal kivételesen Árpi a billenytűknél. Zita nemrég írt két szép bejegyzést a közelmúltról, de azt még nem tesszük közzé most, hanem majd csak akkor ha ideér a blog. Nem akarjuk, hogy bármelyikőtök is elvesszen a kis utazásunk követése alatt a tér-idő konténuumban… :) Szóval kezdjük, ahol Zita abbahagyta!

ReggelinkAlejandriában :) – Kellett is a táp dögivel

Itt reggeliztünk – Terasz bambuszból és hullámpalából

Alejandriába egy apró poros földúton tértünk be, amely mellett sok egyszerű, kis házat találtunk – Ezeknek még a falai is fiatal, kihajtogatott bambuszágakból vannak

Itt talán jobban látszik. Figyeljétek a virágtartót az ajtó és az ablak között! Az is bambusz! :)

A falu központjában bezzeg már minden tiszta beton volt, ez már nem rohad el, nem kell újra rakni 7 évente. Igaz, hogy bányászni kell, gyártani és szállítani, ami összességében sokkal több meló, energia és pénz, de nem baj.

A folyóhoz leérve egy vasútvonalat kereszteztünk

Húú, biztos, hogy erre kell menni? Hááát, a GPS ezt mondja…

Olvass tovább…

Hegymenet sosem volt még ilyen jó, plusz 34 ezer és chiva busz

április 18th, 2015 5 hozzászólás

Medellint elhagyni nem volt könnyű – részben a hihetetlen vendégszeretet, másfelől az előttünk tornyosuló hágó gondolatától nyomasztva sem. Nagy szerencsénkre felhős idő volt, úgy tűnt, nem kapunk sok napot. Nekivágtunk hát és éreztük, mennyire más érzés ugyanazt az útvonalat lefelé gurulva, majd fölfelé tekerve is megtenni. (Mikor Medellinbe érkeztünk, a városon túl tettek ki minket, és pont ezen az útvonalon kellett legurulni visszafelé.) Nem telt rosszul, sőt meg voltunk elégedve magunkkal.

Teherbiciklivel vinni vissza a visszaváltható üvegeket a menő. :)

A csillag úgy hisszük, még karácsoni dekoráció lehet.

Hihetetlen-zöldben pompáztak a mezők mellettünk.

Megérkeztünk a hágóba és mivel piszok hideg volt és az eső is rákezdett, a helyi étterem (nyitott) konyháján melegedtünk és száradtunk.

Elképesztően büszkék voltunk magunkra. 1850mről indultunk és 2400m-en volt a hágó, mindezt alig egy óra alatt tettük meg! Nem tudtunk hova lenni az örömtől, hogy milyen ügyesen és gyorsan feljöttünk! Levontuk a következtetést, hogy majd a svájci alpok sem lesz rosszabb, illetve, hogy nem azért mentünk eddig olyan nehezen fölfelé, mert nem tudunk, hanem mert megpukkadtunk a melegben. Most tökéletes kerékpározó idő volt: ha megállsz, fázol, ha tekersz, pont jó meleget érzel.

Forró kakaó sajttal volt a jutalom, bizony jól esett felmelegedni a hidegben, hiszen így, hogy megálltunk és izzadtak is voltunk, hamar megéreztük a hideget.

Olvass tovább…